1 ECCO, un re regnerà in giustizia; e quant’è a’ principi, signoreggeranno in dirittura.2 E quell’uomo sarà come un ricetto dal vento, e come un nascondimento dal nembo; come rivi d’acque in luogo arido, come l’ombra d’una gran roccia in terra asciutta.3 E gli occhi di quelli che veggono non saranno più abbagliati, e le orecchie di quelli che odono staranno attente.4 E il cuore degl’inconsiderati intenderà scienza, e la lingua de’ balbettanti parlerà speditamente e nettamente.5 Lo stolto non sarà più chiamato principe, e l’avaro non sarà più detto magnifico.6 Perciocchè l’uomo da nulla parla scelleratezza, e il suo cuore opera iniquità, usando ipocrisia, e pronunziando parole di disviamento contro al Signore; per render vuota l’anima dell’affamato, e far mancar da bere all’assetato.7 E gli strumenti dell’avaro sono malvagi, ed egli prende scellerati consigli, per distruggere i poveri, con parole di falsità, eziandio quando il bisognoso parla dirittamente.8 Ma il principe prende consigli da principe, e si leva per far cose degne di principe9 Donne agiate, levatevi, udite la mia voce; fanciulle, che vivete sicure, porgete gli orecchi al mio ragionamento.10 Un anno dopo l’altro voi sarete in gran turbamento, o voi, che vivete sicure; perciocchè sarà mancata la vendemmia, la ricolta non verrà più.11 O donne agiate, abbiate spavento; tremate, voi che vivete sicure; spogliatevi ignude, e cingetevi di sacchi sopra i lombi;12 percotendovi le mammelle, per li be’ campi, per le vigne fruttifere.13 Spine e pruni cresceranno sopra la terra del mio popolo; anzi sopra ogni casa di diletto, e sopra la città trionfante.14 Perciocchè i palazzi saranno abbandonati, la città piena di popolo sarà lasciata; i castelli e le fortezze saranno ridotte in perpetuo in caverne, in sollazzo d’asini salvatici, in paschi di gregge.15 Finchè lo Spirito sia sparso sopra noi da alto, e che il deserto divenga un Carmel, e Carmel sia reputato per una selva.16 Allora il giudicio abiterà nel deserto, e la giustizia dimorerà in Carmel.17 E la pace sarà l’effetto della giustizia; e ciò che la giustizia opererà sarà riposo e sicurtà, in perpetuo.18 E il mio popolo abiterà in una stanza di pace, e in tabernacoli sicurissimi, e in luoghi tranquilli di riposo;19 ma egli grandinerà, con caduta della selva; e la città sarà abbassata ben basso.20 Beati voi, che seminate lungo ogni acqua, e che lasciate andar libero il piè del bue, e dell’asino!

1 Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fõk lesznek az ítélettételben;2 Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kõszál árnyéka a szomjúhozó földön.3 És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek;4 A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól.5 Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkûnek.6 Mert a bolond [csak] bolondot beszél, és az õ szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhezõ lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye.7 A csalárdnak eszközei csalárdok, õ álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is.8 De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.9 Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam', és ti elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem'!10 Kevés idõ multán megháborodtok ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz.11 Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával.12 Gyászolják az emlõket, a szép mezõket, a termõ szõlõtõket.13 Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendõ városnak minden öröm-házait;14 A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek.15 Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termõfölddé, és a termõföld erdõnek tartatik;16 És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termõföldön;17 És lesz az igazság mûve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.18 Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.19 De jégesõ hull és megdõl az erdõ, és a város elsülyedve elsülyed!20 Oh boldogok ti, a kik minden vizek mellett vettek, és szabadon eresztitek a barmok és szamarak lábait!