1 Migliore è un boccon di pane secco, con quiete, Che una casa piena di animali ammazzati, con rissa
2 Il servitore intendente signoreggerà sopra il figliuolo che reca vituperio, E spartirà l’eredità tra i fratelli
3 La coppella è per l’argento, e il fornello per l’oro; Ma il Signore prova i cuori
4 L’uomo maligno presta gli orecchi alle labbra inique; E l’ingannatore ascolta la lingua maliziosa
5 Chi beffa il povero fa onta a colui che l’ha fatto; Chi si rallegra della calamità altrui non resterà impunito
6 I figliuoli de’ figliuoli son la corona de’ vecchi; E i padri son la gloria de’ figliuoli
7 Il parlar magnifico non è decevole all’uomo da nulla; Quanto meno al principe il labbro falso!
8 Il presente è, appo chi è dato a ricever presenti, una gioia graziosa; Dovunque si volge produce effetto
9 Chi copre il fallo procaccia amicizia; Ma chi lo ridice disunisce gli amici
10 La riprensione scende più addentro nell’uomo intendente, Che cento percosse date allo stolto
11 Il malvagio non cerca altro che ribellione; Ma l’angelo crudele sarà mandato contro a lui
12 Scontrisi pure in un uomo un’orsa, a cui sieno stati tolti i suoi figli, Anzi che un pazzo nella sua pazzia
13 Il male non si dipartirà giammai dalla casa Di chi rende il mal per lo bene
14 Chi comincia la contesa è come chi dà apritura alle acque; Però avanti che si venga alle contumelie, lascia la questione
15 Chi assolve il reo, e chi condanna il giusto, Sono amendue ugualmente abbominevoli al Signore
16 A che serve il prezzo in mano allo stolto, Da comperar sapienza, poichè egli non ha alcun senno?
17 L’amico ama in ogni tempo, E il fratello nasce per l’afflizione
18 L’uomo scemo di senno tocca la mano, E fa sicurtà al suo prossimo
19 Chi ama contesa ama misfatto; Chi alza la sua porta cerca ruina
20 L’uomo perverso di cuore non troverà il bene; E l’uomo stravolto nel suo parlare caderà nel male
21 Chi genera un pazzo lo genera a suo cordoglio; E il padre dello stolto non si rallegrerà
22 Il cuore allegro giova, come una medicina; Ma lo spirito afflitto secca le ossa
23 L’empio prende il presente dal seno, Per pervertir le vie del giudicio
24 La sapienza è nel cospetto dell’intendente; Ma gli occhi dello stolto riguardano alle estremità della terra
25 Il figliuolo stolto è sdegno a suo padre, Ed amaritudine a colei che l’ha partorito
26 Egli non è bene di condannare il giusto, non pure ad ammenda, Nè che i principi battano alcuno per dirittura
27 Chi rattiene i suoi detti è dotato di conoscimento; E chi è di spirito riservato è uomo intendente.
28 Lo stolto stesso è reputato savio, quando si tace; E prudente, quando tiene le labbra chiuse
1 Jobb a száraz falat, melylyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van.
2 Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi.
3 Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemencze az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az Úr.
4 A gonosztevõ hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre.
5 A ki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtõjét; a ki gyönyörködik [másnak] nyomorúságában, büntetlen nem lészen!
6 A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák.
7 Nem illik a bolondnak az ékes beszéd; még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd.
8 Drága kõ az ajándék elfogadójának szemei elõtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik.
9 Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismétlen elõhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is.
10 Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is.
11 Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene.
12 Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az õ bolondságában.
13 A ki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától.
14 [Mint] a ki árvizet szabadít el, [olyan] a háborúság kezdete; azért minekelõtte kihatna, hagyd el a versengést.
15 A ki igaznak mondja a bûnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettõ.
16 Miért van a vétel ára a bolondnak kezében a bölcseség megszerzésére, holott nincsen néki elméje?
17 Minden idõben szeret, a ki [igaz] barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.
18 Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja elõtt.
19 Szereti a gonoszt, a ki szereti a háborúságot; a ki magasbítja kapuját, romlást keres.
20 Az elfordult szívû ember nem nyerhet jót, és a ki az õ nyelvével gonosz, esik nyomorúságba.
21 A ki szül bolondot, [szüli] õ magának bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja.
22 A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.
23 A kebelbõl [kivett] ajándékot az istentelen elveszi, a törvény útának elfordítására.
24 Az eszesnek orczájából kitetszik a bölcseség; a bolondnak pedig szemei [országolnak] a földnek végéig.
25 Búsulása az õ atyjának a bolond fiú, és az õ szülõjének keserûsége.
26 Még megbirságolni is az igazat nem jó, a tisztességest megverni igazságáért.
27 A ki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkû, az értelmes férfiú.
28 Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.