1 Migliore è un boccon di pane secco, con quiete, Che una casa piena di animali ammazzati, con rissa2 Il servitore intendente signoreggerà sopra il figliuolo che reca vituperio, E spartirà l’eredità tra i fratelli3 La coppella è per l’argento, e il fornello per l’oro; Ma il Signore prova i cuori4 L’uomo maligno presta gli orecchi alle labbra inique; E l’ingannatore ascolta la lingua maliziosa5 Chi beffa il povero fa onta a colui che l’ha fatto; Chi si rallegra della calamità altrui non resterà impunito6 I figliuoli de’ figliuoli son la corona de’ vecchi; E i padri son la gloria de’ figliuoli7 Il parlar magnifico non è decevole all’uomo da nulla; Quanto meno al principe il labbro falso! 8 Il presente è, appo chi è dato a ricever presenti, una gioia graziosa; Dovunque si volge produce effetto9 Chi copre il fallo procaccia amicizia; Ma chi lo ridice disunisce gli amici10 La riprensione scende più addentro nell’uomo intendente, Che cento percosse date allo stolto11 Il malvagio non cerca altro che ribellione; Ma l’angelo crudele sarà mandato contro a lui12 Scontrisi pure in un uomo un’orsa, a cui sieno stati tolti i suoi figli, Anzi che un pazzo nella sua pazzia13 Il male non si dipartirà giammai dalla casa Di chi rende il mal per lo bene14 Chi comincia la contesa è come chi dà apritura alle acque; Però avanti che si venga alle contumelie, lascia la questione15 Chi assolve il reo, e chi condanna il giusto, Sono amendue ugualmente abbominevoli al Signore16 A che serve il prezzo in mano allo stolto, Da comperar sapienza, poichè egli non ha alcun senno? 17 L’amico ama in ogni tempo, E il fratello nasce per l’afflizione18 L’uomo scemo di senno tocca la mano, E fa sicurtà al suo prossimo19 Chi ama contesa ama misfatto; Chi alza la sua porta cerca ruina20 L’uomo perverso di cuore non troverà il bene; E l’uomo stravolto nel suo parlare caderà nel male21 Chi genera un pazzo lo genera a suo cordoglio; E il padre dello stolto non si rallegrerà22 Il cuore allegro giova, come una medicina; Ma lo spirito afflitto secca le ossa23 L’empio prende il presente dal seno, Per pervertir le vie del giudicio24 La sapienza è nel cospetto dell’intendente; Ma gli occhi dello stolto riguardano alle estremità della terra25 Il figliuolo stolto è sdegno a suo padre, Ed amaritudine a colei che l’ha partorito26 Egli non è bene di condannare il giusto, non pure ad ammenda, Nè che i principi battano alcuno per dirittura27 Chi rattiene i suoi detti è dotato di conoscimento; E chi è di spirito riservato è uomo intendente.28 Lo stolto stesso è reputato savio, quando si tace; E prudente, quando tiene le labbra chiuse

1 Jobb a száraz falat, melylyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van.2 Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi.3 Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemencze az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az Úr.4 A gonosztevõ hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre.5 A ki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtõjét; a ki gyönyörködik [másnak] nyomorúságában, büntetlen nem lészen!6 A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák.7 Nem illik a bolondnak az ékes beszéd; még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd.8 Drága kõ az ajándék elfogadójának szemei elõtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik.9 Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismétlen elõhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is.10 Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is.11 Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene.12 Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az õ bolondságában.13 A ki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától.14 [Mint] a ki árvizet szabadít el, [olyan] a háborúság kezdete; azért minekelõtte kihatna, hagyd el a versengést.15 A ki igaznak mondja a bûnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettõ.16 Miért van a vétel ára a bolondnak kezében a bölcseség megszerzésére, holott nincsen néki elméje?17 Minden idõben szeret, a ki [igaz] barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.18 Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja elõtt.19 Szereti a gonoszt, a ki szereti a háborúságot; a ki magasbítja kapuját, romlást keres.20 Az elfordult szívû ember nem nyerhet jót, és a ki az õ nyelvével gonosz, esik nyomorúságba.21 A ki szül bolondot, [szüli] õ magának bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja.22 A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.23 A kebelbõl [kivett] ajándékot az istentelen elveszi, a törvény útának elfordítására.24 Az eszesnek orczájából kitetszik a bölcseség; a bolondnak pedig szemei [országolnak] a földnek végéig.25 Búsulása az õ atyjának a bolond fiú, és az õ szülõjének keserûsége.26 Még megbirságolni is az igazat nem jó, a tisztességest megverni igazságáért.27 A ki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkû, az értelmes férfiú.28 Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.