1 Il vino è schernitore, e la cervogia è tumultuante; E chiunque ne è vago non è savio2 Il terrore del re è come il ruggito del leoncello; Chi lo provoca ad indegnazione pecca contro a sè stesso3 Egli è gloria all’uomo di rimanersi di contesa; Ma chiunque è stolto si fa schernire4 Il pigro non ara per cagion del freddo; E poi nella ricolta va accattando, e non trova nulla5 Il consiglio nel cuor dell’uomo è un’acqua profonda; E l’uomo intendente l’attignerà6 Il più degli uomini predicano ciascuno la sua benignità; Ma chi troverà un uomo verace? 7 I figliuoli del giusto, che cammina nella sua integrità, Saranno beati dopo di lui8 Il re, sedendo sopra il trono del giudicio, Dissipa ogni male con gli occhi suoi9 Chi può dire: Io ho purgato il mio cuore, Io son netto del mio peccato? 10 Doppio peso, e doppio staio, Sono amendue cosa abbominevole al Signore11 Fin da fanciullo l’uomo è riconosciuto da’ suoi atti, Se egli sarà puro, e se le sue opere saranno diritte12 Il Signore ha fatte amendue queste cose: E l’orecchio che ode, e l’occhio che vede13 Non amare il sonno, che tu non impoverisca; Tieni gli occhi aperti, e sarai saziato di pane14 Chi compera dice: Egli è cattivo, egli è cattivo; Ma quando se n’è andato, allora si vanta15 Vi è dell’oro, e delle perle assai; Ma le labbra di scienza sono un vaso prezioso16 Prendi pure il vestimento di chi ha fatta sicurtà per lo strano; Prendi pegno da lui per gli stranieri17 Il pane acquistato con frode è soave all’uomo; Ma poi la sua bocca si trova piena di ghiaia18 I disegni son renduti stabili con consiglio; Fa’ dunque la guerra con prudenti deliberazioni19 Chi va sparlando palesa il segreto: Non rimescolarti adunque con chi è allettante di labbra20 La lampana di chi maledice suo padre, o sua madre, Sarà spenta nelle più oscure tenebre21 L’eredità acquistata di subito da principio Non sarà benedetta alla fine22 Non dire: Io renderò il male; Aspetta il Signore, ed egli ti salverà23 Doppio peso è cosa abbominevole al Signore; E le bilance fallaci non sono buone24 I passi dell’uomo sono dal Signore; E come intenderà l’uomo la sua via? 25 Dire inconsideratamente: Questa è cosa sacra; E riflettere dopo aver fatti i voti, è un laccio all’uomo26 Il re savio dissipa gli empi, E rimena la ruota sopra loro27 L’anima dell’uomo è una lampana del Signore, Che investiga tutti i segreti nascondimenti del ventre28 Benignità e verità guardano il re; Ed egli ferma il suo trono per benignità29 La forza de’ giovani è la lor gloria; E l’onor de’ vecchi è la canutezza30 I lividori delle battiture, e le percosse che penetrano addentro nel ventre Sono una lisciatura nel malvagio

1 A bor csúfoló, a részegítõ ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!2 Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak rettentése; a ki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen.3 Tisztesség az embernek elmaradni a versengéstõl; valaki pedig bolond, patvarkodik.4 A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.5 Mély víz a férfiúnak elméjében a tanács; mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt.6 A legtöbb ember talál valakit, a ki jó hozzá; de hû embert, azt ki találhat?7 A ki az õ tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az õ fiai õ utána!8 A király, ha az õ ítélõszékiben ül, tekintetével minden gonoszt eltávoztat.9 Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bûnömtõl?10 A kétféle font és a kétféle mérték, útálatos az Úrnál egyaránt mind a kettõ.11 Az õ cselekedetibõl ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az õ cselekedete.12 A halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettõt.13 Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, [és] megelégszel kenyérrel.14 Hitvány, hitvány, azt mondja a vevõ; de mikor elmegy, akkor dicsekedik.15 Van arany és drágagyöngyök sokasága; de drága szer a tudománynyal teljes ajak.16 Vedd el ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért vedd el zálogát.17 Gyönyörûséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annakutána betelik az õ szája kavicsokkal.18 A gondolatok tanácskozással erõsek; és bölcs vezetéssel folytass hadakozást.19 Megjelenti a titkot, a ki rágalmazó; tehát a ki fecsegõ szájú, azzal ne barátkozzál.20 A ki az õ atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke a legnagyobb setétségben.21 A mely örökséget elõször siettetnek, annak vége meg nem áldatik.22 Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!23 Útálatos az Úrnál a kétféle súly; és a hamis fontok nem jó dolgok.24 Az Úrtól vannak a férfi lépései; az ember pedig mit ért az õ útában?25 Tõr az embernek meggondolatlanul mondani: szent, és a fogadástétel után megfontolni.26 Szétszórja a gonoszokat a bölcs király, és fordít reájok kereket.27 Az Úrtól való szövétnek az embernek lelke, a ki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét.28 A kegyelmesség és az igazság megõrzik a királyt, megerõsíti irgalmasság által az õ székét.29 Az ifjaknak ékessége az õ erejök; és a véneknek dísze az õsz haj.30 A kékek [és] a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belsõ részekig ható csapások.