1 Il cuor del re è nella mano del Signore come ruscelli di acque; Egli lo piega a tutto ciò che gli piace2 Tutte le vie dell’uomo gli paiono diritte; Ma il Signore pesa i cuori3 Far giustizia e giudicio È cosa più gradita dal Signore, che sacrificio4 Gli occhi altieri, e il cuor gonfio, Che son la lampana degli empi, son peccato5 I pensieri dell’uomo diligente producono di certo abbondanza; Ma l’uomo disavveduto cade senza fallo in necessità6 Il far tesori con lingua di falsità è una cosa vana, Sospinta in qua ed in là; e si appartiene a quelli che cercan la morte7 Il predar degli empi li trarrà in giù; Perciocchè hanno rifiutato di far ciò che è diritto8 La via stravolta dell’uomo è anche strana; Ma l’opera di chi è puro è diritta9 Meglio è abitare sopra un canto di un tetto, Che con una moglie rissosa in casa comune10 L’anima dell’empio desidera il male; Il suo amico stesso non trova pietà appo lui11 Quando lo schernitore è gastigato, il semplice ne diventa savio; E quando si ammonisce il savio, egli apprende scienza12 Il giusto considera la casa dell’empio; Ella trabocca l’empio nel male13 Chi tura l’orecchio, per non udire il grido del misero, Griderà anch’egli, e non sarà esaudito14 Il presente dato di nascosto acqueta l’ira; E il dono porto nel seno acqueta il forte cruccio15 Il far ciò che è diritto è letizia al giusto; Ma è uno spavento agli operatori d’iniquità16 L’uomo che devia dal cammino del buon senno Riposerà in compagnia de’ morti17 L’uomo che ama godere sarà bisognoso; Chi ama il vino e l’olio non arricchirà18 L’empio sarà per riscatto del giusto; E il disleale sarà in iscambio degli uomini diritti19 Meglio è abitare in terra deserta, Che con una moglie rissosa e stizzosa20 Nell’abitacolo del savio vi è un tesoro di cose rare, e d’olii preziosi; Ma l’uomo stolto dissipa tutto ciò21 Chi va dietro a giustizia e benignità Troverà vita, giustizia, e gloria22 Il savio sale nella città de’ valenti, Ed abbatte la forza di essa23 Chi guarda la sua bocca e la sua lingua Guarda l’anima sua d’afflizioni24 Il nome del superbo presuntuoso è: schernitore; Egli fa ogni cosa con furor di superbia25 Il desiderio del pigro l’uccide; Perciocchè le sue mani rifiutano di lavorare.26 L’uomo dato a cupidigia appetisce tuttodì; Ma il giusto dona, e non risparmia27 Il sacrificio degli empi è cosa abbominevole; Quanto più se l’offeriscono con scelleratezza! 28 Il testimonio mendace perirà; Ma l’uomo che ascolta parlerà in perpetuo29 L’uomo empio si rende sfacciato; Ma l’uomo diritto addirizza le sue vie30 Non vi è sapienza, nè prudenza, Nè consiglio, incontro al Signore.31 Il cavallo è apparecchiato per lo giorno della battaglia; Ma il salvare appartiene al Signore

1 Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt!2 Az embernek minden úta igaz a maga szemei elõtt; de a szívek vizsgálója az Úr.3 Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál.4 A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bûn.5 A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra [van;] valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre [jut.]6 A hamisságnak nyelvével gyûjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, a kik a halált keresik.7 Az istentelenek pusztítása magával ragadja õket; mert nem akartak igazságot cselekedni.8 Tekervényes a bûnös embernek úta; a tisztának cselekedete pedig igaz.9 Jobb a tetõ ormán lakni, mint háborgó asszonynyal, és közös házban.10 Az istentelennek lelke kiván gonoszt; [és] az õ szeme elõtt nem talál könyörületre az õ felebarátja.11 Mikor a csúfolót büntetik, az együgyû lesz bölcs; mikor pedig a bölcset oktatják, õ veszi eszébe a tudományt.12 Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek.13 A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; õ is kiált, de meg nem hallgattatik.14 A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást.15 Vígasság az igaznak igazat cselekedni; de ijedelem a hamisság cselekedõinek.16 Az ember, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik.17 Szûkölködõ ember [lesz], a ki szereti az örömet; a ki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag!18 Az igazért váltságdíj az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen [büntettetik meg.]19 Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddõdõ és haragos asszonynyal.20 Kivánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt.21 A ki követi az igazságot és az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet.22 A hõsök városába felmegy a bölcs, és lerontja az õ bizodalmoknak erejét.23 A ki megõrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól.24 A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, a ki haragjában kevélységet cselekszik.25 A restnek kivánsága megemészti õt; mert az õ kezei nem akarnak dolgozni.26 Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád, és nem tartóztatja meg [adományát.]27 Az istentelenek áldozatja útálatos; kivált mikor gonosz tettért viszi.28 A hazug bizonyság elvész; a ki pedig [jól] figyelmez, örökké szól.29 Megkeményíti az istentelen ember az õ orczáját; az igaz pedig jól rendeli az õ útát.30 Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.31 Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré a megtartás!