1 La fama è più a pregiare che grandi ricchezze; E la buona grazia più che argento, e che oro

2 Il ricco e il povero si scontrano l’un l’altro; Il Signore è quello che li ha fatti tutti

3 L’uomo avveduto vede il male, e si nasconde; Ma gli scempi passano oltre, e ne portano pena

4 Il premio della mansuetudine e del timor del Signore È ricchezze, e gloria, e vita

5 Spine e lacci son nella via dell’uomo perverso; Chi guarda l’anima sua sarà lungi da queste cose

6 Ammaestra il fanciullo, secondo la via ch’egli ha da tenere; Egli non si dipartirà da essa, non pur quando sarà diventato vecchio

7 Il ricco signoreggia sopra i poveri; E chi prende in prestanza è servo del prestatore

8 Chi semina iniquità mieterà vanità; E la verga della sua indegnazione verrà meno

9 L’uomo che è d’occhio benigno sarà benedetto; Perciocchè egli ha dato del suo pane al povero

10 Caccia lo schernitore, e le contese usciranno fuori; E le liti, ed i vituperi cesseranno

11 Chi ama la purità del cuore Avrà il re per amico, per la grazia delle sue labbra

12 Gli occhi del Signore guardano l’uomo dotato di conoscimento; Ma egli sovverte i fatti del disleale

13 Il pigro dice: Il leone è fuori; Io sarei ucciso per le campagne

14 La bocca delle donne straniere è una fossa profonda; Colui contro a cui il Signore è indegnato vi caderà dentro

15 La follia è attaccata al cuor del fanciullo; La verga della correzione la dilungherà da lui

16 Chi fa torto al povero, per accrescere il suo, E chi dona al ricco, di certo caderà in inopia

17 INCHINA il tuo orecchio, ed ascolta le parole de’ Savi, E reca il tuo cuore alla dottrina.

18 Perciocchè ti sarà cosa soave, se tu le guardi nel tuo cuore, E se tutte insieme sono adattate in su le tue labbra.

19 Io te le ho pur fatte assapere, Acciocchè la tua confidanza sia nel Signore.

20 Non ti ho io scritto cose eccellenti In consigli e in dottrina?

21 Per farti conoscere la certezza delle parole di verità; Acciocchè tu possa rispondere parole di verità a quelli che ti manderanno

22 Non predare il povero, perchè egli è povero; E non oppressar l’afflitto nella porta;

23 Perciocchè il Signore difenderà la causa loro, Ed involerà l’anima di coloro che li avranno involati

24 Non accompagnarti con l’uomo collerico; E non andar con l’uomo iracondo;

25 Che talora tu non impari i suoi costumi, E non prenda un laccio all’anima tua

26 Non esser di quelli che percuotono nella palma della mano, Nè di quelli che fanno sicurtà per debiti.

27 Per qual cagione, se tu non avessi da pagare, Ti si torrebbe egli il letto di sotto?

28 Non rimuovere il termine antico, Che i tuoi padri hanno posto

29 Hai tu mai veduto un uomo spedito nelle sue faccende? Un tale comparirà nel cospetto del re, E non comparirà davanti a gente bassa

1 Kivánatosb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb.

2 A gazdag és szegény összetalálkoznak, mindkettõt pedig az Úr szerzi.

3 Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a bolondok pedig neki mennek és kárát vallják.

4 Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet.

5 Tövisek [és] tõrök vannak a gonosznak útában; a ki megõrzi a maga lelkét, távol jár azoktól.

6 Tanítsd a gyermeket az õ útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.

7 A gazdag a szegényeken uralkodik, és szolgája a kölcsönvevõ a kölcsönadónak.

8 A ki vet álnokságot, arat nyomorúságot; és az õ haragjának vesszeje megtöretik.

9 Az irgalmas szemû ember megáldatik, mert adott az õ kenyerébõl a szegénynek.

10 Ûzd el a csúfolót, és elmegy a háborgás is, és megszünik a patvarkodás és a szidalmazás.

11 A ki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség: annak barátja a király.

12 Az Úrnak szemei megõrzik a tudományt; a hitetlennek beszédét pedig felforgatja.

13 A rest azt mondja: oroszlán van ottkin, az utczák közepén megölettetném.

14 Mély verem az idegen asszonyoknak szája; a kire haragszik az Úr, oda esik.

15 A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; [de] a fenyítés vesszeje messze elûzi õ tõle azt.

16 A ki elnyomja a szegényt, hogy szaporítsa az õ [marháját]; a ki ád a gazdagnak: végre szûkölködésre [jut.]

17 Hajtsd füledet, és hallgasd a bölcseknek beszédeit; és a te elmédet figyelmeztesd az én tudományomra.

18 Mert gyönyörûséges lesz, ha megtartod azokat szívedben; legyenek együtt állandók a te ajkaidon!

19 Hogy az Úrban legyen a te bizodalmad, arra tanítottalak ma téged, igen, téged.

20 Nem írtam-é néked drága szép tanulságokat, tanácsokban és tudományban?

21 Hogy tudtodra adjam néked az igazság beszédinek bizonyos voltát: hogy igaz beszédet vígy válaszul elküldõidnek.

22 Ne rabold ki a szegényt, mert szegény õ; és meg ne rontsd a nyomorultat a kapuban;

23 Mert az Úr forgatja azoknak ügyét, és az õ kirablóik életét elragadja.

24 Ne tarts barátságot a haragossal, és a dühösködõvel ne menj;

25 Hogy el ne tanuld az õ útait, és tõrt ne keress tennen magadnak.

26 Ne légy azok közt, a kik kézbe csapnak, a kik adósságért kezeskednek.

27 Ha nincs néked mibõl megadnod; miért vegye el a te ágyadat te alólad?

28 Ne bontsd el a régi határt, melyet csináltak a te eleid.

29 Láttál-é az õ dolgában szorgalmatos embert? A királyok elõtt álland, nem marad meg az alsó rendûek között.