1 I PROVERBI di Salomone, figliuolo di Davide, Re d’Israele;

2 Per conoscere sapienza ed ammaestramento, Per intendere i detti di senno;

3 Per ricevere ammaestramento di buon senno, Di giustizia, di giudicio e di dirittura;

4 Per dare avvedimento a’ semplici. E conoscenza, ed accorgimento a’ fanciulli.

5 Il savio li udirà, e ne accrescerà la sua scienza; E l’uomo intendente ne acquisterà buoni consigli, e governo;

6 Per comprender le sentenze ed i bei motti, Le parole de’ savi ed i lor detti oscuri

7 IL timor del Signore è il capo della scienza; Ma gli stolti sprezzano la sapienza e l’ammaestramento.

8 Ascolta, figliuol mio l’ammaestramento di tuo padre; E non lasciar l’insegnamento di tua madre;

9 Perciocchè saranno un fregio grazioso al tuo capo, E collane al tuo collo

10 Figliuol mio, se i peccatori ti vogliono sedurre, Non acconsentir loro.

11 Se dicono: Vieni con noi, poniamo agguati al sangue, Insidiamo di nascosto l’innocente impunitamente;

12 Tranghiottiamoli tutti vivi, come il sepolcro; E tutti intieri, a guisa di quelli che scendono nella fossa;

13 Noi troveremo ogni sorte di preziosi beni, Noi empieremo le nostre case di spoglie;

14 Tu trarrai la tua sorte con noi; Fra noi non vi sarà che una sola borsa;

15 Figliuol mio, non inviarti con loro; Rattieni il tuo piè dal lor sentiero.

16 Perciocchè i lor piedi corrono al male, E si affrettano a spandere il sangue.

17 Perciocchè invano si tende la rete Dinanzi agli occhi d’ogni uccello;

18 Ma essi pongono agguati al lor proprio sangue, Ed insidiano nascosamente l’anima loro.

19 Tali sono i sentieri d’ogni uomo dato all’avarizia; Ella coglie l’anima di coloro in cui ella si trova

20 LA somma Sapienza grida di fuori; Ella fa sentir la sua voce per le piazze;

21 Ella grida in capo de’ luoghi delle turbe; Ella pronunzia i suoi ragionamenti nell’entrate delle porte, nella città,

22 Dicendo: Infino a quando, o scempi, amerete la scempietà? Ed infino a quando gli schernitori prenderanno piacere in ischernire, Ed i pazzi avranno in odio la scienza?

23 Convertitevi alla mia riprensione; Ecco, io vi sgorgherò lo spirito mio; Io vi farò assapere le mie parole.

24 Perciocchè io ho gridato, e voi avete ricusato di ascoltare; Io ho distesa la mano, e niuno ha porto attenzione;

25 Ed avete lasciato ogni mio consiglio, E non avete gradita la mia correzione;

26 Io altresì riderò della vostra calamità; Io mi farò beffe, quando il vostro spavento sarà venuto;

27 Quando il vostro spavento sarà venuto, a guisa di ruina, E la vostra calamità sarà giunta, a guisa di turbo; Quando angoscia e distretta vi sarà sopraggiunta.

28 Allora essi grideranno a me, ma io non risponderò; Mi ricercheranno sollecitamente, ma non mi troveranno;

29 Perciocchè hanno odiata la scienza, E non hanno eletto il timor del Signore;

30 E non hanno gradito il mio consiglio, Ed hanno disdegnata ogni mia correzione.

31 Perciò mangeranno del frutto delle lor vie, E saranno saziati de’ lor consigli.

32 Perciocchè lo sviamento degli scempi li uccide, E l’error degli stolti li fa perire.

33 Ma chi mi ascolta abiterà in sicurtà, E viverà in riposo, fuor di spavento di male

1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,

2 Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;

3 Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;

4 Együgyûeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.

5 Hallja a bölcs és öregbítse az õ tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.

6 Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.

7 Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.

8 Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.

9 Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.

10 Fiam, ha a bûnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.

11 Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;

12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;

13 Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;

14 Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:

15 Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktõl;

16 Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.

17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei elõtt:

18 Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;

19 Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.

20 A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az õ szavát.

21 Lármás utczafõkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az õ beszédit.

22 Míglen szeretitek, oh ti együgyûek az együgyûséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyûlölik a balgatagok a tudományt?!

23 Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.

24 Mivelhogy hívtalak [titeket,] és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;

25 És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:

26 Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljõ az, a mitõl féltek.

27 Mikor eljõ, mint a vihar, az, a mitõl féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljõ ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.

28 Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.

29 Azért hogy gyûlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.

30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.

31 Esznek azért az õ útjoknak gyümölcsébõl, és az õ tanácsokból megelégednek.

32 Mert az együgyûeknek pártossága megöli õket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti õket.

33 A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétõl.