1 Come la neve non si conviene alla state, Nè la pioggia al tempo della ricolta, Così la gloria non si conviene allo stolto

2 Come il passero vaga, e la rondinella vola, Così la maledizione data senza cagione non avverrà

3 La sferza al cavallo, ed il capestro all’asino, E il bastone al dosso degli stolti

4 Non rispondere allo stolto secondo la sua follia; Che talora anche tu non gli sii agguagliato.

5 Rispondi allo stolto, come si conviene alla sua follia; Che talora non gli paia d’esser savio

6 Chi si taglia i piedi ne beve l’ingiuria; Così avviene a chi manda a far de’ messi per uno stolto.

7 Lo zoppo zoppica delle sue due gambe; Così fa la sentenza nella bocca degli stolti.

8 Chi dà gloria allo stolto Fa come chi gittasse una pietra preziosa in un mucchio di sassi.

9 La sentenza nella bocca degli stolti È come una spina, che sia caduta in mano ad un ebbro

10 I grandi tormentano ognuno, E prezzolano stolti, e salariano passanti

11 Come il cane ritorna al suo vomito, Così lo stolto reitera la sua follia

12 Hai tu veduto un uomo che si reputi savio? Vi è maggiore speranza d’uno stolto che di lui

13 Il pigro dice: Il leopardo è in su la strada, Il leone è per le campagne

14 Come l’uscio si volge sopra i suoi arpioni, Così si volge il pigro sopra il suo letto

15 Il pigro nasconde la mano nel seno; Egli dura fatica a trarla fuori per recarsela alla bocca

16 Al pigro par di esser savio, Più che sette che dànno risposte di prudenza

17 Colui che passando trascorre in ira per una questione che non gli tocca, È come chi afferra un cane per gli orecchi

18 Quale è colui che, infingendosi di scherzare, avventa razzi, Saette, e cose mortifere;

19 Tale è colui che inganna il suo prossimo, E dice: Non ischerzo io?

20 Il fuoco si spegne, quando mancano legne; Così le contese si acquetano, quando non vi son rapportatori.

21 Il carbone è per far brace, e le legne per far fuoco; E l’uomo rissoso per accender contese.

22 Le parole del rapportatore paiono lusinghevoli; Ma scendono fin dentro al ventre

23 Le labbra ardenti, e il cuor malvagio, Son come schiuma d’argento impiastrata sopra un testo

24 Chi odia s’infinge nel suo parlare, Ma cova la frode nel suo interiore;

25 Quando egli parlerà di una voce graziosa, non fidartici; Perciocchè egli ha sette scelleratezze nel cuore.

26 L’odio si copre con inganno; Ma la sua malignità sarà palesata in piena raunanza

27 Chi cava una fossa caderà in essa; E se alcuno rotola una pietra ad alto, ella gli tornerà addosso

28 La lingua bugiarda odia quelli ch’ella ha fiaccati; E la bocca lusinghiera produce ruina

1 Mint a hó a nyárhoz és az esõ az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.

2 Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.

3 Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vesszõ a bolondok hátának.

4 Ne felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne légy te is õ hozzá hasonlatos;

5 Felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei elõtt.

6 A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.

7 [Mint] a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.

8 Mint a ki követ köt a parittyába, úgy [cselekszik,] a ki a bolondnak tisztességet tesz.

9 [Mint] a részeg ember kezébe akad a tövis, [úgy akad] az eszes mondás a bolondoknak szájába.

10 Mint a lövöldözõ, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.

11 Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettõzteti az õ bolondságát.

12 Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei elõtt bölcs? A bolond felõl [jobb] reménységed legyen, hogynem mint a felõl!

13 Azt mondja a rest: ordító [oroszlán] van az úton! oroszlán van az utczákon!

14 [Mint] az ajtó forog az õ sarkán, úgy a rest az õ ágyában.

15 Ha a rest az õ kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.

16 Bölcsebb a rest a maga szemei elõtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.

17 Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely õt nem illeti.

18 Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,

19 Olyan [az], a ki megcsalja az õ felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!

20 Ha a fa elfogy, kialuszik a tûz; ha nincs súsárló, megszûnik a háborgás.

21 Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tûzre, [olyan] a háborúságszerzõ ember a patvarkodásnak felgyujtására.

22 A fondorlónak beszédei hízelkedõk, és azok áthatják a szív belsejét.

23 [Mint] a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, [olyanok] a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.

24 Az õ beszédeivel másnak tetteti magát a gyûlölõ, holott az õ szívében gondol álnokságot.

25 Mikor kedvesen szól, ne bízzál õ hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.

26 Elfedeztethetik a gyûlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az õ gonoszsága a gyülekezetben.

27 A ki vermet ás [másnak], abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.

28 A hazug nyelv gyûlöli az általa megrontott [embert], és a hízelkedõ száj romlást szerez.