1 FIGLIUOL mio, se tu ricevi i miei detti, E riponi appo te i miei comandamenti,

2 Rendendo il tuo orecchio attento alla Sapienza; Se tu inchini il tuo cuore all’intendimento,

3 E se tu chiami la prudenza, E dài fuori la tua voce all’intendimento;

4 Se tu la cerchi come l’argento, E l’investighi come i tesori;

5 Allora tu intenderai il timor del Signore, E troverai la conoscenza di Dio.

6 Perciocchè il Signore dà la sapienza; Dalla sua bocca procede la scienza e l’intendimento.

7 Egli riserba la ragione a’ diritti; Egli è lo scudo di quelli che camminano in integrità;

8 Per guardare i sentieri di dirittura, E custodire la via de’ suoi santi.

9 Allora tu intenderai giustizia, giudicio, E dirittura, ed ogni buon sentiero

10 Quando la sapienza sarà entrata nel cuor tuo, E la scienza sarà dilettevole all’anima tua;

11 L’avvedimento ti preserverà, La prudenza ti guarderà;

12 Per liberarti dalla via malvagia, Dagli uomini che parlano di cose perverse;

13 I quali lasciano i sentieri della dirittura, Per camminar per le vie delle tenebre;

14 I quali si rallegrano di far male, E festeggiano nelle perversità di malizia;

15 I quali son torti nelle lor vie, E traviati ne’ lor sentieri.

16 Per iscamparti ancora dalla donna straniera; Dalla forestiera che parla vezzosamente;

17 La quale ha abbandonato il conduttor della sua giovanezza, Ed ha dimenticato il patto del suo Dio.

18 Conciossiachè la casa di essa dichini alla morte, Ed i suoi sentieri a’ morti.

19 Niuno di coloro ch’entrano da essa non ne ritorna, E non riprende i sentieri della vita.

20 Acciocchè ancora tu cammini per la via de’ buoni, Ed osservi i sentieri de’ giusti.

21 Perciocchè gli uomini diritti abiteranno la terra, E gli uomini intieri rimarranno in essa.

22 Ma gli empi saranno sterminati dalla terra, E i disleali ne saranno divelti

1 Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál,

2 Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,

3 Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,

4 Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:

5 Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.

6 Mert az Úr ád bölcseséget, az õ szájából tudomány és értelem [származik.]

7 Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak,

8 Hogy megõrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.

9 Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat.

10 Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörûséges lesz.

11 Meggondolás õrködik feletted, értelem õriz téged,

12 Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól;

13 A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain.

14 A kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon.

15 A kiknek ösvényeik görbék, és a kik az õ útaikban gonoszok.

16 Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentõl, a ki az õ beszédével hizelkedik,

17 A ki elhagyja az õ ifjúságának férjét, és az õ Istenének szövetségérõl elfelejtkezik;

18 Mert a halálra hanyatlik az õ háza, és az õ ösvényei az élet nélkül valókhoz.

19 Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait.

20 Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed.

21 Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta.

22 A gonoszok pedig a földrõl kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedõk kiszaggattatnak abból.