1 Figliuol mio, attendi alla mia sapienza, Inchina il tuo orecchio al mio intendimento;2 Acciocchè tu osservi gli avvedimenti, E che le tue labbra conservino la scienza.3 Perciocchè le labbra della donna straniera stillano favi di miele. E il suo palato è più dolce che olio;4 Ma il fine di essa è amaro come assenzio, Acuto come una spada a due tagli.5 I suoi piedi scendono alla morte; I suoi passi fanno capo all’inferno.6 I suoi sentieri sono vaganti, senza che essa sappia ove va, Perchè non considera attentamente la via della vita.7 Ora dunque, figliuoli, ascoltatemi, E non vi dipartite da’ detti della mia bocca.8 Allontana la tua via da essa, E non accostarti all’uscio della sua casa;9 Che talora tu non dia il tuo onore agli stranieri, E gli anni tuoi al crudele;10 Che talora i forestieri non si sazino delle tue facoltà; E che le tue fatiche non vadano nella casa dello strano;11 E che tu non gema alla fine, Quando la tua carne ed il tuo corpo saranno consumati;12 E non dica: Come ebbi io in odio l’ammaestramento? E come rigettò il mio cuore la correzione?13 E come non ascoltai la voce di quelli che mi ammaestravano, E non inchinai il mio orecchio a quelli che m’insegnavano?14 Quasi che sono stato in ogni male, In mezzo della raunanza e della congregazione15 Bevi delle acque della tua cisterna, E de’ ruscelli di mezzo della tua fonte.16 Spandansi le tue fonti fuori, Ed i ruscelli delle tue acque per le piazze.17 Sieno quelle acque a te solo, E a niuno strano teco.18 Sia la tua fonte benedetta; E rallegrati della moglie della tua giovanezza.19 Siati ella una cerva amorosa, ed una cavriuola graziosa; Inebbrinti le sue mammelle in ogni tempo; Sii del continuo invaghito del suo amore.20 E perchè, figliuol mio, t’invaghiresti della straniera, Ed abbracceresti il seno della forestiera?21 Conciossiachè le vie dell’uomo sieno davanti agli occhi del Signore, E ch’egli consideri tutti i suoi sentieri.22 Le iniquità dell’empio lo prenderanno, Ed egli sarà ritenuto con le funi del suo peccato.23 Egli morrà per mancamento di correzione; E andrà errando per la molta sua pazzia

1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megõrizzék.3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az õ ínye.4 De annak vége keserû, mint az üröm, éles, mint a kétélû tõr.5 Az õ lábai a halálra mennek, az õ léptei a sírba törekszenek.6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy õ eszébe venné.7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditõl!8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne [jusson.]11 Hogy nyögnöd kelljen [élet]ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,12 És azt kelljen mondanod: miképen gyûlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,13 És nem hallgattam az én vezetõim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepibõl folyóvizet.16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az õ emlõi elégítsenek meg téged minden idõben, az õ szerelmében gyönyörködjél szüntelen.20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?21 Mert az Úrnak szemei elõtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit õ rendeli.22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bûnének köteleivel kötöztetik meg.23 Õ meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.