1 La risposta dolce acqueta il cruccio; Ma la parola molesta fa montar l’ira2 La scienza adorna la lingua de’ savi; Ma la bocca degli stolti sgorga follia3 Gli occhi del Signore sono in ogni luogo; Riguardando i malvagi ed i buoni4 La medicina della lingua è un albero di vita; Ma la sovversione che avviene per essa è simile ad un fracasso fatto dal vento5 Lo stolto disdegna la correzion di suo padre; Ma chi osserva la riprensione diventerà avveduto6 Nella casa del giusto vi sono di gran facoltà; Ma vi è dissipazione nell’entrate dell’empio7 Le labbra de’ savi spandono scienza; Ma non fa già così il cuor degli stolti8 Il sacrificio degli empi è cosa abbominevole al Signore; Ma l’orazione degli uomini diritti gli è cosa grata9 La via dell’empio è cosa abbominevole al Signore; Ma egli ama chi procaccia giustizia10 La correzione è spiacevole a chi lascia la diritta via; Chi odia la riprensione morrà11 L’inferno e il luogo della perdizione son davanti al Signore; Quanto più i cuori de’ figliuoli degli uomini! 12 Lo schernitore non ama che altri lo riprenda, E non va a’ savi13 Il cuore allegro abbellisce la faccia; Ma per lo cordoglio lo spirito è abbattuto14 Il cuor dell’uomo intendente cerca la scienza; Ma la bocca degli stolti si pasce di follia15 Tutti i giorni dell’afflitto son cattivi; Ma chi è allegro di cuore è come in un convito perpetuo16 Meglio vale poco col timor del Signore, Che gran tesoro con turbamento.17 Meglio vale un pasto d’erbe, ove sia amore, Che di bue ingrassato, ove sia odio18 L’uomo iracondo muove contese; Ma chi è lento all’ira acqueta le risse19 La via del pigro è come una siepe di spine; Ma la via degli uomini diritti è elevata20 Il figliuol savio rallegra il padre; Ma l’uomo stolto sprezza sua madre21 La follia è allegrezza all’uomo scemo di senno; Ma l’uomo intendente cammina dirittamente22 I disegni son renduti vani dove non è consiglio; Ma sono stabili dove è moltitudine di consiglieri23 L’uomo riceve allegrezza della risposta della sua bocca; E quant’è buona una parola detta al suo tempo! 24 La via della vita va in su all’uomo intendente, Per ritrarsi dall’inferno che è a basso25 Il Signore spianta la casa de’ superbi; Ma stabilisce il confine della vedova26 I pensieri malvagi son cosa abbominevole al Signore; Ma i detti che gli son piacevoli sono i puri27 Chi è dato a cupidigia dissipa la sua casa; Ma chi odia i presenti viverà28 Il cuor del giusto medita ciò che ha da rispondere; Ma la bocca degli empi sgorga cose malvage29 Il Signore è lontano dagli empi; Ma egli esaudisce l’orazione de’ giusti30 La luce degli occhi rallegra il cuore; La buona novella ingrassa le ossa31 L’orecchio che ascolta la riprensione della vita Dimorerà per mezzo i savi32 Chi schifa la correzione disdegna l’anima sua; Ma chi ascolta la riprensione acquista senno33 Il timor del Signore è ammaestramento di sapienza; E l’umiltà va davanti alla gloria

1 Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.2 A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki.3 Minden helyeken [vannak] az Úrnak szemei, nézvén a jókat és gonoszokat.4 A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.5 A bolond megútálja az õ atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes.6 Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig háborúság.7 A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt; a bolondoknak pedig elméje nem helyes.8 Az istentelenek áldozatja gyûlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki.9 Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti.10 Gonosz dorgálás [jõ] arra, a ki útját elhagyja; a ki gyûlöli a fenyítéket, meghal.11 A sír és a pokol az Úr elõtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve.12 Nem szereti a csúfoló a feddést, [és] a bölcsekhez nem megy.13 A vidám elme megvidámítja az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik.14 Az eszesnek elméje keresi a tudományt; a tudatlanok szája pedig legel bolondságot.15 Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjûnek pedig szüntelen lakodalma [van.]16 Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van.17 Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyûlölség.18 A haragos férfiú szerez háborúságot; a hosszútûrõ pedig lecsendesíti a háborgást.19 A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett.20 A bölcs fiú örvendezteti az atyját; a bolond ember pedig megútálja az anyját.21 A bolondság öröme az esztelennek; de az értelmes férfiú igazán jár.22 Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács; de a tanácsosok sokaságában elõmennek.23 Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében [mondott] beszéd, oh mely igen jó!24 Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van.25 A kevélyeknek házát kiszakgatja az Úr; megerõsíti pedig az özvegynek határát.26 Útálatosak az Úrnak a gonosz gondolatok; de kedvesek a tiszta beszédek.27 Megháborítja az õ házát, a ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyûlöli az ajándékokat, él az.28 Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt.29 Messze [van] az Úr az istentelenektõl; az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja.30 A szemek világa megvidámítja a szívet; a jó hír megerõsíti a csontokat.31 A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik.32 A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az õ lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez.33 Az Úrnak félelme a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek elõtte jár az alázatosság.