1 Le bilance false sono cosa abbominevole al Signore; Ma il peso giusto gli è cosa grata2 Venuta la superbia, viene l’ignominia; Ma la sapienza è con gli umili3 L’integrità degli uomini diritti li conduce; Ma la perversità de’ disleali di distrugge4 Le ricchezze non gioveranno al giorno dell’indegnazione; Ma la giustizia riscoterà da morte5 La giustizia dell’uomo intiero addirizza la via di esso; Ma l’empio caderà per la sua empietà.6 La giustizia degli uomini diritti li riscoterà; Ma i disleali saranno presi per la lor propria malizia7 Quando l’uomo empio muore, la sua aspettazione perisce; E la speranza ch’egli aveva concepita delle sue forze è perduta8 Il giusto è tratto fuor di distretta; Ma l’empio viene in luogo suo9 L’ipocrito corrompe il suo prossimo con la sua bocca; Ma i giusti ne son liberati per conoscimento10 La città festeggia del bene de’ giusti; Ma vi è giubilo quando gli empi periscono.11 La città è innalzata per la benedizione degli uomini diritti; Ma è sovvertita per la bocca degli empi12 Chi sprezza il suo prossimo è privo di senno; Ma l’uomo prudente tace.13 Colui che va sparlando palesa il segreto; Ma chi è leale di spirito cela la cosa14 Il popolo cade in ruina dove non son consigli; Ma vi è salute in moltitudine di consiglieri15 L’uomo certamente sofferirà del male, se fa sicurtà per lo strano; Ma chi odia i mallevadori è sicuro16 La donna graziosa otterrà gloria, Come i possenti ottengono ricchezze17 L’uomo benigno fa bene a sè stesso; Ma il crudele conturba la sua propria carne18 L’empio fa un’opera fallace; Ma vi è un premio sicuro per colui che semina giustizia19 Così è la giustizia a vita, Come chi procaccia il male lo procaccia alla sua morte20 I perversi di cuore sono un abbominio al Signore; Ma quelli che sono intieri di via son ciò che gli è grato21 Il malvagio d’ora in ora non resterà impunito; Ma la progenie de’ giusti scamperà22 Una donna bella, ma scema di senno, È un monile d’oro nel grifo d’un porco23 Il desiderio de’ giusti non è altro che bene; Ma la speranza degli empi è indegnazione24 Vi è tale che spande, e pur vie più diventa ricco; E tale che risparmia oltre al diritto, e pur ne diventa sempre più povero25 La persona liberale sarà ingrassata; E chi annaffia sarà anch’esso annaffiato26 Il popolo maledirà chi serra il grano; Ma benedizione sarà sopra il capo di chi lo vende27 Chi cerca il bene procaccia benevolenza; Ma il male avverrà a chi lo cerca28 Chi si confida nelle sue ricchezze caderà; Ma i giusti germoglieranno a guisa di frondi29 Chi dissipa la sua casa possederà del vento; E lo stolto sarà servo a chi è savio di cuore30 Il frutto del giusto è un albero di vita; E il savio prende le anime31 Ecco, il giusto riceve la sua retribuzione in terra; Quanto più la riceverà l’empio e il peccatore?

1 Az álnok font útálatos az Úrnál; az igaz mérték pedig kedves néki.2 Kevélység jõ: gyalázat jõ; az alázatosoknál pedig bölcseség van.3 Az igazakat tökéletességök vezeti; de a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja.4 Nem használ a vagyon a haragnak idején; az igazság pedig kiragad a halálból.5 A tökéletesnek igazsága igazgatja az õ útát; de önnön istentelenségében esik el az istentelen.6 Az igazaknak igazságok megszabadítja õket; de az õ kivánságokban fogatnak meg a hitetlenek.7 Mikor meghal az istentelen ember, elvész az õ reménysége; a bûnösök várakozása is elvész.8 Az igaz a nyomorúságból megszabadul; az istentelen õ helyette beesik abba.9 Szájával rontja meg a képmutató felebarátját; de az igazak a tudomány által megszabadulnak.10 Az igazak javán örül a város; és mikor elvesznek az istentelenek, örvendezés van.11 Az igazaknak áldása által emelkedik a város; az istentelenek szája által pedig megromol.12 Megútálja felebarátját a bolond; az eszes férfiú pedig hallgat.13 A rágalmazó megjelenti a titkot; de a hûséges lelkû elfedezi a dolgot.14 A hol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van.15 Teljességgel megrontatik, a ki kezes lesz idegenért; a ki pedig gyûlöli a kezességet, bátorságos lesz.16 A kedves asszony megtartja a tiszteletet, a hatalmaskodók pedig megtartják a gazdagságot.17 Õ magával tesz jól a kegyes férfiú; a kegyetlen pedig öntestének okoz fájdalmat.18 Az istentelen munkál álnok keresményt; az igazságszerzõnek pedig jutalma valóságos.19 A ki õszinte az igazságban, az életére -, a ki pedig a gonoszt követi, az vesztére [míveli azt].20 Útálatosok az Úrnál az álnok szívûek; kedvesek pedig õ nála, a kik az õ útjokban tökéletesek.21 Kézadással [erõsítem,] hogy nem marad büntetlen a gonosz; az igazaknak pedig magva megszabadul.22 [Mint] a disznó orrában az aranyperecz, [olyan] a szép asszony, a kinek nincs okossága.23 Az igazaknak kivánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag.24 Van olyan, a ki bõven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és a ki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szûkölködik.25 A mással jóltevõ ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül.26 A ki búzáját visszatartja, átkozza azt a nép; annak fején pedig, a ki eladja, áldás [van].27 A ki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: a ki pedig gonoszt keres, õ magára jõ az.28 A ki bízik az õ gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak.29 A ki megháborítja az õ házát, annak öröksége szél lesz; és a bolond szolgája a bölcs elméjûnek.30 Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs.31 Ímé, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bûnös! [ (Proverbs 11:32) A ki szereti a dorgálást, szereti a tudományt; a ki pedig gyûlöli a fenyítéket, oktalan az. ]