1 És gyûlének az Izráeliták mindnyájan Dávidhoz Hebronba, mondván: Ímé mi a te csontod és a te tested vagyunk;2 Ezelõtt is, még mikor Saul volt a király, te voltál az, a ki az Izráelt ki- és bevezetéd, és ezt mondotta a te Urad Istened néked: Te legelteted az én népemet, az Izráelt, és te leszel vezér az én népemen, az Izráelen.3 Elmenének azért mindnyájan az Izráel vénei a királyhoz Hebronba, és szövetséget tõn Dávid velök Hebronban az Úr elõtt; és királylyá kenték Dávidot Izráel felett, az Úrnak Sámuel által való beszéde szerint.4 Elméne akkor Dávid és az egész Izráel Jeruzsálembe; ez Jebus (ott a Jebuzeusok voltak a föld lakosai).5 És mondának Jebus lakói Dávidnak: Ide be nem jössz! De megvevé Dávid a Sion várát; ez a Dávid városa;6 Mert ezt mondotta vala Dávid: A ki legelõször egy Jebuzeust levág, elõljáró és vezér legyen. Felméne azért legelõször Joáb, a Séruja fia; és lõn elõljáróvá.7 Azután lakék Dávid a várban, azért nevezék azt Dávid városának.8 És megépíté Dávid a várost Millótól fogva egészen körül; Joáb pedig megépíté a városnak maradékát.9 És folytonosan emelkedék Dávid; mert a Seregek Ura vala õ vele.10 Ezek pedig a hõsök elõljárói, a kik Dávid mellett valának, a kik erõsen forgolódának vele az õ királyságáért egész Izráellel, hogy királylyá válaszszák õt Izráel felett, az Úr beszéde szerint.11 Ezek számszerint a hõsök, a kik Dávid körül valának: Jásobeám, Hakhmoni fia, a harmincznak elõljárója; ez emelte vala fel az õ kopjáját háromszáz ellen, a kiket egyszerre megsebesíte.12 Ezután Eleázár, az Ahóhita Dódó fia; a ki a három hõs közül [egy] vala.13 Õ vala Dáviddal Pasdamimban, a hová összegyûlének a Filiszteusok viadalra. Egy darab föld árpával vala tele, és a nép elmenekült a Filiszteusok elõl.14 De õk megállának ott annak a darab földnek a közepén, és megtartották azt, és megverék a Filiszteusokat, és az Úr megszabadítá õket nagy szabadítással.15 Továbbá, mikor alámentek hárman a harmincz fõember közül Dávidhoz, a kõsziklához, az Adullám barlangjába; a Filiszteusok pedig tábort járának a Réfaim völgyben.16 (Dávid az erõsségben vala akkor, a Filiszteusok hada pedig Bethlehemnél.)17 Kivána Dávid [vizet,] és monda: Óh, ki adhatna nékem innom a Bethlehem kapuja elõtt való forrásnak vizébõl!18 Akkor keresztülvágták magokat hárman a Filiszteusok táborán, és vizet merítének a Bethlehem forrásából, mely a kapu elõtt vala, és felvivék, és menének Dávidhoz; de Dávid nem akara inni, hanem kitölté azt az Úrnak.19 És monda: Távoztassa el tõlem az én Istenem, hogy ezt cselekedném. Avagy e férfiaknak vérét igyam-é meg, a kik életöket halálra vetették? Mert õk ezt életök veszedelmével hozták. És [semmiképen] nem akara inni. Ezt cselekedé a három hõs.20 És Abisai, a Joáb testvére vala e háromnak elõljárója; õ ragadott vala dárdát háromszáz ellen, [a kiket] megsebesíte; és õ volt a leghíresebb a három között.21 A három közül a kettõnél híresebb vala, azért volt azok elõljárója; de azért [egymaga] még sem ért föl a hárommal.22 Benája, a Jojada fia, vitéz férfiúnak fia Kabséelbõl, a ki nagy dolgokat cselekedék; õ ölte meg Moáb két oroszlánját, és õ méne alá a verembe, s ölte meg az oroszlánt, mikor havas idõ volt.23 Ugyanez ölé meg az Égyiptombeli férfit, akinek magassága öt sing volt, és oly dárda vala az Égyiptombeli férfiú kezében, mint a szövõ zugoly. Szembeszálla vele egy pálczával, s kiragadá az Égyiptombeli ember kezébõl a dárdát, és saját dárdájával általveré.24 Ezeket cselekedte Benája, a Jojada fia, a ki híres vala a három hõs között.25 Híres vala õ a harmincz között, de azzal a hárommal nem ért fel. És elõljáróvá tevé õt Dávid a tanácsosok között.26 A seregnek pedig [ezek] vitézei: Asael, a Joáb testvére; Elhanán, Dódónak fia, ki Bethlehembeli vala.27 Haróritból való Sammót, Pélomból való Héles,28 Tékoabeli Hira, Ikkés fia, Anatótbeli Abiézer,29 Húsatbeli Sibbékai, Ahóhitbeli Hirai.30 Nétofátbeli Maharai, Nétofátbeli Héled, Bahána fia;31 Ittai, Ribai fia, a Benjámin fiainak Gibea városából való; Pirátonbeli Benája;32 Húrai, a Gaás völgyébõl való; Arbátbeli Abiel;33 Baharumi Azmávet, Saálbonitbeli Eliáhba;34 Gisonbeli Hásem fiai: Jonathán, Hararitbeli Ságé fia.35 Hararitbeli Ahiám, Sákár fia; Elifál, Úr fia,36 Mekerátbeli Héfer, Pélonbeli Ahija,37 Kármelbõl való Hésró, Naárai, Ezbái fia,38 Jóel, Nátán testvére; Mibhár, Géri fia;39 Sélek, Ammon nemzetségébõl való; Berótbeli Naárai, Joábnak, a ki Séruja fia vala, fegyverhordozója;40 Itrébeli Hira, Itrébeli Gáreb,41 Hitteus Uriás, Zabád, Ahlai fia;42 Hadina, a Rúben nemzetségébõl való Siza fia, ki a Rúbeniták elõljárója vala, és vele harminczan valának.43 Hanán, Maaka fia, és Mitnibeli Jósafát,44 Asterátbeli Uzzija; Sáma és Jéhiel, Aroerbeli Hótám fiai.45 Jidiháel, Simri fia, és az õ testvére, Joha, Tisibeli.46 Mihávimbeli Eliel, Jéribai és Jósávia, Elnaám fia, és Jitma, Moáb nemzetségébõl való.47 Eliel és Obed és Jaásiel, Mésóbájából valók.

1 Então todo o Israel se ajuntou a Davi em Hebron, dizendo: Eis que somos teus ossos e tua carne.2 Já dantes, quando Saul ainda era rei, eras tu o que fazias Israel sair, e entrar; também o Senhor teu Deus te disse: Tu apascentaras o meu povo Israel; tu serás príncipe sobre o meu povo Israel.3 Assim vieram todos os anciãos de Israel ao rei, a Hebrom; e Davi fez com eles um pacto em Hebrom, perante o Senhor; e ungiram a Davi rei sobre Israel, conforme a palavra do Senhor por intermédio de Samuel.4 Então Davi, com todo o Israel, partiu para Jerusalém , que é Jebus; e estavam ali os jebuseus, habitantes da terra.5 E disseram os habitantes de Jebus a Davi: Tu não entrarás aqui. Não obstante isso, Davi tomou a fortaleza de Sião, que é a cidade de Davi.6 Davi disse: Qualquer que primeiro ferir os jebuseus será chefe e capitão. E Joabe, filho de Zeruia, subiu primeiro, pelo que foi feito chefe.7 Então Davi habitou na fortaleza, e por isso foi chamada cidade de Davi.8 E edificou a cidade ao redor, desde Milo em diante; e Joabe reparou o resto da cidade.9 Davi tornava-se cada vez mais forte; porque o Senhor dos exércitos era com ele.10 São estes os chefes dos valentes de Davi, que o apoiaram fortemente no seu reino, com todo o Israel, para o fazerem rei, conforme a palavra do Senhor, no tocante a Israel.11 Esta é a relação dos valentes de Davi: Jasobeão, filho dum hacmonita, o chefe dos trinta, o qual, brandindo a sua lança contra trezentos, duma só vez os matou.12 Depois dele, Eleazar, filho de Dodó, o aoíta; ele estava entre os três valentes.13 Este esteve com Davi em Pas-Damim, quando os filisteus ali se ajuntaram à peleja, onde havia um pedaço de campo cheio de cevada; e o povo fugia de diante dos filisteus.14 Mas eles se puseram no meio daquele campo, e o defenderam, e mataram os filisteus; e o Senhor os salvou com uma grande vitória.15 Três dos trinta chefes desceram à penha; a ter com Davi, na caverna de Adulão; e o exército dos filisteus estará acampado no vale de Refaim.16 Davi estava então no lugar forte, e a guarnição dos filisteus estava em Belém.17 E Davi, ofegante, exclamou: Quem me dera beber da água do poço de Belém, que está junto à porta!18 Então aqueles três romperam pelo arraial dos filisteus, tiraram água do poço de Belém, que estava junto à porta, e a trouxeram a Davi; porém Davi não a quis beber, mas a derramou perante o Senhor,19 dizendo: Não permita meu Deus que eu faça isso! Beberia eu o sangue da vida destes homens? Pois com perigo das suas vidas a trouxeram. Assim, não a quis beber. Isso fizeram aqueles três valentes.20 Abisai, irmão de Joabe, era o chefe dos três; o qual, brandindo a sua lança contra trezentos, os matou, e teve nome entre os três.21 Ele foi mais ilustre do que os outros dois, pelo que foi feito chefe deles; todavia não igualou aos primeiros três.22 Havia também Benaías, filho de Jeoiada, filho de um homem valente de Cabzeel, autor de grandes feitos; este matou dois filhos de Ariel de Moabe; depois desceu e matou um leão dentro duma cova, no tempo da neve.23 Matou também um egípcio, homem de grande altura, de cinco côvados. O egípcio tinha na mão uma lança como o órgão de tecelão; mas Benaías desceu contra ele com um cajado, arrancou-lhe da mão a lança e com ela o matou.24 Estas coisas fez Benaías, filho de Jeoiada, pelo que teve nome entre os três valentes.25 e o mais ilustre, contudo não igualou aos primeiros três; e Davi o pôs sobre os da sua guarda.26 Os valentes dos exércitos: Asael, irmão de Joabe; El-Hanã, filho de Dodó, de Belém;27 Samote, o harorita; Helez, o pelonita;28 Ira, filho de Iques, o tecoíta; Abiezer, o anatotita;29 Sibecai, o husatita; Ilai, o aoíta;30 Maarai, o netofatita; Helede, filho de Baaná, o netofatita;31 Itai, filho de Ribai, de Gibeá, dos filhos de Benjamim; Benaías, o piratonita;32 Hurai, dos ribeiros de Gaás; Abiel, o arbatita;33 Azmavete, o baarumita; Eliabá, o saalbonita;34 dos filhos de Hasem, o gizonita: Jônatas, filho de Sage, o hararita;35 Aião, filho de Sacar, o hararita; Elifal, filho de Ur.36 Hefer, o mequeratita; Aías, o pelonita;37 Hezro, o carmelita; , Naarai, filho de Ebzai;38 Joel, irmão de Natã; Mibar, filho de Harri;39 Zeleque, o amonita; Naarai, o berotita, escudeiro de Joabe, filho de Zeniia;40 Ira, o itrita; Garebe, o itrita;41 Urias, o heteu; Zabade, filho de Alai;42 Adina, filho de Siza, o rubenita, chefe dos rubenitas, e com ele trinta;43 Hanã, filho de Maacá; Jeosafá, o mitnita;44 Uzias, o asteratita; Sama e Jeiel, filhos de Hotão, o aroerita;45 Jediael, filho de Sínri, e Joá, seu irmão, o tizita;46 Eliel, o maavita; Jeribai e Josavias, filhos de Elnaão; Itma, o moabita;47 Eliel, Obede e Jaasiel, o mezobaíta