1 És lõn azok közül a napok közül egyen, mikor õ a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, elõállának a fõpapok és az írástudók a vénekkel egybe,2 És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?3 Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tõletek; mondjátok meg azért nékem:4 A János keresztsége mennybõl vala-é, vagy emberektõl?5 Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha [ezt] mondjuk: Mennybõl; [azt] fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?6 Ha pedig [ezt] mondjuk: Emberektõl; az egész nép megkövez minket: mert meg van gyõzõdve, hogy János próféta volt.7 Felelének azért, hogy õk nem tudják, honnét [vala.]8 És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.9 És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szõlõt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú idõre elutazék.10 És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szõlõ gyümölcsébõl; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.11 És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.12 És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.13 Monda azért a szõlõnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.14 De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg õt, hogy a miénk legyen az örökség!15 És kivetvén õt a szõlõbõl, megölék. Mit cselekszik azért a szõlõnek ura azokkal?16 Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szõlõt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen [az]!17 Õ pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építõk megvetettek, az lett a szegelet fejévé?18 Valaki erre a kõre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.19 És igyekeznek vala a fõpapok és az írástudók kezeiket õ reá vetni azon órában; de félének a néptõl; mert megérték, hogy õ ellenök mondta e példázatot.20 Annakokáért vigyázván õ reá, leselkedõket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy õt megfogják beszédében; hogy átadják a felsõbbségnek és a helytartó hatalmának.21 Kik megkérdezék õt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:22 Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?23 Õ pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?24 Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.25 Õ pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.26 És nem tudták õt megfogni beszédében a nép elõtt; és csodálkozván az õ feleletén, elhallgatának.27 Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék õt,28 Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye [annak] feleségét, és támasszon magot az õ testvérének.29 Hét testvér vala azért: és az elsõ feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;30 A másik vevé el azért annak feleségét, és az [is] magzatok nélkül halt meg;31 Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.32 Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.33 A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.34 És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak:35 De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak:36 Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.38 Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élõknek [Istene:] mert mindenek élnek õ néki.39 Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!40 És többé semmit sem mertek tõle kérdezni.41 Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?42 Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felõl,43 Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.44 Dávid azért Urának mondja õt, mimódon fia tehát néki?45 És az egész nép hallására monda az õ tanítványainak:46 Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az elsõ ûlést, és a lakomákon a fõhelyeket;47 Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színbõl hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.

1 Num desses dias, quando Jesus ensinava o povo no templo, e anunciava o evangelho, sobrevieram os principais sacerdotes e os escribas, com os anciãos.2 e falaram-lhe deste modo: Dize-nos, com que autoridade fazes tu estas coisas? Ou, quem é o que te deu esta autoridade?3 Respondeu-lhes ele: Eu também vos farei uma pergunta; dizei-me, pois:4 O batismo de João era do céu ou dos homens?5 Ao que eles arrazoavam entre si: Se dissermos: do céu, ele dirá: Por que não crestes?6 Mas, se dissermos: Dos homens, todo o povo nos apedrejará; pois está convencido de que João era profeta.7 Responderam, pois, que não sabiam donde era.8 Replicou-lhes Jesus: Nem eu vos digo com que autoridade faço estas coisas.9 Começou então a dizer ao povo esta parábola: Um homem plantou uma vinha, arrendou-a a uns lavradores, e ausentou-se do país por muito tempo.10 No tempo próprio mandou um servo aos lavradores, para que lhe dessem dos frutos da vinha; mas os lavradores, espancando-o, mandaram-no embora de mãos vazias.11 Tornou a mandar outro servo; mas eles espancaram também a este e, afrontando-o, mandaram-no embora de mãos vazias.12 E mandou ainda um terceiro; mas feriram também a este e lançaram-no fora.13 Disse então o senhor da vinha: Que farei? Mandarei o meu filho amado; a ele talvez respeitarão.14 Mas quando os lavradores o viram, arrazoaram entre si, dizendo: Este é o herdeiro; matemo-lo, para que a herança seja nossa.15 E lançando-o fora da vinha, o mataram. Que lhes fará, pois, o senhor da vinha?16 Virá e destruirá esses lavradores, e dará a vinha a outros. Ouvindo eles isso, disseram: Tal não aconteça!17 Mas Jesus, olhando para eles, disse: Pois, que quer dizer isto que está escrito: A pedra que os edificadores rejeitaram, essa foi posta como pedra angular?18 Todo o que cair sobre esta pedra será despedaçado; mas aquele sobre quem ela cair será reduzido a pó.19 Ainda na mesma hora os escribas e os principais sacerdotes, percebendo que contra eles proferira essa parábola, procuraram deitar-lhe as mãos, mas temeram o povo.20 E, aguardando oportunidade, mandaram espias, os quais se fingiam justos, para o apanharem em alguma palavra, e o entregarem à jurisdição e à autoridade do governador.21 Estes, pois, o interrogaram, dizendo: Mestre, sabemos que falas e ensinas retamente, e que não consideras a aparência da pessoa, mas ensinas segundo a verdade o caminho de Deus;22 é-nos lícito dar tributo a César, ou não?23 Mas Jesus, percebendo a astúcia deles, disse-lhes:24 Mostrai-me um denário. De quem é a imagem e a inscrição que ele tem? Responderam: De César.25 Disse-lhes então: Dai, pois, a César o que é de César, e a Deus o que é de Deus.26 E não puderam apanhá-lo em palavra alguma diante do povo; e admirados da sua resposta, calaram-se.27 Chegaram então alguns dos saduceus, que dizem não haver ressurreição, e perguntaram-lhe:28 Mestre, Moisés nos deixou escrito que se morrer alguém, tendo mulher mas não tendo filhos, o irmão dele case com a viúva, e suscite descendência ao irmão.29 Havia, pois, sete irmãos. O primeiro casou-se e morreu sem filhos;30 então o segundo, e depois o terceiro, casaram com a viúva;31 e assim todos os sete, e morreram, sem deixar filhos.32 Depois morreu também a mulher.33 Portanto, na ressurreição, de qual deles será ela esposa, pois os sete por esposa a tiveram?34 Respondeu-lhes Jesus: Os filhos deste mundo casaram-se e dão-se em casamento;35 mas os que são julgados dignos de alcançar o mundo vindouro, e a ressurreição dentre os mortos, nem se casam nem se dão em casamento;36 porque já não podem mais morrer; pois são iguais aos anjos, e são filhos de Deus, sendo filhos da ressurreição.37 Mas que os mortos hão de ressurgir, o próprio Moisés o mostrou, na passagem a respeito da sarça, quando chama ao Senhor; Deus de Abraão, e Deus de Isaque, e Deus de Jacó.38 Ora, ele não é Deus de mortos, mas de vivos; porque para ele todos vivem.39 Responderam alguns dos escribas: Mestre, disseste bem.40 Não ousavam, pois, perguntar-lhe mais coisa alguma.41 Jesus, porém, lhes perguntou: Como dizem que o Cristo é filho de Davi?42 Pois o próprio Davi diz no livro dos Salmos: Disse o Senhor ao meu Senhor: Assenta-te à minha direita,43 até que eu ponha os teus inimigos por escabelo dos teus pés.44 Logo Davi lhe chama Senhor como, pois, é ele seu filho?45 Enquanto todo o povo o ouvia, disse Jesus aos seus discípulos:46 Guardai-vos dos escribas, que querem andar com vestes compridas, e gostam das saudações nas praças, dos primeiros assentos nas sinagogas, e dos primeiros lugares nos banquetes;47 que devoram as casas das viúvas, fazendo, por pretexto, longas orações; estes hão de receber maior condenação.