1 Mikor pedig elmult a szombat, Mária Magdaléna, és Mária a Jakab [anyja], és Salomé, drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék õt.2 És korán reggel, a hétnek elsõ napján a sírbolthoz menének napfelköltekor.3 És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról?4 És odatekintvén, láták, hogy a kõ el van hengerítve; mert felette nagy vala.5 És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felõl, fehér ruhába öltözve; és megfélemlének.6 Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, a ki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; ímé a hely, a hová õt helyezék.7 De menjetek el, mondjátok meg az õ tanítványainak és Péternek, hogy elõttetek megyen Galileába; ott meglátjátok õt, a mint megmondotta néktek.8 És nagyhamar kijövén, elfutának a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta vala el õket; és senkinek semmit sem szólának, mert félnek vala.9 Mikor pedig reggel, a hétnek elsõ napján föltámadott vala, megjelenék elõször Mária Magdalénának, a kibõl hét ördögöt ûzött vala ki.10 Ez elmenvén, megjelenté azoknak, a kik vele valának [és] keseregnek és sírnak vala.11 Azok pedig mikor hallották, hogy él és õ látta vala, nem hivék.12 Ezután pedig közülök kettõnek jelenék meg más alakban, útközben, mikor a mezõre mennek vala.13 Ezek is elmenvén, megjelenték a többieknek; ezeknek sem hivének.14 Azután, mikor asztalnál ülnek vala megjelenék magának a tizenegynek, és szemükre hányá az õ hitetlenségöket és keményszívûségöket, hogy azoknak, a kik õt feltámadva látták vala, nem hivének,15 És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek.16 A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik.17 Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket ûznek; új nyelveken szólnak.18 Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.19 Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára.20 Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velök, és megerõsítvén az ígét a jelek által, a melyek követik vala. Ámen!

1 Ora, passado o sábado, Maria Madalena, Maria, mãe de Tiago, e Salomé, compraram aromas para irem ungi-lo.2 E, no primeiro dia da semana, foram ao sepulcro muito cedo, ao levantar do sol.3 E diziam umas às outras: Quem nos revolverá a pedra da porta do sepulcro?4 Mas, levantando os olhos, notaram que a pedra, que era muito grande, já estava revolvida;5 e entrando no sepulcro, viram um moço sentado à direita, vestido de alvo manto; e ficaram atemorizadas.6 Ele, porém, lhes disse: Não vos atemorizeis; buscais a Jesus, o nazareno, que foi crucificado; ele ressurgiu; não está aqui; eis o lugar onde o puseram.7 Mas ide, dizei a seus discípulos, e a Pedro, que ele vai adiante de vós para a Galiléia; ali o vereis, como ele vos disse.8 E, saindo elas, fugiram do sepulcro, porque estavam possuídas de medo e assombro; e não disseram nada a ninguém, porque temiam.9 Ora, havendo Jesus ressurgido cedo no primeiro dia da semana, apareceu primeiramente a Maria Madalena, da qual tinha expulsado sete demônios.10 Foi ela anunciá-lo aos que haviam andado com ele, os quais estavam tristes e chorando;11 e ouvindo eles que vivia, e que tinha sido visto por ela, não o creram.12 Depois disso manifestou-se sob outra forma a dois deles que iam de caminho para o campo,13 os quais foram anunciá-lo aos outros; mas nem a estes deram crédito.14 Por último, então, apareceu aos onze, estando eles reclinados à mesa, e lançou-lhes em rosto a sua incredulidade e dureza de coração, por não haverem dado crédito aos que o tinham visto já ressurgido.15 E disse-lhes: Ide por todo o mundo, e pregai o evangelho a toda criatura.16 Quem crer e for batizado será salvo; mas quem não crer será condenado.17 E estes sinais acompanharão aos que crerem: em meu nome expulsarão demônios; falarão novas línguas;18 pegarão em serpentes; e se beberem alguma coisa mortífera, não lhes fará dano algum; e porão as mãos sobre os enfermos, e estes serão curados.19 Ora, o Senhor, depois de lhes ter falado, foi recebido no céu, e assentou-se à direita de Deus.20 Eles, pois, saindo, pregaram por toda parte, cooperando com eles o Senhor, e confirmando a palavra com os sinais que os acompanhavam.