1 Ismét szóla az Úr Mózesnek, mondván:2 Csináltass magadnak két kürtöt, vert ezüstbõl csináltasd azokat, és legyenek azok néked a gyülekezet összegyûjtésére, és a táborok megindítására.3 És mikor megfújják azokat, gyüljön te hozzád az egész gyülekezet, a gyülekezet sátorának nyílása elé.4 Ha csak egyet fújnak meg, akkor gyûljenek hozzád a fejedelmek, Izráel ezereinek fejei.5 Ha pedig riadót fújtok, akkor induljon azok tábora, a kik napkelet felõl táboroznak.6 Mikor pedig másodszor fújtok riadót, akkor induljon azok tábora, a kik dél felõl táboroznak. Riadót fújjanak azok indulására.7 Mikor pedig összegyûjtitek a gyülekezetet, [egyszerûen] kürtöljetek, és ne fújjatok riadót.8 A kürtöket pedig Áron fiai, a papok fújják; és legyen ez néktek örökkévaló rendtartás a ti nemzetségeitek között.9 És mikor viadalra mentek a ti földetekben, a titeket háborító ellenségetek ellen, akkor is [azokkal] a kürtökkel fújjatok riadót, és emlékezetben lesztek az Úr elõtt, a ti Istenetek elõtt, és megszabadultok a ti ellenségeitektõl.10 A ti vígasságtoknak napján, és a ti ünnepeiteken, és a ti hónapjaitok kezdetén is fújjátok meg a kürtöket, a ti egészen égõáldozataitokra, és a ti hálaáldozatitokra: és lesznek néktek emlékeztetõül a ti Istenetek elõtt. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.11 Vala pedig a második esztendõben a második hónapban, a hónapnak huszadik napján, felszálla a felhõ a bizonyság hajlékáról.12 És elindulának Izráel fiai az õ menésöknek rendje szerint a Sinai pusztájából; és megállapodék a felhõ Párán pusztájában.13 Elindulának azért elõször az Úrnak Mózes által való parancsolatja szerint.14 Elindula pedig elõször a Júda fiai táborának zászlója az õ seregei szerint; és az õ seregének feje vala Naasson, az Amminádáb fia.15 Az Izsakhár fiai törzsébõl való seregnek feje pedig Néthanéel vala, Suárnak fia.16 És a Zebulon fiai törzsébõl való seregnek feje vala Eliáb, Hélonnak fia.17 És elbontatván a hajlék, elindulának Gersonnak és Mérárinak fiai, a hajlék hordozói.18 Azután indula a Rúben táborának zászlója az õ seregeik szerint, és az õ seregének feje vala Elisur, Sedeúrnak fia.19 A Simeon fiai törzsébõl való seregnek pedig feje vala Selúmiel, Surisaddainak fia.20 És a Gád fiai törzsébõl való seregnek feje vala Eliásáf, Dehuélnek fia.21 Elindulának a Kéhátiták is, a szentség hordozói, és [amazok] felállíták vala a hajlékot, míg [ezek] oda jutnak vala.22 Azután elindula az Efraim fiai táborának zászlója az õ seregei szerint, és az õ seregének feje vala Elisáma, Ammihúdnak fia.23 A Manasse fiai törzsébõl való seregnek feje vala Gámliél, Pédasúrnak fia.24 A Benjámin fiai törzsébõl való seregnek feje vala Abidán, Gideóninak fia.25 [Utolszor] indula el a Dán fiai táborának zászlója, mint az egész tábornak utócsapata az õ seregei szerint; és az õ seregének feje vala Ahiézer, az Ammisaddai fia.26 Az Áser fiai törzsébõl való seregnek pedig feje vala Págiel, Okhránnak fia.27 És a Nafthali fiai törzsébõl való seregnek feje vala Akhira, az Enán fia.28 Ilyen vala Izráel fiainak menetele az õ seregeik szerint: ekképen mentek.29 Monda pedig Mózes Hóbábnak, a ki fia vala a Midiánból való Reuélnek, a Mózes ipának: Arra a helyre indulunk mi, a mely felõl azt mondta vala az Úr: néktek adom. Jer el velünk, és jól teszünk veled, mert az Úr jót igért Izráelnek.30 Az pedig felele néki: Nem megyek, hanem az én földemre és az én rokonaim közé megyek.31 És monda [Mózes]: Kérlek, ne hagyj el minket: mert te tudod, hol kell megszállanunk e pusztában, és légy nékünk szemünk gyanánt.32 És ha eljösz velünk, a mi jót cselekszik velünk az Úr, közöljük azt veled.33 Elmenének azért az Úr hegyétõl háromnapi járásnyira, és az Úr szövetségének ládája megyen vala õ elõttök háromnapi járásnyira, hogy kiszemelje nékik: hol kelljen megszállaniok.34 És az Úr felhõje vala õ rajtok nappal, mikor elindulának a táborból.35 Mikor pedig el akarták indítani a ládát, ezt mondja vala Mózes: Kelj fel Uram, és széledjenek el a te ellenségeid, és fussanak el elõled a te gyûlölõid.36 Mikor pedig megáll vala, ezt mondja vala: Fordulj vissza Uram Izráelnek tízezerszer való ezereihez.

1 Disse mais o Senhor a Moisés:2 Faze-te duas trombetas de prata; de obra batida as farás, e elas te servirão para convocares a congregação, e para ordenares a partida dos arraiais.3 Quando se tocarem as trombetas, toda a congregação se ajuntará a ti à porta da tenda da revelação.4 Mas quando se tocar uma só, a ti se congregarão os príncipes, os cabeças dos milhares de Israel.5 Quando se tocar retinindo, partirão os arraiais que estão acampados da banda do oriente.6 Mas quando se tocar retinindo, pela segunda, vez, partirão os arraiais que estão acampados da banda do sul; para as partidas dos arraiais se tocará retinindo.7 Mas quando se houver de reunir a congregação, tocar-se-á sem retinir:8 Os filhos de Arão, sacerdotes, tocarão as trombetas; e isto vos será por estatuto perpétuo nas vossas gerações.9 Ora, quando na vossa terra sairdes à guerra contra o inimigo que vos estiver oprimindo, fareis retinir as trombetas; e perante o Senhor vosso Deus sereis tidos em memória, e sereis salvos dos vossos inimigos.10 Semelhantemente, no dia da vossa alegria, nas vossas festas fixas, e nos princípios dos vossos meses, tocareis as trombetas sobre os vossos holocaustos, e sobre os sacrifícios de vossas ofertas pacíficas; e eles vos serão por memorial perante vosso Deus. Eu sou o Senhor vosso Deus.11 Ora, aconteceu, no segundo ano, no segundo mês, aos vinte do mês, que a nuvem se alçou de sobre o tabernáculo da congregação.12 Partiram, pois, os filhos de Israel do deserto de Sinai para as suas jornadas; e a nuvem parou ,no deserto de Parã.13 Assim iniciaram a primeira caminhada, à ordem do Senhor por intermédio de Moisés:14 partiu primeiramente o estandarte do arraial dos filhos de Judá segundo os seus exércitos; sobre o seu exército estava Nasom, filho de Aminadabe;15 sobre o exército da tribo dos filhos de Issacar, Netanel, filho de Zuar;16 e sobre o exército da tribo dos filhos de Zebulom, Eliabe, filho de Helom.17 Então o tabernáculo foi desarmado, e os filhos de Gérson e os filhos de Merári partiram, levando o tabernáculo.18 Depois partiu o estandarte do arraial de Rúben segundo os seus exércitos; sobre o seu exército estava Elizur, filho de Sedeur;19 sobre o exército da tribo dos filhos de Simeão, Selumiel, filho de Zurisadai;20 e sobre o exército da tribo dos filhos de Gade, Eliasafe, filho de Deuel.21 Então partiram os coatitas, levando o santuário; e os outros erigiam o tabernáculo, enquanto estes vinham.22 Depois partiu o estandarte do arraial dos filhos de Efraim segundo os seus exércitos; sobre o seu exército estava Elisama, filho de Amiúde;23 sobre o exército da tribo dos filhos de Manassés, Gamaliel, filho de Pedazur;24 e sobre o exército da tribo dos filhos de Benjamim, Abidã, filho de Gideôni.25 Então partiu o estandarte do arraial dos filhos de Dã, que era a retaguarda de todos os arraiais, segundo os seus exércitos; sobre o seu exército estava Aiezer, filho de Amisadai;26 sobre o exército da tribo dos filhos de Aser, Pagiel, filho de Ocrã;27 e sobre o exército da tribo dos filhos de Naftali, Airá, filho de Enã.28 Tal era a ordem de partida dos filhos de Israel segundo os seus exércitos, quando partiam.29 Disse então Moisés a Hobabe, filho de Reuel, o midianita, sogro de Moisés: Nós caminhamos para aquele lugar de que o Senhor disse: Vo-lo darei. Vai conosco, e te faremos bem; porque o Senhor falou bem acerca de Israel.30 Respondeu ele: Não irei; antes irei à minha terra e à minha parentela.31 Tornou-lhe Moisés: Ora, não nos deixes, porquanto sabes onde devamos acampar no deserto; de olhos nos serviras.32 Se, pois, vieres conosco, o bem que o Senhor nos fizer, também nós faremos a ti.33 Assim partiram do monte do Senhor caminho de três dias; e a arca do pacto do Senhor ia adiante deles, para lhes buscar lugar de descanso.34 E a nuvem do Senhor ia sobre eles de dia, quando partiam do arraial.35 Quando, pois, a arca partia, dizia Moisés: Levanta-te, Senhor, e dissipados sejam os teus inimigos, e fujam diante de ti os que te odeiam.36 E, quando ela pousava, dizia: Volta, ó Senhor, para os muitos milhares de Israel.