1 És szóla az Úr Mózesnek a Moáb mezõségén a Jordán mellett, Jérikhó ellenében, mondván:2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy adjanak a lévitáknak az õ örökségi birtokukból lakásra való városokat; a városokhoz pedig adjatok azok környékén legelõt is a lévitáknak;3 Hogy legyenek nékik a városok lakóhelyekül, a legelõk pedig legyenek az õ barmaiknak, jószágaiknak és mindenféle állatjoknak.4 És azoknak a városoknak legelõi, a melyeket a lévitáknak adtok, a város falától és azon kivül, ezer singnyire legyenek köröskörül.5 Mérjetek azért a városon kivül, napkelet felõl két ezer singet, dél felõl is kétezer singet, napnyugot felõl kétezer singet, és észak felõl kétezer singet; és a város legyen középben. Ez legyen számukra a városok legelõje.6 A városok közül pedig, a melyeket a lévitáknak adtok, hat legyen menedékváros, a melyeket azért adjatok, hogy oda szaladjon a gyilkos; és azokon kivül adjatok negyvenkét várost.7 Mind a városok, a melyeket adnotok kell a lévitáknak, negyvennyolc város, azoknak legelõivel egyben.8 A mely városokat pedig Izráel fiainak örökségébõl adtok, [azokhoz] attól, a kinek több van, többet vegyetek, és attól, a kinek kevesebb van, kevesebbet vegyetek; mindenik az õ örökségéhez képest, a melyet örökül kapott, adjon az õ városaiból a lévitáknak.9 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:10 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor átmentek ti a Jordánon a Kanaán földére:11 Válaszszatok ki magatoknak városokat, a melyek menedékvárosaitok legyenek, hogy oda szaladjon a gyilkos, a ki történetbõl öl meg valakit.12 És legyenek azok a ti városaitok menedékül a vérbosszuló ellen, és ne haljon meg a gyilkos, míg ítéletre nem áll a gyülekezet elé.13 A mely városokat pedig oda adtok, [azok] [közül] hat legyen néktek menedékvárosul.14 Három várost adjatok a Jordánon túl, és három várost adjatok a Kanaán földén; menedékvárosok legyenek [azok.]15 Izráel fiainak és a jövevénynek, és az õ közöttök lakozónak menedékül legyen az a hat város, hogy oda szaladjon az, a ki történetbõl öl meg valakit.16 De ha valaki vaseszközzel úgy üt meg valakit, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.17 És ha kézben levõ kõvel, a melytõl meghalhat, üti meg úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.18 Vagy ha kézben lévõ faeszközzel, a melytõl meghalhat, üti meg úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.19 A vérbosszuló rokon ölje meg a gyilkost; mihelyt találkozik vele, ölje meg azt.20 Hogyha gyûlölségbõl taszítja meg õt, vagy szántszándékkal úgy hajít [valamit] reá, hogy meghal;21 Vagy ellenségeskedésbõl kezével üti meg azt úgy, hogy meghal: halállal lakoljon az, a ki ütötte; gyilkos az; a vérbosszuló rokon ölje meg azt a gyilkost, mihelyt találkozik vele.22 Ha pedig hirtelenségbõl, ellenségeskedés nélkül taszítja meg õt; vagy nem szántszándékból hajít reá akármiféle eszközt;23 Vagy akármiféle követ, a melytõl meghalhat, úgy ejt valakire, a kit nem látott, hogy meghal, holott nem volt õ annak ellensége, sem nem kereste annak vesztét:24 Akkor ítéljen a gyülekezet az agyonütõ között és a vérbosszuló rokon között e törvények szerint.25 És mentse ki a gyülekezet a gyilkost a vérbosszuló rokonnak kezébõl, és küldje vissza azt a gyülekezet az õ menedékvárosába, a melybe szaladott vala, és lakozzék abban, míg meghal a fõpap, a ki felkenetett a szent olajjal.26 Ha pedig kimegy a gyilkos az õ menedékvárosának határából, a melybe szaladott vala;27 És találja õt a vérbosszuló rokon az õ menedékvárosának határán kivül, és megöli az a vérbosszuló rokon a gyilkost: nem lesz [annak] vére õ rajta;28 Mert az õ menedékvárosában kell laknia a fõpap haláláig; a fõpap halála után pedig visszatérhet a gyilkos az õ örökségének földére.29 És legyenek ezek néktek ítéletre való rendelések a ti nemzetségeitek szerint, minden lakhelyeteken.30 Ha valaki megöl valakit, tanúk szavára gyilkolják meg a gyilkost; de egy tanú nem lehet elég tanú senki ellen, hogy meghaljon.31 Az olyan gyilkos életéért pedig ne vegyetek el váltságot, a ki halálra való gonosz, hanem halállal lakoljon.32 Attól se vegyetek váltságot, a ki az õ menedékvárosába szaladt, hogy visszamehessen és otthon lakozzék a fõpap haláláig.33 És meg ne fertõztessétek a földet, a melyben lesztek; mert a vér, az megfertézteti a földet, és a földnek nem szerezhetõ engesztelés a vér miatt, a mely kiontatott azon, csak annak vére által, a ki kiontotta azt.34 Ne tisztátalanítsd meg azért azt a földet, a melyben laktok, a melyben én [is] lakozom; mert én, az Úr, Izráel fiai között lakozom.

1 Disse mais o Senhor a Moisés nas planícies de Moabe, junto ao Jordão, na altura de Jericó:2 Dá ordem aos filhos de Israel que da herança da sua possessão dêem aos levitas cidades em que habitem; também dareis aos levitas arrabaldes ao redor delas.3 Terão eles estas cidades para habitarem; e os arrabaldes delas serão para os seus gados, e para a sua fazenda, e para todos os seus animais.4 Os arrabaldes que dareis aos levitas se estenderão, do muro da cidade para fora, mil côvados em redor.5 E fora da cidade medireis para o lado oriental dois mil côvados, para o lado meridional dois mil côvados, para o lado ocidental dois mil côvados, e para o lado setentrional dois mil côvados; e a cidade estará no meio. Isso terão por arrabaldes das cidades.6 Entre as cidades que dareis aos levitas haverá seis cidades de refúgio, as quais dareis para que nelas se acolha o homicida; e além destas lhes dareis quarenta e duas cidades.7 Todas as cidades que dareis aos levitas serão quarenta e oito, juntamente com os seus arrabaldes.8 Ora, no tocante às cidades que dareis da possessão dos filhos de Israel, da tribo que for grande tomareis muitas, e da que for pequena tomareis poucas; cada uma segundo a herança que receber dará as suas cidades aos levitas.9 Disse mais o Senhor a Moisés:10 Fala aos filhos de Israel, e dize-lhes: Quando passardes o Jordão para a terra de Canaã,11 escolhereis para vós cidades que vos sirvam de cidades de refúgio, para que se refugie ali o homicida que tiver matado alguém involuntariamente.12 E estas cidades vos serão por refúgio do vingador, para que não morra o homicida antes de ser apresentado perante a congregação para julgamento.13 Serão seis as cidades que haveis de dar por cidades de refúgio para vós.14 Dareis três cidades aquém do Jordão, e três na terra de Canaã; cidades de refúgio serão.15 Estas seis cidades serão por refúgio aos filhos de Israel, ao estrangeiro, e ao peregrino no meio deles, para que se refugie ali todo aquele que tiver matado alguém involuntariamente.16 Mas se alguém ferir a outrem com instrumento de ferro de modo que venha a morrer, homicida é; e o homicida será morto.17 Ou se o ferir com uma pedra na mão, que possa causar a morte, e ele morrer, homicida é; e o homicida será morto.18 Ou se o ferir com instrumento de pau na mão, que possa causar a morte, e ele morrer, homicida é; será morto o homicida.19 O vingador do sangue matará ao homicida; ao encontrá-lo, o matará.20 Ou se alguém empurrar a outrem por ódio ou de emboscada lançar contra ele alguma coisa de modo que venha a morrer,21 ou por inimizade o ferir com a mão de modo que venha a morrer, será morto aquele que o feriu; homicida é. O vingador do sangue, ao encontrá-lo, o matará.22 Mas se o empurrar acidentalmente, sem inimizade, ou contra ele lançar algum instrumento, sem ser de emboscada,23 ou sobre ele atirar alguma pedra, não o vendo, e o ferir de modo que venha a morrer, sem que fosse seu inimigo nem procurasse o seu mal,24 então a congregação julgará entre aquele que feriu e o vingador do sangue, segundo estas leis,25 e a congregação livrará o homicida da mão do vingador do sangue, fazendo-o voltar à sua cidade de refúgio a que se acolhera; ali ficará ele morando até a morte do sumo sacerdote, que foi ungido com o óleo sagrado.26 Mas, se de algum modo o homicida sair dos limites da sua cidade de refúgio, onde se acolhera,27 e o vingador do sangue o achar fora dos limites da sua cidade de refúgio, e o matar, não será culpado de sangue;28 pois o homicida deverá ficar na sua cidade de refúgio até a morte do sumo sacerdote; mas depois da morte do sumo sacerdote o homicida voltará para a terra da sua possessão.29 Estas coisas vos serão por estatuto de direito pelas vossas gerações, em todos os lugares da vossa habitação.30 Todo aquele que matar alguém, será morto conforme o depoimento de testemunhas; mas uma só testemunha não deporá contra alguém, para condená-lo à morte.31 Não aceitareis resgate pela vida de um homicida que é réu de morte; porém ele certamente será morto.32 Também não aceitareis resgate por aquele que se tiver acolhido à sua cidade de refúgio, a fim de que ele possa tornar a habitar na terra antes da morte do sumo sacerdote.33 Assim não profanareis a terra da vossa habitação, porque o sangue profana a terra; e nenhuma expiação se poderá fazer pela terra por causa do sangue que nela for derramado, senão com o sangue daquele que o derramou.34 Não contaminareis, pois, a terra em que haveis de habitar, no meio da qual eu também habitarei; pois eu, o Senhor, habito no meio dos filhos de Israel.