1 A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.2 Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.3 A bölcseség-szeretõ ember megvidámítja az õ atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.4 A király igazsággal erõsíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.5 A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.6 A gonosz ember vétkében tõr van; az igaz pedig énekel és vígad.7 Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.8 A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.9 Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.10 A vérszomjasak gyûlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.11 Az õ egész indulatját elõmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.12 A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.13 A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettõnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.14 A mely király hûségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.15 A vesszõ és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az õ anyját.16 Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.17 Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörûséget a te lelkednek.18 Mikor nincs [mennyei] látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!19 [Csak] beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.20 Láttál-é beszédeiben hirtelenkedõ embert? a bolond felõl több reménység van, hogynem a felõl!21 A ki lágyan neveli gyermekségétõl fogva az õ szolgáját, végre az lesz a fiú.22 A haragos háborgást szerez; és a dühösködõnek sok a vétke.23 Az embernek kevélysége megalázza õt; az alázatos pedig tisztességet nyer.24 A ki osztozik a lopóval, gyûlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.25 Az emberektõl való félelem tõrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.26 Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól [van] kinek-kinek ítélete.27 Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.

1 Aquele que, sendo muitas vezes repreendido, endurece a cerviz, será quebrantado de repente sem que haja cura.2 Quando os justos governam, alegra-se o povo; mas quando o ímpio domina, o povo geme.3 O que ama a sabedoria alegra a seu pai; mas o companheiro de prostitutas desperdiça a sua riqueza.4 O rei pela justiça estabelece a terra; mas o que exige presentes a transtorna.5 O homem que lisonjeia a seu próximo arma-lhe uma rede aos passos.6 Na transgressão do homem mau há laço; mas o justo canta e se regozija.7 O justo toma conhecimento da causa dos pobres; mas o ímpio não tem entendimento para a conhecer.8 Os escarnecedores abrasam a cidade; mas os sábios desviam a ira.9 O sábio que pleiteia com o insensato, quer este se agaste quer se ria, não terá descanso.10 Os homens sanguinários odeiam o íntegro; mas os retos procuram o seu bem.11 O tolo derrama toda a sua ira; mas o sábio a reprime e aplaca.12 O governador que dá atenção às palavras mentirosas achará que todos os seus servos são ímpios.13 O pobre e o opressor se encontram; o Senhor alumia os olhos de ambos.14 Se o rei julgar os pobres com eqüidade, o seu trono será estabelecido para sempre.15 A vara e a repreensão dão sabedoria; mas a criança entregue a si mesma envergonha a sua mãe.16 Quando os ímpios se multiplicam, multiplicam-se as transgressões; mas os justos verão a queda deles.17 Corrige a teu filho, e ele te dará descanso; sim, deleitará o teu coração.18 Onde não há profecia, o povo se corrompe; mas o que guarda a lei esse é bem-aventurado.19 O servo não se emendará com palavras; porque, ainda que entenda, não atenderá.20 Vês um homem precipitado nas suas palavras? Maior esperança há para o tolo do que para ele.21 Aquele que cria delicadamente o seu servo desde a meninice, no fim tê-lo-á por herdeiro.22 O homem iracundo levanta contendas, e o furioso multiplica as transgressões.23 A soberba do homem o abaterá; mas o humilde de espírito obterá honra.24 O que é sócio do ladrão odeia a sua própria alma; sendo ajuramentado, nada denuncia.25 O receio do homem lhe arma laços; mas o que confia no Senhor está seguro.26 Muitos buscam o favor do príncipe; mas é do Senhor que o homem recebe a justiça.27 O ímpio é abominação para os justos; e o que é reto no seu caminho é abominação para o ímpio.