1 A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól; de a gonosz embert kárhoztatja õ.2 Nem erõsül meg ember az istentelenséggel; az igazaknak pedig gyökerök ki nem mozdul.3 A derék asszony koronája az õ férjének; de mint az õ csontjaiban való rothadás, [olyan] a megszégyenítõ.4 Az igazaknak gondolatjaik igazak; az istentelenek tanácsa csalás.5 Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után; az igazaknak pedig szája megszabadítja azokat.6 Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll.7 Az õ értelme szerint dicsértetik a férfiú; de az elfordult elméjû útálatos lesz.8 Jobb, a kit kevésre tartanak, és szolgája van, mint a ki magát felmagasztalja, és szûk kenyerû.9 Az igaz az õ barmának érzését [is] ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen.10 A ki míveli az õ földét, megelégedik eledellel; a ki pedig követ hiábavalókat, bolond az.11 Kivánja az istentelen a gonoszok prédáját; de az igaznak gyökere ád [gyümölcsöt.]12 Az ajkaknak vétkében gonosz tõr van, de kimenekedik a nyomorúságból az igaz.13 Az õ szájának gyümölcsébõl elégedik meg a férfi jóval; és az õ cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának.14 A bolondnak úta helyes az õ szeme elõtt, de a ki tanácscsal él, bölcs az.15 A bolondnak haragja azon napon megismertetik; elfedezi pedig a szidalmat az eszes ember.16 A ki igazán szól, megjelenti az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot.17 Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tõrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság.18 Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig.19 Álnokság van a gonosz gondolóknak szívében; a békességnek tanácsosiban pedig vígasság.20 Nem vettetik az igaz semmi bántásba; az istentelenek pedig teljesek nyavalyával.21 Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek; a kik pedig cselekesznek hûségesen, kedvesek õ nála.22 Az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot.23 A gyorsaknak keze uralkodik; a rest pedig adófizetõ lesz.24 A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt.25 Útba igazítja az õ felebarátját az igaz; de az istentelenek útja eltévelyíti õket.26 Nem süti meg a rest, a mit vadászásával fogott; de drága marhája az embernek serénysége.27 Az igazságnak útjában van élet; és az õ ösvényének úta halhatatlanság.28

1 O que ama a correção ama o conhecimento; mas o que aborrece a repreensão é insensato.2 O homem de bem alcançará o favor do Senhor; mas ao homem de perversos desígnios ele condenará.3 O homem não se estabelece pela impiedade; a raiz dos justos, porém, nunca será, removida.4 A mulher virtuosa é a coroa do seu marido; porém a que procede vergonhosamente é como apodrecimento nos seus ossos.5 Os pensamentos do justo são retos; mas os conselhos do ímpio são falsos.6 As palavras dos ímpios são emboscadas para derramarem sangue; a boca dos retos, porém, os livrará.7 Transtornados serão os ímpios, e não serão mais; porém a casa dos justos permanecerá.8 Segundo o seu entendimento é louvado o homem; mas o perverso decoração é desprezado.9 Melhor é o que é estimado em pouco e tem servo, do que quem se honra a si mesmo e tem falta de pão.10 O justo olha pela vida dos seus animais; porém as entranhas dos ímpios são cruéis.11 O que lavra a sua terra se fartará de pão; mas o que segue os ociosos é falto de entendimento.12 Deseja o ímpio o despojo dos maus; porém a raiz dos justos produz o seu próprio fruto.13 Pela transgressão dos lábios se enlaça o mau; mas o justo escapa da angústia.14 Do fruto das suas palavras o homem se farta de bem; e das obras das suas mãos se lhe retribui.15 O caminho do insensato é reto aos seus olhos; mas o que dá ouvidos ao conselho é sábio.16 A ira do insensato logo se revela; mas o prudente encobre a afronta.17 Quem fala a verdade manifesta a justiça; porém a testemunha falsa produz a fraude.18 Há palrador cujas palavras ferem como espada; porém a língua dos sábios traz saúde.19 O lábio veraz permanece para sempre; mas a língua mentirosa dura só um momento.20 Engano há no coração dos que maquinam o mal; mas há gozo para os que aconselham a paz.21 Nenhuma desgraça sobrevém ao justo; mas os ímpios ficam cheios de males.22 Os lábios mentirosos são abomináveis ao Senhor; mas os que praticam a verdade são o seu deleite.23 O homem prudente encobre o conhecimento; mas o coração dos tolos proclama a estultícia.24 A mão dos diligentes dominará; mas o indolente será tributário servil.25 A ansiedade no coração do homem o abate; mas uma boa palavra o alegra.26 O justo é um guia para o seu próximo; mas o caminho dos ímpios os faz errar.27 O preguiçoso não apanha a sua caça; mas o bem precioso do homem é para o diligente.28 Na vereda da justiça está a vida; e no seu caminho não há morte.