1 Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az õ szavát?2 A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.3 A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.4 Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz [van!]5 Értsétek meg ti együgyûek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.6 Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.7 Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.8 Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.9 Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.10 Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.11 Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörûségek ehhez egyenlõk nem lehetnek.12 Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.13 Az Úrnak félelme a gonosznak gyûlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyûlölöm.14 Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erõ.15 Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.16 Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.17 Én az engem szeretõket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.18 Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.19 Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.20 Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.21 Hogy az engem szeretõknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.22 Az Úr az õ útának kezdetéül szerzett engem; az õ munkái elõtt régen.23 Örök idõktõl fogva felkenettem, kezdettõl, a föld kezdetétõl fogva.24 Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.25 Minekelõtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak elõtte születtem.26 Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezõket, és a világ porának kezdetét.27 Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;28 Mikor megerõsíté a felhõket ott fenn, mikor erõsekké lõnek a mélységeknek forrásai;29 Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az õ parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:30 Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörûsége valék mindennap, játszva õ elõtte minden idõben.31 Játszva az õ földének kerekségén, és gyönyörûségem[et] [lelve ]az emberek fiaiban.32 És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.33 Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!34 Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm elõtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit õrizvén.35 Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.36 De a ki vétkezik ellenem, erõszakot cselekszik az õ lelkén; minden, valaki engem gyûlöl, szereti a halált!

1 Não clama porventura a sabedoria, e não faz o entendimento soar a sua voz?2 No cume das alturas, junto ao caminho, nas encruzilhadas das veredas ela se coloca.3 Junto às portas, à entrada da cidade, e à entrada das portas está clamando:4 A vós, ó homens, clamo; e a minha voz se dirige aos filhos dos homens.5 Aprendei, ó simples, a prudência; entendei, ó loucos, a sabedoria.6 Ouvi vós, porque profiro coisas excelentes; os meus lábios se abrem para a eqüidade.7 Porque a minha boca profere a verdade, os meus lábios abominam a impiedade.8 Justas são todas as palavras da minha boca; não há nelas nenhuma coisa tortuosa nem perversa.9 Todas elas são retas para o que bem as entende, e justas para os que acham o conhecimento.10 Aceitai antes a minha correção, e não a prata; e o conhecimento, antes do que o ouro escolhido.11 Porque melhor é a sabedoria do que as jóias; e de tudo o que se deseja nada se pode comparar com ela.12 Eu, a sabedoria, habito com a prudência, e possuo o conhecimento e a discrição.13 O temor do Senhor é odiar o mal; a soberba, e a arrogância, e o mau caminho, e a boca perversa, eu os odeio.14 Meu é o conselho, e a verdadeira sabedoria; eu sou o entendimento; minha é a fortaleza.15 Por mim reinam os reis, e os príncipes decretam o que justo.16 Por mim governam os príncipes e os nobres, sim, todos os juízes da terra.17 Eu amo aos que me amam, e os que diligentemente me buscam me acharão.18 Riquezas e honra estão comigo; sim, riquezas duráveis e justiça.19 Melhor é o meu fruto do que o ouro, sim, do que o ouro refinado; e a minha renda melhor do que a prata escolhida.20 Ando pelo caminho da retidão, no meio das veredas da justiça,21 dotando de bens permanentes os que me amam, e enchendo os seus tesouros.22 O Senhor me criou como a primeira das suas obras, o princípio dos seus feitos mais antigos.23 Desde a eternidade fui constituída, desde o princípio, antes de existir a terra.24 Antes de haver abismos, fui gerada, e antes ainda de haver fontes cheias d'água.25 Antes que os montes fossem firmados, antes dos outeiros eu nasci,26 quando ele ainda não tinha feito a terra com seus campos, nem sequer o princípio do pó do mundo.27 Quando ele preparava os céus, aí estava eu; quando traçava um círculo sobre a face do abismo,28 quando estabelecia o firmamento em cima, quando se firmavam as fontes do abismo,29 quando ele fixava ao mar o seu termo, para que as águas não traspassassem o seu mando, quando traçava os fundamentos da terra,30 então eu estava ao seu lado como arquiteto; e era cada dia as suas delícias, alegrando-me perante ele em todo o tempo;31 folgando no seu mundo habitável, e achando as minhas delícias com os filhos dos homens.32 Agora, pois, filhos, ouvi-me; porque felizes são os que guardam os meus caminhos.33 Ouvi a correção, e sede sábios; e não a rejeiteis.34 Feliz é o homem que me dá ouvidos, velando cada dia às minhas entradas, esperando junto às ombreiras da minha porta.35 Porque o que me achar achará a vida, e alcançará o favor do Senhor.36 Mas o que pecar contra mim fará mal à sua própria alma; todos os que me odeiam amam a morte.