1 Fiam! az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat megõrizze a te elméd;

2 Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendõs életet, és békességet hoznak néked bõven.

3 Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára;

4 Így nyersz kedvességet és jó értelmet Istennek és embernek szemei elõtt.

5 Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédbõl; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.

6 Minden te útaidban megismered õt; akkor õ igazgatja a te útaidat.

7 Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól.

8 Egészség lesz [ez] a te testednek, és megújulás a te csontaidnak.

9 Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjébõl.

10 Eképen megtelnek a te csûreid elégséggel, és musttal áradnak el sajtód válúi.

11 Az Úrnak fenyítését fiam, ne útáld meg, se meg ne únd az õ dorgálását.

12 Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az õ fiát, a kit kedvel.

13 Boldog ember, a ki megnyerte a bölcseséget, és az ember, a ki értelmet szerez.

14 Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme.

15 Drágább a fényes kárbunkulusoknál, és minden te gyönyörûségeid nem hasonlíthatók hozzá.

16 Napoknak hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség.

17 Az õ útai gyönyörûséges útak, és minden ösvényei: békesség.

18 Életnek fája ez azoknak, a kik megragadják, és a kik megtartják boldogok!

19 Az Úr bölcseséggel fundálta a földet, erõsítette az eget értelemmel.

20 Az õ tudománya által fakadtak ki a mélységbõl [a vizek,] és a felhõk csepegnek harmatot,

21 Fiam, ne távozzanak el a te szemeidtõl, õrizd meg az igaz [bölcseséget,] és a meggondolást!

22 És lesznek [ezek] élet a te lelkednek, és kedvesség a te nyakadnak.

23 Akkor bátorsággal járod a te útadat, és a te lábadat meg nem ütöd.

24 Mikor lefekszel, nem rettegsz; hanem lefekszel és gyönyörûséges lesz a te álmod.

25 Ne félj a hirtelen való félelemtõl, és a gonoszok pusztításától, ha eljõ;

26 Mert az Úr lesz a te bizodalmad és megõrzi a te lábadat a fogságtól.

27 Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése.

28 Ne mondd a te felebarátodnak: menj el, azután térj meg, és holnap adok; holott nálad van, [a mit kér.]

29 Ne forralj a te felebarátod ellen gonoszt, holott õ együtt ül bátorságosan te veled.

30 Ne háborogj egy emberrel is ok nélkül, ha nem illetett gonoszszal téged.

31 Ne irígykedjél az erõszakos emberre, és néki semmi útát ne válaszd.

32 Mert útálja az Úr az engedetlent; és az igazakkal van az õ titka.

33 Az Úrnak átka van a gonosznak házán; de az igazaknak lakhelyét megáldja.

34 Ha kik csúfolók, õ megcsúfolja [azokat;] a szelídeknek pedig ád kedvességet.

35 A bölcsek tisztességet örökölnek; a bolondok pedig gyalázatot aratnak.

1 Filho meu, não te esqueças da minha instrução, e o teu coração guarde os meus mandamentos;

2 porque eles te darão longura de dias, e anos de vida e paz.

3 Não se afastem de ti a benignidade e a fidelidade; ata-as ao teu pescoço, escreve-as na tábua do teu coração;

4 assim acharás favor e bom entendimento à vista de Deus e dos homens.

5 Confia no Senhor de todo o teu coração, e não te estribes no teu próprio entendimento.

6 Reconhece-o em todos os teus caminhos, e ele endireitará as tuas veredas.

7 Não sejas sábio a teus próprios olhos; teme ao Senhor e aparta-te do mal.

8 Isso será saúde para a tua carne; e refrigério para os teus ossos.

9 Honra ao Senhor com os teus bens, e com as primícias de toda a tua renda;

10 assim se encherão de fartura os teus celeiros, e trasbordarão de mosto os teus lagares.

11 Filho meu, não rejeites a disciplina do Senhor, nem te enojes da sua repreensão;

12 porque o Senhor repreende aquele a quem ama, assim como o pai ao filho a quem quer bem.

13 Feliz é o homem que acha sabedoria, e o homem que adquire entendimento;

14 pois melhor é o lucro que ela dá do que o lucro da prata, e a sua renda do que o ouro.

15 Mais preciosa é do que as jóias, e nada do que possas desejar é comparável a ela.

16 Longura de dias há na sua mão direita; na sua esquerda riquezas e honra.

17 Os seus caminhos são caminhos de delícias, e todas as suas veredas são paz.

18 É árvore da vida para os que dela lançam mão, e bem-aventurado é todo aquele que a retém.

19 O Senhor pela sabedoria fundou a terra; pelo entendimento estabeleceu o céu.

20 Pelo seu conhecimento se fendem os abismos, e as nuvens destilam o orvalho.

21 Filho meu, não se apartem estas coisas dos teus olhos: guarda a verdadeira sabedoria e o bom siso;

22 assim serão elas vida para a tua alma, e adorno para o teu pescoço.

23 Então andarás seguro pelo teu caminho, e não tropeçará o teu pé.

24 Quando te deitares, não temerás; sim, tu te deitarás e o teu sono será suave.

25 Não temas o pavor repentino, nem a assolação dos ímpios quando vier.

26 Porque o Senhor será a tua confiança, e guardará os teus pés de serem presos.

27 Não negues o bem a quem de direito, estando no teu poder fazê-lo.

28 Não digas ao teu próximo: Vai, e volta, amanhã to darei; tendo-o tu contigo.

29 Não maquines o mal contra o teu próximo, que habita contigo confiadamente.

30 Não contendas com um homem, sem motivo, não te havendo ele feito o mal.

31 Não tenhas inveja do homem violento, nem escolhas nenhum de seus caminhos.

32 Porque o perverso é abominação para o Senhor, mas com os retos está o seu segredo.

33 A maldição do Senhor habita na casa do ímpio, mas ele abençoa a habitação dos justos.

34 Ele escarnece dos escarnecedores, mas dá graça aos humildes.

35 Os sábios herdarão honra, mas a exaltação dos loucos se converte em ignomínia.