1 Az álnok font útálatos az Úrnál; az igaz mérték pedig kedves néki.2 Kevélység jõ: gyalázat jõ; az alázatosoknál pedig bölcseség van.3 Az igazakat tökéletességök vezeti; de a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja.4 Nem használ a vagyon a haragnak idején; az igazság pedig kiragad a halálból.5 A tökéletesnek igazsága igazgatja az õ útát; de önnön istentelenségében esik el az istentelen.6 Az igazaknak igazságok megszabadítja õket; de az õ kivánságokban fogatnak meg a hitetlenek.7 Mikor meghal az istentelen ember, elvész az õ reménysége; a bûnösök várakozása is elvész.8 Az igaz a nyomorúságból megszabadul; az istentelen õ helyette beesik abba.9 Szájával rontja meg a képmutató felebarátját; de az igazak a tudomány által megszabadulnak.10 Az igazak javán örül a város; és mikor elvesznek az istentelenek, örvendezés van.11 Az igazaknak áldása által emelkedik a város; az istentelenek szája által pedig megromol.12 Megútálja felebarátját a bolond; az eszes férfiú pedig hallgat.13 A rágalmazó megjelenti a titkot; de a hûséges lelkû elfedezi a dolgot.14 A hol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van.15 Teljességgel megrontatik, a ki kezes lesz idegenért; a ki pedig gyûlöli a kezességet, bátorságos lesz.16 A kedves asszony megtartja a tiszteletet, a hatalmaskodók pedig megtartják a gazdagságot.17 Õ magával tesz jól a kegyes férfiú; a kegyetlen pedig öntestének okoz fájdalmat.18 Az istentelen munkál álnok keresményt; az igazságszerzõnek pedig jutalma valóságos.19 A ki õszinte az igazságban, az életére -, a ki pedig a gonoszt követi, az vesztére [míveli azt].20 Útálatosok az Úrnál az álnok szívûek; kedvesek pedig õ nála, a kik az õ útjokban tökéletesek.21 Kézadással [erõsítem,] hogy nem marad büntetlen a gonosz; az igazaknak pedig magva megszabadul.22 [Mint] a disznó orrában az aranyperecz, [olyan] a szép asszony, a kinek nincs okossága.23 Az igazaknak kivánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag.24 Van olyan, a ki bõven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és a ki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szûkölködik.25 A mással jóltevõ ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül.26 A ki búzáját visszatartja, átkozza azt a nép; annak fején pedig, a ki eladja, áldás [van].27 A ki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: a ki pedig gonoszt keres, õ magára jõ az.28 A ki bízik az õ gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak.29 A ki megháborítja az õ házát, annak öröksége szél lesz; és a bolond szolgája a bölcs elméjûnek.30 Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs.31 Ímé, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bûnös! [ (Proverbs 11:32) A ki szereti a dorgálást, szereti a tudományt; a ki pedig gyûlöli a fenyítéket, oktalan az. ]

1 A balança enganosa é abominação para o Senhor; mas o peso justo é o seu prazer.2 Quando vem a soberba, então vem a desonra; mas com os humildes está a sabedoria.3 A integridade dos retos os guia; porém a perversidade dos desleais os destrói.4 De nada aproveitam as riquezas no dia da ira; porém a justiça livra da morte.5 A justiça dos perfeitos endireita o seu caminho; mas o ímpio cai pela sua impiedade.6 A justiça dos retos os livra; mas os traiçoeiros são apanhados nas, suas próprias cobiças.7 Morrendo o ímpio, perece a sua esperança; e a expectativa da iniqüidade.8 O justo é libertado da angústia; e o ímpio fica em seu lugar.9 O hipócrita com a boca arruina o seu próximo; mas os justos são libertados pelo conhecimento.10 Quando os justos prosperam, exulta a cidade; e quando perecem os ímpios, há júbilo.11 Pela bênção dos retos se exalta a cidade; mas pela boca dos ímpios é derrubada.12 Quem despreza o seu próximo é falto de senso; mas o homem de entendimento se cala.13 O que anda mexericando revela segredos; mas o fiel de espírito encobre o negócio.14 Quando não há sábia direção, o povo cai; mas na multidão de conselheiros há segurança.15 Decerto sofrerá prejuízo aquele que fica por fiador do estranho; mas o que aborrece a fiança estará seguro.16 A mulher aprazível obtém honra, e os homens violentos obtêm riquezas.17 O homem bondoso faz bem à sua, própria alma; mas o cruel faz mal a si mesmo.18 O ímpio recebe um salário ilusório; mas o que semeia justiça recebe galardão seguro.19 Quem é fiel na retidão encaminha, para a vida, e aquele que segue o mal encontra a morte.20 Abominação para o Senhor são os perversos de coração; mas os que são perfeitos em seu caminho são o seu deleite.21 Decerto o homem mau não ficará sem castigo; porém a descendência dos justos será livre.22 Como jóia de ouro em focinho de porca, assim é a mulher formosa que se aparta da discrição.23 O desejo dos justos é somente o bem; porém a expectativa dos ímpios é a ira.24 Um dá liberalmente, e se torna mais rico; outro retém mais do que é justo, e se empobrece.25 A alma generosa prosperará, e o que regar também será regado.26 Ao que retém o trigo o povo o amaldiçoa; mas bênção haverá sobre a cabeça do que o vende.27 O que busca diligentemente o bem, busca favor; mas ao que procura o mal, este lhe sobrevirá.28 Aquele que confia nas suas riquezas, cairá; mas os justos reverdecerão como a folhagem.29 O que perturba a sua casa herdará o vento; e o insensato será servo do entendido de coração.30 O fruto do justo é árvore de vida; e o que ganha almas sábio é.31 Eis que o justo é castigado na terra; quanto mais o ímpio e o pecador!