1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megõrizzék.3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az õ ínye.4 De annak vége keserû, mint az üröm, éles, mint a kétélû tõr.5 Az õ lábai a halálra mennek, az õ léptei a sírba törekszenek.6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy õ eszébe venné.7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditõl!8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne [jusson.]11 Hogy nyögnöd kelljen [élet]ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,12 És azt kelljen mondanod: miképen gyûlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,13 És nem hallgattam az én vezetõim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepibõl folyóvizet.16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az õ emlõi elégítsenek meg téged minden idõben, az õ szerelmében gyönyörködjél szüntelen.20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?21 Mert az Úrnak szemei elõtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit õ rendeli.22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bûnének köteleivel kötöztetik meg.23 Õ meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.

1 Filho meu, atende à minha sabedoria; inclinam teu ouvido à minha prudência;2 para que observes a discrição, e os teus lábios guardem o conhecimento.3 Porque os lábios da mulher licenciosa destilam mel, e a sua boca e mais macia do que o azeite;4 mas o seu fim é amargoso como o absinto, agudo como a espada de dois gumes.5 Os seus pés descem à morte; os seus passos seguem no caminho do Seol.6 Ela não pondera a vereda da vida; incertos são os seus caminhos, e ela o ignora.7 Agora, pois, filhos, dai-me ouvidos, e não vos desvieis das palavras da minha boca.8 Afasta para longe dela o teu caminho, e não te aproximes da porta da sua casa;9 para que não dês a outros a tua honra, nem os teus anos a cruéis;10 para que não se fartem os estranhos dos teus bens, e não entrem os teus trabalhos na casa do estrangeiro,11 e gemas no teu fim, quando se consumirem a tua carne e o teu corpo,12 e digas: Como detestei a disciplina! e desprezou o meu coração a repreensão!13 e não escutei a voz dos que me ensinavam, nem aos que me instruíam inclinei o meu ouvido!14 Quase cheguei à ruína completa, no meio da congregação e da assembléia.15 Bebe a água da tua própria cisterna, e das correntes do teu poço.16 Derramar-se-iam as tuas fontes para fora, e pelas ruas os ribeiros de águas?17 Sejam para ti só, e não para os estranhos juntamente contigo.18 Seja bendito o teu manancial; e regozija-te na mulher da tua mocidade.19 Como corça amorosa, e graciosa cabra montesa saciem-te os seus seios em todo o tempo; e pelo seu amor sê encantado perpetuamente.20 E por que, filho meu, andarias atraído pela mulher licenciosa, e abraçarias o seio da adúltera?21 Porque os caminhos do homem estão diante dos olhos do Senhor, o qual observa todas as suas veredas.22 Quanto ao ímpio, as suas próprias iniqüidades o prenderão, e pelas cordas do seu pecado será detido.23 Ele morre pela falta de disciplina; e pelo excesso da sua loucura anda errado.