1 Bölcseség megépítette az õ házát, annak hét oszlopát kivágván.
2 Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.
3 Elbocsátá az õ leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.
4 Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak [ezt] mondja:
5 Jõjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.
6 Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.
7 A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.
8 Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyûlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.
9 Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.
10 A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.
11 Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.
12 Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.
13 Balgaság asszony fecsegõ, bolond és semmit nem tud.
14 És leült az õ házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,
15 Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.
16 Ki együgyû? térjen ide, és valaki esztelen, annak [ezt] mondja:
17 A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörûséges!
18 És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az õ hivatalosai!
1 A sabedoria já edificou a sua casa, já lavrou as suas sete colunas;
2 já imolou as suas vítimas, misturou o seu vinho, e preparou a sua mesa.
3 Já enviou as suas criadas a clamar sobre as alturas da cidade, dizendo:
4 Quem é simples, volte-se para cá. Aos faltos de entendimento diz:
5 Vinde, comei do meu pão, e bebei do vinho que tenho misturado.
6 Deixai a insensatez, e vivei; e andai pelo caminho do entendimento.
7 O que repreende ao escarnecedor, traz afronta sobre si; e o que censura ao ímpio, recebe a sua mancha.
8 Não repreendas ao escarnecedor, para que não te odeie; repreende ao sábio, e amar-te-á.
9 Instrui ao sábio, e ele se fará mais, sábio; ensina ao justo, e ele crescerá em entendimento.
10 O temor do Senhor é o princípio sabedoria; e o conhecimento do Santo é o entendimento.
11 Porque por mim se multiplicam os teus dias, e anos de vida se te acrescentarão.
12 Se fores sábio, para ti mesmo o serás; e, se fores escarnecedor, tu só o suportarás.
13 A mulher tola é alvoroçadora; é insensata, e não conhece o pudor.
14 Senta-se à porta da sua casa ou numa cadeira, nas alturas da cidade,
15 chamando aos que passam e seguem direitos o seu caminho:
16 Quem é simples, volte-se para cá! E aos faltos de entendimento diz:
17 As águas roubadas são doces, e o pão comido às ocultas é agradável.
18 Mas ele não sabe que ali estão os mortos; que os seus convidados estão nas profundezas do Seol.