1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerõsödnek nevezd,5 Hogy megõrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az õ beszédivel hizelkedõ idegentõl.6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menõ úton lépeget,9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.10 És ímé, egy asszony eleibe jõ, paráznának öltözetében, álnok az õ elméjében.11 Mely csélcsap és vakmerõ, a kinek házában nem maradhatnak meg az õ lábai.12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.13 És megragadá õt és megcsókolá õt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.15 Azért jövék ki elõdbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésû szõnyegekkel.17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.18 No foglaljuk magunkat bõségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.20 Egy erszény pénzt võn kezéhez; holdtöltére jõ haza.21 [És] elhiteté õt az õ mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá õt.22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítõ békóba;23 Mígnem átjárja a nyíl az õ máját. Miképen siet a madár a tõrre, és nem tudja, hogy az az õ élete ellen van.24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.27 Sírba vívõ út az õ háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.

1 Filho meu, guarda as minhas palavras, e entesoura contigo os meus mandamentos.2 Observa os meus mandamentos e vive; guarda a minha lei, como a menina dos teus olhos.3 Ata-os aos teus dedos, escreve-os na tábua do teu coração.4 Dize à sabedoria: Tu és minha irmã; e chama ao entendimento teu amigo íntimo,5 para te guardarem da mulher alheia, da adúltera, que lisonjeia com as suas palavras.6 Porque da janela da minha casa, por minhas grades olhando eu,7 vi entre os simples, divisei entre os jovens, um mancebo falto de juízo,8 que passava pela rua junto à esquina da mulher adúltera e que seguia o caminho da sua casa,9 no crepúsculo, à tarde do dia, à noite fechada e na escuridão;10 e eis que uma mulher lhe saiu ao encontro, ornada à moda das prostitutas, e astuta de coração.11 Ela é turbulenta e obstinada; não param em casa os seus pés;12 ora está ela pelas ruas, ora pelas praças, espreitando por todos os cantos.13 Pegou dele, pois, e o beijou; e com semblante impudico lhe disse:14 Sacrifícios pacíficos tenho comigo; hoje paguei os meus votos.15 Por isso saí ao teu encontro a buscar-te diligentemente, e te achei.16 Já cobri a minha cama de cobertas, de colchas de linho do Egito.17 Já perfumei o meu leito com mirra, aloés e cinamomo.18 Vem, saciemo-nos de amores até pela manhã; alegremo-nos com amores.19 Porque meu marido não está em casa; foi fazer uma jornada ao longe;20 um saquitel de dinheiro levou na mão; só lá para o dia da lua cheia voltará para casa.21 Ela o faz ceder com a multidão das suas palavras sedutoras, com as lisonjas dos seus lábios o arrasta.22 Ele a segue logo, como boi que vai ao matadouro, e como o louco ao castigo das prisões;23 até que uma flecha lhe atravesse o fígado, como a ave que se apressa para o laço, sem saber que está armado contra a sua vida.24 Agora, pois, filhos, ouvi-me, e estai atentos às palavras da minha boca.25 Não se desvie para os seus caminhos o teu coração, e não andes perdido nas suas veredas.26 Porque ela a muitos tem feito cair feridos; e são muitíssimos os que por ela foram mortos.27 Caminho de Seol é a sua casa, o qual desce às câmaras da morte.