1 Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.2 A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki.3 Minden helyeken [vannak] az Úrnak szemei, nézvén a jókat és gonoszokat.4 A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.5 A bolond megútálja az õ atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes.6 Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig háborúság.7 A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt; a bolondoknak pedig elméje nem helyes.8 Az istentelenek áldozatja gyûlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki.9 Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti.10 Gonosz dorgálás [jõ] arra, a ki útját elhagyja; a ki gyûlöli a fenyítéket, meghal.11 A sír és a pokol az Úr elõtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve.12 Nem szereti a csúfoló a feddést, [és] a bölcsekhez nem megy.13 A vidám elme megvidámítja az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik.14 Az eszesnek elméje keresi a tudományt; a tudatlanok szája pedig legel bolondságot.15 Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjûnek pedig szüntelen lakodalma [van.]16 Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van.17 Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyûlölség.18 A haragos férfiú szerez háborúságot; a hosszútûrõ pedig lecsendesíti a háborgást.19 A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett.20 A bölcs fiú örvendezteti az atyját; a bolond ember pedig megútálja az anyját.21 A bolondság öröme az esztelennek; de az értelmes férfiú igazán jár.22 Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács; de a tanácsosok sokaságában elõmennek.23 Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében [mondott] beszéd, oh mely igen jó!24 Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van.25 A kevélyeknek házát kiszakgatja az Úr; megerõsíti pedig az özvegynek határát.26 Útálatosak az Úrnak a gonosz gondolatok; de kedvesek a tiszta beszédek.27 Megháborítja az õ házát, a ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyûlöli az ajándékokat, él az.28 Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt.29 Messze [van] az Úr az istentelenektõl; az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja.30 A szemek világa megvidámítja a szívet; a jó hír megerõsíti a csontokat.31 A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik.32 A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az õ lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez.33 Az Úrnak félelme a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek elõtte jár az alázatosság.

1 A resposta branda desvia o furor, mas a palavra dura suscita a ira.2 A língua dos sábios destila o conhecimento; porém a boca dos tolos derrama a estultícia.3 Os olhos do Senhor estão em todo lugar, vigiando os maus e os bons.4 Uma língua suave é árvore de vida; mas a língua perversa quebranta o espírito.5 O insensato despreza a correção e seu pai; mas o que atende à admoestação prudentemente se haverá.6 Na casa do justo há um grande tesouro; mas nos lucros do ímpio há perturbação.7 Os lábios dos sábios difundem conhecimento; mas não o faz o coração dos tolos.8 O sacrifício dos ímpios é abominável ao Senhor; mas a oração dos retos lhe é agradável.9 O caminho do ímpio é abominável ao Senhor; mas ele ama ao que segue a justiça.10 Há disciplina severa para o que abandona a vereda; e o que aborrece a repreensão morrerá.11 O Seol e o Abadom estão abertos perante o Senhor; quanto mais o coração dos filhos dos homens!12 O escarnecedor não gosta daquele que o repreende; não irá ter com os sábios.13 O coração alegre aformoseia o rosto; mas pela dor do coração o espírito se abate.14 O coração do inteligente busca o conhecimento; mas a boca dos tolos se apascenta de estultícia.15 Todos os dias do aflito são maus; mas o coração contente tem um banquete contínuo.16 Melhor é o pouco com o temor do Senhor, do que um grande tesouro, e com ele a inquietação.17 Melhor é um prato de hortaliça, onde há amor, do que o boi gordo, e com ele o ódio.18 O homem iracundo suscita contendas; mas o longânimo apazigua a luta.19 O caminho do preguiçoso é como a sebe de espinhos; porém a vereda dos justos é uma estrada real.20 O filho sábio alegra a seu pai; mas o homem insensato despreza a sua mãe.21 A estultícia é alegria para o insensato; mas o homem de entendimento anda retamente.22 Onde não há conselho, frustram-se os projetos; mas com a multidão de conselheiros se estabelecem.23 O homem alegra-se em dar uma resposta adequada; e a palavra a seu tempo quão boa é!24 Para o sábio o caminho da vida é para cima, a fim de que ele se desvie do Seol que é em baixo.25 O Senhor desarraiga a casa dos soberbos, mas estabelece a herança da viúva.26 Os desígnios dos maus são abominação para o Senhor; mas as palavras dos limpos lhe são aprazíveis.27 O que se dá à cobiça perturba a sua própria casa; mas o que aborrece a peita viverá.28 O coração do justo medita no que há de responder; mas a boca dos ímpios derrama coisas más.29 Longe está o Senhor dos ímpios, mas ouve a oração dos justos.30 A luz dos olhos alegra o coração, e boas-novas engordam os ossos.31 O ouvido que escuta a advertência da vida terá a sua morada entre os sábios.32 Quem rejeita a correção menospreza a sua alma; mas aquele que escuta a advertência adquire entendimento.33 O temor do Senhor é a instrução da sabedoria; e adiante da honra vai a humildade.