1 Ne irígykedjél a gonosztevõkre, se ne kivánj azokkal lenni.2 Mert pusztítást gondol az õ szívök, és bajt szólnak az õ ajkaik.3 Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erõsíttetik meg.4 És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörûséges marhával.5 A bölcs férfiú erõs, és a tudós ember nagy erejû.6 Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.7 Magas a bolondnak a bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az õ száját.8 A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövõnek hívják.9 A balgatag dolognak gondolása bûn; és a rágalmazó az ember elõtt útálatos.10 Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szûk a te erõd.11 Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg!12 Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, õ érti, és a ki õrzi a te lelkedet, õ tudja? és kinek-kinek az õ cselekedetei szerint fizet.13 Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek.14 Ilyennek ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész!15 Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az õ ágyasházát!16 Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig [csak egy] nyavalyával is elvesznek.17 Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved,18 Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az õ haragját [te reád.]19 Ne gerjedj haragra a gonosztevõk ellen, ne irígykedjél az istentelenekre;20 Mert a gonosznak nem lesz [jó] vége, az istentelenek szövétneke kialszik.21 Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütõk közé ne elegyedjél.22 Mert hirtelenséggel feltámad az õ nyomorúságok, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?23 Ezek is a bölcsek [szavai.] Személyt válogatni az ítéletben nem jó.24 A ki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megútálják a nemzetek.25 A kik pedig megfeddik [a bûnöst,] azoknak gyönyörûségökre lesz, és jó áldás száll reájok!26 Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel.27 Szerezd el kivül a te dolgodat, és készíts elõ a te mezõdben; annakutána építsd a házadat.28 Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-é [valakit] a te ajkaiddal?29 Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem õ vele; megfizetek az embernek az õ cselekedete szerint.30 A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szõleje mellett.31 És ímé, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kõgyepüje elromlott vala.32 Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, [ezt] a tanulságot vevém abból:33 Egy kis álom, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra,34 És így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos férfiú.

1 Não tenhas inveja dos homens malignos; nem desejes estar com eles;2 porque o seu coração medita a violência; e os seus lábios falam maliciosamente.3 Com a sabedoria se edifica a casa, e com o entendimento ela se estabelece;4 e pelo conhecimento se encherão as câmaras de todas as riquezas preciosas e deleitáveis.5 O sábio é mais poderoso do que o forte; e o inteligente do que o que possui a força.6 Porque com conselhos prudentes tu podes fazer a guerra; e há vitória na multidão dos conselheiros.7 A sabedoria é alta demais para o insensato; ele não abre a sua boca na porta.8 Aquele que cuida em fazer o mal, mestre de maus intentos o chamarão.9 O desígnio do insensato é pecado; e abominável aos homens é o escarnecedor.10 Se enfraqueces no dia da angústia, a tua força é pequena.11 Livra os que estão sendo levados à morte, detém os que vão tropeçando para a matança.12 Se disseres: Eis que não o sabemos; porventura aquele que pesa os corações não o percebe? e aquele que guarda a tua vida não o sabe? e não retribuirá a cada um conforme a sua obra?13 Come mel, filho meu, porque é bom, e do favo de mel, que é doce ao teu paladar.14 Sabe que é assim a sabedoria para a tua alma: se a achares, haverá para ti recompensa, e não será malograda a tua esperança.15 Não te ponhas de emboscada, ó ímpio, contra a habitação do justo; nem assoles a sua pousada.16 Porque sete vezes cai o justo, e se levanta; mas os ímpios são derribados pela calamidade.17 Quando cair o teu inimigo, não te alegres, e quando tropeçar, não se regozije o teu coração;18 para que o Senhor não o veja, e isso seja mau aos seus olhos, e desvie dele, a sua ira.19 Não te aflijas por causa dos malfeitores; nem tenhas inveja dos ímpios;20 porque o maligno não tem futuro; e a lâmpada dos ímpios se apagará.21 Filho meu, teme ao Senhor, e ao rei; e não te entremetas com os que gostam de mudanças.22 Porque de repente se levantará a sua calamidade; e a ruína deles, quem a conhecerá?23 Também estes são provérbios dos sábios: Fazer acepção de pessoas no juízo não é bom.24 Aquele que disser ao ímpio: Justo és; os povos o amaldiçoarão, as nações o detestarão;25 mas para os que julgam retamente haverá delícias, e sobre eles virá copiosa bênção.26 O que responde com palavras retas beija os lábios.27 Prepara os teus trabalhos de fora, apronta bem o teu campo; e depois edifica a tua casa.28 Não sejas testemunha sem causa contra o teu próximo; e não enganes com os teus lábios.29 Não digas: Como ele me fez a mim, assim lhe farei a ele; pagarei a cada um segundo a sua obra.30 Passei junto ao campo do preguiçoso, e junto à vinha do homem falto de entendimento;31 e eis que tudo estava cheio de cardos, e a sua superfície coberta de urtigas, e o seu muro de pedra estava derrubado.32 O que tendo eu visto, o considerei; e, vendo-o, recebi instrução.33 Um pouco para dormir, um pouco para toscanejar, um pouco para cruzar os braços em repouso;34 assim sobrevirá a tua pobreza como um salteador, e a tua necessidade como um homem armado.