1 A hétnek elsõ [napján] pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fûszerszámokat, és némely [más asszonyok is] velök.2 És a követ a sírról elhengerítve találák.3 És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.4 És lõn, hogy mikor õk e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:5 És mikor õk megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élõt?6 Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,7 Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bûnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.8 Megemlékezének azért az õ szavairól.9 És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.10 Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab [anyja] Mária, és egyéb asszonyok õ velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.11 De az õ szavuk csak üres beszédnek látszék azok elõtt; és nem hivének nékik.12 Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedõk vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.13 És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtõl hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.14 És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.15 És lõn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezõsködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.16 De az õ szemeik visszatartóztatának, hogy õt meg ne ismerjék.17 Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és [miért] vagytok szomorú ábrázattal?18 Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémû dolgok lettek abban e napokon?19 És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek [esének] a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten elõtt és az egész nép elõtt:20 És mimódon adák õt a fõpapok és a mi fõembereink halálos ítéletre, és megfeszíték õt.21 Pedig mi azt reméltük, hogy õ az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.22 Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;23 És mikor nem találták az õ testét, [haza] jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy õ él.24 És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; õt pedig nem látták.25 És õ monda nékik: Óh balgatagok és rest szívûek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!26 Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az õ dicsõségébe?27 És elkezdvén Mózestõl és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik õ felõle megirattak.28 Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és õ úgy tõn, mintha tovább menne.29 De kényszeríték õt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.30 És lõn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.31 És megnyilatkozának az õ szemeik, és megismerék õt; de õ eltünt elõlük.32 És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?33 És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyûlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.34 Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!35 És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg õk a kenyér megszegésérõl.36 És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus õ közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!37 Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.38 És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?39 Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!40 És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.41 Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?42 Õk pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,43 Melyeket elvõn, és elõttök evék.44 És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felõlem.45 Akkor megnyilatkoztatá az õ elméjöket, hogy értsék az írásokat.46 És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:47 És prédikáltatni az õ nevében a megtérésnek és a bûnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtõl elkezdve.48 Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.49 És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erõvel.50 Kivivé pedig õket Bethániáig; és felemelvén az õ kezeit, megáldá õket.51 És lõn, hogy míg áldá õket, tõlök elszakadván, felviteték a mennybe.52 Õk pedig imádván õt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;53 És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.

1 E no primeiro dia da semana, muito de madrugada, foram elas ao sepulcro, levando as especiarias que tinham preparado, e algumas outras com elas.2 E acharam a pedra revolvida do sepulcro.3 E, entrando, não acharam o corpo do Senhor Jesus.4 E aconteceu que, estando elas muito perplexas a esse respeito, eis que pararam junto delas dois homens, com vestes resplandecentes.5 E, estando elas muito atemorizadas, e abaixando o rosto para o chão, eles lhes disseram: Por que buscais o vivente entre os mortos?6 Não está aqui, mas ressuscitou. Lembrai-vos como vos falou, estando ainda na Galileia,7 Dizendo: Convém que o Filho do homem seja entregue nas mãos de homens pecadores, e seja crucificado, e ao terceiro dia ressuscite.8 E lembraram-se das suas palavras.9 E, voltando do sepulcro, anunciaram todas estas coisas aos onze e a todos os demais.10 E eram Maria Madalena, e Joana, e Maria, mãe de Tiago, e as outras que com elas estavam, as que diziam estas coisas aos apóstolos.11 E as suas palavras lhes pareciam como desvario, e não as creram.12 Porém, levantando-se Pedro, correu ao sepulcro e, abaixando-se, viu os lençóis postos sós; e retirou-se, maravilhado consigo mesmo do ocorrido.13 E eis que no mesmo dia iam dois deles para uma aldeia, que distava de Jerusalém sessenta estádios, cujo nome era Emaús.14 E iam falando entre si de tudo aquilo que havia sucedido.15 E aconteceu que, indo eles falando entre si, e fazendo perguntas um ao outro, o mesmo Jesus se aproximou, e ia com eles.16 Mas os olhos deles estavam como que fechados, para que o não conhecessem.17 E ele lhes disse: Que palavras são essas que, caminhando, trocais entre vós, e por que estais tristes?18 E, respondendo um, cujo nome era Cléopas, disse-lhe: És tu só peregrino em Jerusalém, e não sabes as coisas que nela têm sucedido nestes dias?19 E ele lhes perguntou: Quais? E eles lhe disseram: As que dizem respeito a Jesus Nazareno, que foi homem profeta, poderoso em obras e palavras diante de Deus e de todo o povo;20 E como os principais sacerdotes e os nossos príncipes o entregaram à condenação de morte, e o crucificaram.21 E nós esperávamos que fosse ele o que remisse Israel; mas agora, sobre tudo isso, é já hoje o terceiro dia desde que essas coisas aconteceram.22 É verdade que também algumas mulheres dentre nós nos maravilharam, as quais de madrugada foram ao sepulcro;23 E, não achando o seu corpo, voltaram, dizendo que também tinham visto uma visão de anjos, que dizem que ele vive.24 E alguns dos que estavam conosco foram ao sepulcro, e acharam ser assim como as mulheres haviam dito; porém, a ele não o viram.25 E ele lhes disse: Ó néscios, e tardos de coração para crer tudo o que os profetas disseram!26 Porventura não convinha que o Cristo padecesse estas coisas e entrasse na sua glória?27 E, começando por Moisés, e por todos os profetas, explicava-lhes o que dele se achava em todas as Escrituras.28 E chegaram à aldeia para onde iam, e ele fez como quem ia para mais longe.29 E eles o constrangeram, dizendo: Fica conosco, porque já é tarde, e já declinou o dia. E entrou para ficar com eles.30 E aconteceu que, estando com eles à mesa, tomando o pão, o abençoou e partiu-o, e lho deu.31 Abriram-se-lhes então os olhos, e o conheceram, e ele desapareceu-lhes.32 E disseram um para o outro: Porventura não ardia em nós o nosso coração quando, pelo caminho, nos falava, e quando nos abria as Escrituras?33 E na mesma hora, levantando-se, tornaram para Jerusalém, e acharam congregados os onze, e os que estavam com eles,34 Os quais diziam: Ressuscitou verdadeiramente o Senhor, e já apareceu a Simão.35 E eles lhes contaram o que lhes acontecera no caminho, e como deles fora conhecido no partir do pão.36 E falando eles destas coisas, o mesmo Jesus se apresentou no meio deles, e disse-lhes: Paz seja convosco.37 E eles, espantados e atemorizados, pensavam que viam algum espírito.38 E ele lhes disse: Por que estais perturbados, e por que sobem tais pensamentos aos vossos corações?39 Vede as minhas mãos e os meus pés, que sou eu mesmo; apalpai-me e vede, pois um espírito não tem carne nem ossos, como vedes que eu tenho.40 E, dizendo isto, mostrou-lhes as mãos e os pés.41 E, não o crendo eles ainda por causa da alegria, e estando maravilhados, disse-lhes: Tendes aqui alguma coisa que comer?42 Então eles apresentaram-lhe parte de um peixe assado, e um favo de mel;43 O que ele tomou, e comeu diante deles.44 E disse-lhes: São estas as palavras que vos disse estando ainda convosco: Que convinha que se cumprisse tudo o que de mim estava escrito na lei de Moisés, e nos profetas e nos Salmos.45 Então abriu-lhes o entendimento para compreenderem as Escrituras.46 E disse-lhes: Assim está escrito, e assim convinha que o Cristo padecesse, e ao terceiro dia ressuscitasse dentre os mortos,47 E em seu nome se pregasse o arrependimento e a remissão dos pecados, em todas as nações, começando por Jerusalém.48 E destas coisas sois vós testemunhas.49 E eis que sobre vós envio a promessa de meu Pai; ficai, porém, na cidade de Jerusalém, até que do alto sejais revestidos de poder.50 E levou-os fora, até Betânia; e, levantando as suas mãos, os abençoou.51 E aconteceu que, abençoando-os ele, se apartou deles e foi elevado ao céu.52 E, adorando-o eles, tornaram com grande júbilo para Jerusalém.53 E estavam sempre no templo, louvando e bendizendo a Deus. Amém.