1 Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,2 A mint nékünk elõnkbe adták, a kik kezdettõl fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:3 Tetszék énnékem is, ki eleitõl fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus,4 Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.5 Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevû pap az Abia rendjébõl; az õ felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.6 És mind a ketten igazak valának az Isten elõtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.7 És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddõ vala, és mind a ketten [immár] idõs emberek valának.8 Lõn pedig, hogy mikor õ rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten elõtt,9 A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.10 És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;11 Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölõ oltár jobbja felõl.12 És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg õt.13 Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az õ nevét Jánosnak.14 És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az õ születésén;15 Mert nagy lészen az Úr elõtt, és bort és részegítõ italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az õ anyjának méhétõl fogva.16 És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az õ Istenükhöz.17 És ez [Õ] elõtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.18 És monda Zakariás az angyalnak: Mirõl tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem [is] igen idõs.19 És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten elõtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.20 És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az õ idejökben.21 A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik.22 És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert õ [csak] integetett nékik, és néma maradt.23 És lõn, hogy mikor leteltek az õ szolgálatának napjai, elméne haza.24 E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az õ felesége, és elrejtõzék öt hónapig, mondván:25 Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben [reám] tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között.26 A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentõl Galileának városába, a melynek neve Názáret,27 Egy szûzhöz, a ki a Dávid házából való József nevû férfiúnak volt eljegyezve. A szûznek neve pedig Mária.28 És bemenvén az angyal õ hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.29 Az pedig látván, megdöbbene az õ beszédén, és elgondolkodék, [hogy] micsoda köszöntés ez?!30 És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.31 És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az õ nevét JÉZUSNAK.32 Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az õ atyjának, királyi székét;33 És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az õ királyságának vége nem lészen!34 Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?35 És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.36 És ímé Erzsébet, a te rokonod, õ is fogant fiat az õ vénségében; és ez [már] a hatodik hónapja néki, a kit meddõnek hívtak:37 Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.38 Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne õ tõle az angyal.39 Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;40 És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.41 És lõn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az õ méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;42 És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.43 És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám?44 Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.45 És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.46 Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,47 És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.48 Mert reá tekintett az õ szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.49 Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az õ neve!50 És az õ irgalmassága nemzetségrõl nemzetségre [vagyon] azokon, a kik õt félik.51 Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az õ szívök gondolatában felfuvalkodottakat.52 Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.53 Éhezõket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.54 Felvevé Izráelnek, az õ szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az õ irgalmasságáról.55 (A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az õ magva iránt mindörökké!56 Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére.57 Erzsébetnek pedig betelék az õ szülésének ideje, és szûle fiat.58 És meghallák az õ szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett õ vele; és együtt örülének vele.59 És lõn nyolczad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az õ atyja nevérõl Zakariásnak akarák õt nevezni.60 És felelvén az õ anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék.61 És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék.62 És intének az õ atyjának, hogy minek akarja neveztetni?63 Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan.64 És feloldódék az õ szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent.65 És félelem szállott minden õ szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok.66 És szívökre vevék mindenek, a kik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekbõl? És az Úrnak keze vala õ vele.67 És Zakariás, az õ atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván:68 Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az õ népét,69 És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az õ gyermekének, Dávidnak házában,70 A mint szólott az õ szent prófétáinak szája által, kik eleitõl fogva voltak,71 Hogy a mi ellenségeinktõl megszabadít, és mindazoknak kezébõl, a kik minket gyûlölnek;72 Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az õ szent szövetségérõl,73 Az esküvésrõl, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy õ megadja nékünk,74 Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezébõl, félelem nélkül szolgáljunk néki.75 Szentségben és igazságban õ elõtte a mi életünknek minden napjaiban.76 Te pedig kis gyermek, a magasságos [Isten] prófétájának hivattatol; mert az Úr elõtt jársz, hogy az õ útait megkészítsed;77 És az üdvösség ismeretére megtanítsad az õ népét, a bûnöknek bocsánatjában.78 A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,79 Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!80 A kis gyermek pedig nevekedik és erõsödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta magát az Izráelnek.

1 Tendo, pois, muitos empreendido pôr em ordem a narração dos fatos que entre nós se cumpriram,2 Segundo nos transmitiram os mesmos que os presenciaram desde o princípio, e foram ministros da palavra,3 Pareceu-me também a mim conveniente descrevê-los a ti, ó excelente Teófilo, por sua ordem, havendo-me já informado minuciosamente de tudo desde o princípio;4 Para que conheças a certeza das coisas de que já estás informado.5 Existiu, no tempo de Herodes, rei da Judeia, certo sacerdote chamado Zacarias, da ordem de Abias, e cuja mulher era das filhas de Arão; e o seu nome era Isabel.6 E eram ambos justos perante Deus, andando sem repreensão em todos os mandamentos e preceitos do Senhor.7 E não tinham filhos, porque Isabel era estéril, e ambos eram avançados em idade.8 E aconteceu que, exercendo ele o sacerdócio diante de Deus, na ordem da sua turma,9 Segundo o costume sacerdotal, coube-lhe em sorte entrar no templo do Senhor para oferecer o incenso.10 E toda a multidão do povo estava fora, orando, à hora do incenso.11 E um anjo do Senhor lhe apareceu, posto em pé, à direita do altar do incenso.12 E Zacarias, vendo-o, turbou-se, e caiu temor sobre ele.13 Mas o anjo lhe disse: Zacarias, não temas, porque a tua oração foi ouvida, e Isabel, tua mulher, te dará à luz um filho, e chamarás o seu nome João.14 E terás prazer e alegria, e muitos se alegrarão no seu nascimento,15 Porque será grande diante do Senhor, e não beberá vinho, nem bebida forte, e será cheio do Espírito Santo, já desde o ventre de sua mãe.16 E converterá muitos dos filhos de Israel ao Senhor seu Deus,17 E irá adiante dele no espírito e poder de Elias, para converter os corações dos pais aos filhos, e os rebeldes à prudência dos justos, com o fim de preparar ao Senhor um povo bem disposto.18 Disse então Zacarias ao anjo: Como saberei isto? Pois eu já sou velho, e minha mulher avançada em idade.19 E, respondendo o anjo, disse-lhe: Eu sou Gabriel, que assisto diante de Deus, e fui enviado a falar-te e dar-te estas alegres novas.20 E eis que ficarás mudo, e não poderás falar até ao dia em que estas coisas aconteçam; porquanto não creste nas minhas palavras, que a seu tempo se hão de cumprir.21 E o povo estava esperando a Zacarias, e maravilhava-se de que tanto se demorasse no templo.22 E, saindo ele, não lhes podia falar; e entenderam que tinha tido uma visão no templo. E falava por acenos, e ficou mudo.23 E sucedeu que, terminados os dias de seu ministério, voltou para sua casa.24 E, depois daqueles dias, Isabel, sua mulher, concebeu, e por cinco meses se ocultou, dizendo:25 Assim me fez o Senhor, nos dias em que atentou em mim, para destruir o meu opróbrio entre os homens.26 E, no sexto mês, foi o anjo Gabriel enviado por Deus a uma cidade da Galileia, chamada Nazaré,27 A uma virgem desposada com um homem, cujo nome era José, da casa de Davi; e o nome da virgem era Maria.28 E, vindo o anjo até ela, disse: Salve, agraciada; o Senhor é contigo; bendita és tu entre as mulheres.29 E, vendo-o ela, turbou-se muito com sua palavra, e considerava que saudação seria esta.30 Disse-lhe, então, o anjo: Maria, não temas, porque achaste graça diante de Deus.31 E eis que em teu ventre conceberás e darás à luz um filho, e chamarás o seu nome Jesus.32 Este será grande, e será chamado filho do Altíssimo; e o Senhor Deus lhe dará o trono de Davi, seu pai;33 E reinará eternamente na casa de Jacó, e o seu reino não terá fim.34 E disse Maria ao anjo: Como se fará isto, visto que não conheço homem algum?35 E, respondendo o anjo, disse-lhe: Descerá sobre ti o Espírito Santo, e o poder do Altíssimo te cobrirá com a sua sombra; por isso também o Santo, que de ti há de nascer, será chamado Filho de Deus.36 E eis que também Isabel, tua prima, concebeu um filho em sua velhice; e é este o sexto mês para aquela que era chamada estéril;37 Porque para Deus nada é impossível.38 Disse então Maria: Eis aqui a serva do Senhor; cumpra-se em mim segundo a tua palavra. E o anjo ausentou-se dela.39 E, naqueles dias, levantando-se Maria, foi apressada às montanhas, a uma cidade de Judá,40 E entrou em casa de Zacarias, e saudou a Isabel.41 E aconteceu que, ao ouvir Isabel a saudação de Maria, a criancinha saltou no seu ventre; e Isabel foi cheia do Espírito Santo.42 E exclamou com grande voz, e disse: Bendita és tu entre as mulheres, e bendito o fruto do teu ventre.43 E de onde me provém isto a mim, que venha visitar-me a mãe do meu Senhor?44 Pois eis que, ao chegar aos meus ouvidos a voz da tua saudação, a criancinha saltou de alegria no meu ventre.45 Bem-aventurada a que creu, pois hão de cumprir-se as coisas que da parte do Senhor lhe foram ditas.46 Disse então Maria: A minha alma engrandece ao Senhor,47 E o meu espírito se alegra em Deus meu Salvador;48 Porque atentou na baixeza de sua serva; pois eis que desde agora todas as gerações me chamarão bem-aventurada,49 Porque me fez grandes coisas o Poderoso; e santo é seu nome.50 E a sua misericórdia é de geração em geração sobre os que o temem.51 Com o seu braço agiu valorosamente; dissipou os soberbos no pensamento de seus corações.52 Depôs dos tronos os poderosos, e elevou os humildes.53 Encheu de bens os famintos, e despediu vazios os ricos.54 Auxiliou a Israel seu servo, recordando-se da sua misericórdia;55 Como falou a nossos pais, para com Abraão e a sua posteridade, para sempre.56 E Maria ficou com ela quase três meses, e depois voltou para sua casa.57 E completou-se para Isabel o tempo de dar à luz, e teve um filho.58 E os seus vizinhos e parentes ouviram que tinha o Senhor usado para com ela de grande misericórdia, e alegraram-se com ela.59 E aconteceu que, ao oitavo dia, vieram circuncidar o menino, e lhe chamavam Zacarias, o nome de seu pai.60 E, respondendo sua mãe, disse: Não, porém será chamado João.61 E disseram-lhe: Ninguém há na tua parentela que se chame por este nome.62 E perguntaram por acenos ao pai como queria que lhe chamassem.63 E, pedindo ele uma tabuinha de escrever, escreveu, dizendo: O seu nome é João. E todos se maravilharam.64 E logo a boca se lhe abriu, e a língua se lhe soltou; e falava, louvando a Deus.65 E veio temor sobre todos os seus vizinhos, e em todas as montanhas da Judeia foram divulgadas todas estas coisas.66 E todos os que as ouviam as conservavam em seus corações, dizendo: Quem será, pois, este menino? E a mão do Senhor estava com ele.67 E Zacarias, seu pai, foi cheio do Espírito Santo, e profetizou, dizendo:68 Bendito o Senhor Deus de Israel, porque visitou e remiu o seu povo,69 E nos levantou uma salvação poderosa na casa de Davi seu servo.70 Como falou pela boca dos seus santos profetas, desde o princípio do mundo;71 Para nos livrar dos nossos inimigos e da mão de todos os que nos odeiam;72 Para manifestar misericórdia a nossos pais, e lembrar-se da sua santa aliança,73 E do juramento que jurou a Abraão nosso pai,74 De conceder-nos que, libertados da mão de nossos inimigos, o serviríamos sem temor,75 Em santidade e justiça perante ele, todos os dias da nossa vida.76 E tu, ó menino, serás chamado profeta do Altíssimo, porque hás de ir ante a face do Senhor, a preparar os seus caminhos;77 Para dar ao seu povo conhecimento da salvação, na remissão dos seus pecados;78 Pelas entranhas da misericórdia do nosso Deus, com que o oriente do alto nos visitou;79 Para iluminar aos que estão assentados em trevas e na sombra da morte; a fim de dirigir os nossos pés pelo caminho da paz.80 E o menino crescia, e se robustecia em espírito. E esteve nos desertos até ao dia em que havia de mostrar-se a Israel.