1 Agurnak, a Jáké fiának beszédei, próféczia, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak.2 Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem én bennem.3 És nem tanultam a bölcseséget, hogy a Szentnek ismeretét tudnám.4 Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az õ markába? Kicsoda kötötte a vizet az õ köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?5 Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak.6 Ne tégy az õ beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.7 Kettõt kérek tõled; ne tartsd meg én tõlem, mielõtt meghalnék.8 A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tõlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendõ eledellel.9 Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!10 Ne rágalmazd a szolgát az õ uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bûnhõdnöd ne kelljen.11 [Van oly] nemzetség, a ki az õ atyját átkozza, és az õ anyját nem áldja.12 [Van] nemzetség, a ki a maga szemei elõtt tiszta, pedig az õ rútságából ki nem tisztíttatott.13 [Van] kevély szemû nemzetség, és a kinek szemöldökei igen fellátnak!14 [Van] olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, és a kinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földrõl, és az emberek közül a szûkölködõket.15 A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég;16 A sír és a meddõ asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tûz nem mondja: elég!17 A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megútálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik a sasfiak.18 E három megfoghatatlan elõttem, és e négy dolgot nem tudom:19 A keselyûnek útát az égben, a kígyónak útát a kõsziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útát a leányzóval.20 Ilyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik, azután megtörli száját és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt.21 Három [dolog] alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el.22 A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van,23 A gyûlölt asszony alatt, ha [mégis] férjhez megy; és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az õ asszonyának.24 E négy apró állata [van] a földnek, a melyek bölcsek, elmések:25 A hangyák erõtlen nép, mégis megkeresik nyárban a magok eledelét;26 A marmoták nem hatalmas nép, mégis kõsziklán csinálják az õ házokat;27 Királyuk nincs a sáskáknak, mindazáltal mindnyájan szép renddel mennek ki;28 A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.29 Három állat van, a mely szépen jár, sõt négy, a mely jól jár.30 Az oroszlán, a hõs a vadak között, mely el nem fut senki elõl;31 A harczra felékesített ló, vagy a kecskebak, és a király, a kinek senki nem mer ellene állani.32 Ha bolond voltál felfuvalkodásodban, vagy ha meggondoltad: kezedet szájadra vessed.33 Mert [miképen] a ki tejet köpül, vajat csinál; és a ki keményen fújja ki az õ orrát, vért hoz ki: [úgy] a ki a haragot ingerli, háborúságot szerez.

1 Palavras de Agur, filho de Jaque, o masaíta, que proferiu este homem a Itiel, a Itiel e a Ucal:2 Na verdade eu sou o mais bruto dos homens, nem mesmo tenho o conhecimento de homem.3 Nem aprendi a sabedoria, nem tenho o conhecimento do santo.4 Quem subiu ao céu e desceu? Quem encerrou os ventos nos seus punhos? Quem amarrou as águas numa roupa? Quem estabeleceu todas as extremidades da terra? Qual é o seu nome? E qual é o nome de seu filho, se é que o sabes?5 Toda a Palavra de Deus é pura; escudo é para os que confiam nele.6 Nada acrescentes às suas palavras, para que não te repreenda e sejas achado mentiroso.7 Duas coisas te pedi; não mas negues, antes que morra:8 Afasta de mim a vaidade e a palavra mentirosa; não me dês nem a pobreza nem a riqueza; mantém-me do pão da minha porção de costume;9 Para que, porventura, estando farto não te negue, e venha a dizer: Quem é o Senhor? Ou que, empobrecendo, não venha a furtar, e tome o nome de Deus em vão.10 Não acuses o servo diante de seu senhor, para que não te amaldiçoe e tu fiques o culpado.11 Há uma geração que amaldiçoa a seu pai, e que não bendiz a sua mãe.12 Há uma geração que é pura aos seus próprios olhos, mas que nunca foi lavada da sua imundícia.13 Há uma geração cujos olhos são altivos, e as suas pálpebras são sempre levantadas.14 Há uma geração cujos dentes são espadas, e cujas queixadas são facas, para consumirem da terra os aflitos, e os necessitados dentre os homens.15 A sanguessuga tem duas filhas: Dá e Dá. Estas três coisas nunca se fartam; e com a quarta, nunca dizem: Basta!16 A sepultura; a madre estéril; a terra que não se farta de água; e o fogo; nunca dizem: Basta!17 Os olhos que zombam do pai, ou desprezam a obediência à mãe, corvos do ribeiro os arrancarão e os filhotes da águia os comerão.18 Estas três coisas me maravilham; e quatro há que não conheço:19 O caminho da águia no ar; o caminho da cobra na penha; o caminho do navio no meio do mar; e o caminho do homem com uma virgem.20 O caminho da mulher adúltera é assim: ela come, depois limpa a sua boca e diz: Não fiz nada de mal!21 Por três coisas se alvoroça a terra; e por quatro que não pode suportar:22 Pelo servo, quando reina; e pelo tolo, quando vive na fartura;23 Pela mulher odiosa, quando é casada; e pela serva, quando fica herdeira da sua senhora.24 Estas quatro coisas são das menores da terra, porém bem providas de sabedoria:25 As formigas não são um povo forte; todavia no verão preparam a sua comida;26 Os coelhos são um povo débil; e contudo, põem a sua casa na rocha;27 Os gafanhotos não têm rei; e contudo todos saem, e em bandos se repartem;28 A aranha se pendura com as mãos, e está nos palácios dos reis.29 Estes três têm um bom andar, e quatro passeiam airosamente;30 O leão, o mais forte entre os animais, que não foge de nada;31 O galgo; o bode também; e o rei a quem não se pode resistir.32 Se procedeste loucamente, exaltando-te, e se planejaste o mal, leva a mão à boca;33 Porque o mexer do leite produz manteiga, o espremer do nariz produz sangue; assim o forçar da ira produz contenda.