1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,2 Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;3 Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;4 Együgyûeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.5 Hallja a bölcs és öregbítse az õ tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.6 Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.7 Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.8 Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.9 Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.10 Fiam, ha a bûnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.11 Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;13 Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;14 Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:15 Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktõl;16 Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei elõtt:18 Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;19 Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.20 A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az õ szavát.21 Lármás utczafõkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az õ beszédit.22 Míglen szeretitek, oh ti együgyûek az együgyûséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyûlölik a balgatagok a tudományt?!23 Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.24 Mivelhogy hívtalak [titeket,] és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;25 És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:26 Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljõ az, a mitõl féltek.27 Mikor eljõ, mint a vihar, az, a mitõl féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljõ ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.28 Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.29 Azért hogy gyûlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.31 Esznek azért az õ útjoknak gyümölcsébõl, és az õ tanácsokból megelégednek.32 Mert az együgyûeknek pártossága megöli õket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti õket.33 A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétõl.

1 Provérbios de Salomão, filho de Davi, rei de Israel;2 Para se conhecer a sabedoria e a instrução; para se entenderem, as palavras da prudência.3 Para se receber a instrução do entendimento, a justiça, o juízo e a equidade;4 Para dar aos simples, prudência, e aos moços, conhecimento e discernimento;5 O sábio ouvirá e crescerá em conhecimento, e o entendido adquirirá sábios conselhos;6 Para entender os provérbios e sua interpretação; as palavras dos sábios e as suas proposições.7 O temor do Senhor é o princípio do conhecimento; os loucos desprezam a sabedoria e a instrução.8 Filho meu, ouve a instrução de teu pai, e não deixes o ensinamento de tua mãe,9 Porque serão como diadema gracioso em tua cabeça, e colares ao teu pescoço.10 Filho meu, se os pecadores procuram te atrair com agrados, não aceites.11 Se disserem: Vem conosco a tocaias de sangue; embosquemos o inocente sem motivo;12 Traguemo-los vivos, como a sepultura; e inteiros, como os que descem à cova;13 Acharemos toda sorte de bens preciosos; encheremos as nossas casas de despojos;14 Lança a tua sorte conosco; teremos todos uma só bolsa!15 Filho meu, não te ponhas a caminho com eles; desvia o teu pé das suas veredas;16 Porque os seus pés correm para o mal, e se apressam a derramar sangue.17 Na verdade é inútil estender-se a rede ante os olhos de qualquer ave.18 No entanto estes armam ciladas contra o seu próprio sangue; e espreitam suas próprias vidas.19 São assim as veredas de todo aquele que usa de cobiça: ela põe a perder a alma dos que a possuem.20 A sabedoria clama lá fora; pelas ruas levanta a sua voz.21 Nas esquinas movimentadas ela brada; nas entradas das portas e nas cidades profere as suas palavras:22 Até quando, ó simples, amareis a simplicidade? E vós escarnecedores, desejareis o escárnio? E vós insensatos, odiareis o conhecimento?23 Atentai para a minha repreensão; pois eis que vos derramarei abundantemente do meu espírito e vos farei saber as minhas palavras.24 Entretanto, porque eu clamei e recusastes; e estendi a minha mão e não houve quem desse atenção,25 Antes rejeitastes todo o meu conselho, e não quisestes a minha repreensão,26 Também de minha parte eu me rirei na vossa perdição e zombarei, em vindo o vosso temor.27 Vindo o vosso temor como a assolação, e vindo a vossa perdição como uma tormenta, sobrevirá a vós aperto e angústia.28 Então clamarão a mim, mas eu não responderei; de madrugada me buscarão, porém não me acharão.29 Porquanto odiaram o conhecimento; e não preferiram o temor do Senhor:30 Não aceitaram o meu conselho, e desprezaram toda a minha repreensão.31 Portanto comerão do fruto do seu caminho, e fartar-se-ão dos seus próprios conselhos.32 Porque o erro dos simples os matará, e o desvario dos insensatos os destruirá.33 Mas o que me der ouvidos habitará em segurança, e estará livre do temor do mal.