1 Jobb a száraz falat, melylyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van.2 Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi.3 Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemencze az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az Úr.4 A gonosztevõ hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre.5 A ki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtõjét; a ki gyönyörködik [másnak] nyomorúságában, büntetlen nem lészen!6 A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák.7 Nem illik a bolondnak az ékes beszéd; még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd.8 Drága kõ az ajándék elfogadójának szemei elõtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik.9 Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismétlen elõhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is.10 Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is.11 Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene.12 Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az õ bolondságában.13 A ki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától.14 [Mint] a ki árvizet szabadít el, [olyan] a háborúság kezdete; azért minekelõtte kihatna, hagyd el a versengést.15 A ki igaznak mondja a bûnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettõ.16 Miért van a vétel ára a bolondnak kezében a bölcseség megszerzésére, holott nincsen néki elméje?17 Minden idõben szeret, a ki [igaz] barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.18 Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja elõtt.19 Szereti a gonoszt, a ki szereti a háborúságot; a ki magasbítja kapuját, romlást keres.20 Az elfordult szívû ember nem nyerhet jót, és a ki az õ nyelvével gonosz, esik nyomorúságba.21 A ki szül bolondot, [szüli] õ magának bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja.22 A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.23 A kebelbõl [kivett] ajándékot az istentelen elveszi, a törvény útának elfordítására.24 Az eszesnek orczájából kitetszik a bölcseség; a bolondnak pedig szemei [országolnak] a földnek végéig.25 Búsulása az õ atyjának a bolond fiú, és az õ szülõjének keserûsége.26 Még megbirságolni is az igazat nem jó, a tisztességest megverni igazságáért.27 A ki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkû, az értelmes férfiú.28 Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.

1 É melhor um bocado seco, e com ele a tranquilidade, do que a casa cheia de iguarias e com desavença.2 O servo prudente dominará sobre o filho que faz envergonhar; e repartirá a herança entre os irmãos.3 O crisol é para a prata, e o forno para o ouro; mas o Senhor é quem prova os corações.4 O ímpio atenta para o lábio iníquo, o mentiroso inclina os ouvidos à língua maligna.5 O que escarnece do pobre insulta ao seu Criador, o que se alegra da calamidade não ficará impune.6 A coroa dos velhos são os filhos dos filhos; e a glória dos filhos são seus pais.7 Não convém ao tolo a fala excelente; quanto menos ao príncipe, o lábio mentiroso.8 O presente é, aos olhos dos que o recebem, como pedra preciosa; para onde quer que se volte servirá de proveito.9 Aquele que encobre a transgressão busca a amizade, mas o que revolve o assunto separa os maiores amigos.10 A repreensão penetra mais profundamente no prudente do que cem açoites no tolo.11 Na verdade o rebelde não busca senão o mal; afinal, um mensageiro cruel será enviado contra ele.12 Encontre-se o homem com a ursa roubada dos filhos, mas não com o louco na sua estultícia.13 Quanto àquele que paga o bem com o mal, não se apartará o mal da sua casa.14 Como o soltar das águas é o início da contenda, assim, antes que sejas envolvido afasta-te da questão.15 O que justifica o ímpio, e o que condena o justo, tanto um como o outro são abomináveis ao Senhor.16 De que serviria o preço na mão do tolo para comprar sabedoria, visto que não tem entendimento?17 Em todo o tempo ama o amigo e para a hora da angústia nasce o irmão.18 O homem falto de entendimento compromete-se, ficando por fiador na presença do seu amigo.19 O que ama a transgressão ama a contenda; o que exalta a sua porta busca a ruína.20 O perverso de coração jamais achará o bem; e o que tem a língua dobre vem a cair no mal.21 O que gera um tolo para a sua tristeza o faz; e o pai do insensato não tem alegria.22 O coração alegre é como o bom remédio, mas o espírito abatido seca até os ossos.23 O ímpio toma presentes em secreto para perverter as veredas da justiça.24 No rosto do entendido se vê a sabedoria, mas os olhos do tolo vagam pelas extremidades da terra.25 O filho insensato é tristeza para seu pai, e amargura para aquela que o deu à luz.26 Também não é bom punir o justo, nem tampouco ferir aos príncipes por equidade.27 O que possui o conhecimento guarda as suas palavras, e o homem de entendimento é de precioso espírito.28 Até o tolo, quando se cala, é reputado por sábio; e o que cerra os seus lábios é tido por entendido.