1 Jobb a tökéletesen járó szegény a gonosz nyelvûnél, a ki bolond.2 A lélek sem jó tudomány nélkül; és a ki [csak] a lábával siet, hibázik.3 Az embernek bolondsága fordítja el az õ útát, és az Úr ellen haragszik az õ szíve.4 A gazdagság szaporítja a sok barátot; a szegénytõl pedig az õ barátja elválik.5 A hamis tanú büntetetlen nem marad, és a hazugságoknak szólója meg nem szabadul.6 Sokan hizelegnek a nemeslelkû embernek, és minden barát az adakozóé.7 A szegényt minden atyjafia gyûlöli, még barátai is eltávolodnak tõle; unszolja szavakkal, de õk eltünnek.8 A ki értelmet szerez, szereti az életét, a ki megõrzi az értelmességet, jót nyer.9 A hamis bizonyság nem marad büntetlen, és a ki hazugságokat beszél, elvész.10 Nem illik a bolondhoz a gyönyörködés; sokkal inkább nem [illik] a szolgának uralkodni a fejedelmeken.11 Az embernek értelme hosszútûrõvé teszi õt; és ékességére van néki elhallgatni a vétket.12 Mint az ifjú oroszlánnak ordítása, olyan a királynak haragja; mint a harmat pedig a füvön, az õ jóakaratja.13 Romlása az õ atyjának a bolond fiú, és mint a szüntelen csepegés, az asszonynak zsémbelõdése.14 A ház és marha atyától való örökség; az Úrtól van pedig az értelmes feleség.15 A restség álomba merít, és a lomha lélek megéhezik.16 A ki megtartja a parancsolatot, megtartja õ magát; a ki nem vigyáz útaira, meghal.17 Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a szegényhez; és az õ jótéteményét megfizeti néki.18 Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény [felõle;] de annyira, hogy õt megöld, ne vigyen haragod.19 A nagy haragú [ember] büntetést szenvedjen, mert ha menteni akarod, még növeled [haragját.]20 Engedj a tanácsnak, és vedd be az erkölcsi oktatást; hogy bölcs légy végre.21 Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az Úrnak tanácsa áll meg.22 A mit leginkább kell embernek kivánni, az irgalmasság az, és jobb a szegény a hazug férfiúnál.23 Az Úrnak félelme életre visz; és [az ilyen] megelégedve tölti az éjet, gonoszszal nem illettetik.24 Bemártja a rest az õ kezét a tálba, de már a szájához nem viszi vissza.25 Ha a csúfolót megvered, az együgyû lesz okosabb; és ha megdorgálod az eszest, megérti a tudományt.26 A ki atyjával erõszakoskodik, anyját elûzi: gyalázatos és megszégyenítõ fiú az.27 Szünjél meg, fiam, hallgatni az olyan tanítást, [mely téged arra visz], hogy a bölcseségnek igéjétõl eltévedj.28 A semmirevaló bizonyság csúfolja a törvényt; az istentelenek szája elnyeli a gonoszságot.29 A csúfolóknak készíttettek a büntetések, és az ütések a bolondok hátának.

1 Melhor é o pobre que anda na sua integridade do que o perverso de lábios e tolo.2 Assim como não é bom ficar a alma sem conhecimento, peca aquele que se apressa com seus pés.3 A estultícia do homem perverterá o seu caminho, e o seu coração se irará contra o Senhor.4 As riquezas granjeiam muitos amigos, mas ao pobre, o seu próprio amigo o deixa.5 A falsa testemunha não ficará impune e o que respira mentiras não escapará.6 Muitos se deixam acomodar pelos favores do príncipe, e cada um é amigo daquele que dá presentes.7 Todos os irmãos do pobre o odeiam; quanto mais se afastarão dele os seus amigos! Corre após eles com palavras, que não servem de nada.8 O que adquire entendimento ama a sua alma; o que cultiva a inteligência achará o bem.9 A falsa testemunha não ficará impune; e o que profere mentiras perecerá.10 Ao tolo não é certo gozar de deleites; quanto menos ao servo dominar sobre os príncipes!11 A prudência do homem faz reter a sua ira, e é glória sua o passar por cima da transgressão.12 Como o rugido do leão jovem é a indignação do rei, mas como o orvalho sobre a relva é a sua benevolência.13 O filho insensato é uma desgraça para o pai, e um gotejar contínuo as contendas da mulher.14 A casa e os bens são herança dos pais; porém do Senhor vem a esposa prudente.15 A preguiça faz cair em profundo sono, e a alma indolente padecerá fome.16 O que guardar o mandamento guardará a sua alma; porém o que desprezar os seus caminhos morrerá.17 Ao Senhor empresta o que se compadece do pobre, ele lhe pagará o seu benefício.18 Castiga o teu filho enquanto há esperança, mas não deixes que o teu ânimo se exalte até o matar.19 O homem de grande indignação deve sofrer o dano; porque se tu o livrares ainda terás de tornar a fazê-lo.20 Ouve o conselho, e recebe a correção, para que no fim sejas sábio.21 Muitos propósitos há no coração do homem, porém o conselho do Senhor permanecerá.22 O que o homem mais deseja é o que lhe faz bem; porém é melhor ser pobre do que mentiroso.23 O temor do Senhor encaminha para a vida; aquele que o tem ficará satisfeito, e não o visitará mal nenhum.24 O preguiçoso esconde a sua mão ao seio; e não tem disposição nem de torná-la à sua boca.25 Açoita o escarnecedor, e o simples tomará aviso; repreende ao entendido, e aprenderá conhecimento.26 O que aflige o seu pai, ou manda embora sua mãe, é filho que traz vergonha e desonra.27 Filho meu, ouvindo a instrução, cessa de te desviares das palavras do conhecimento.28 A testemunha ímpia escarnece do juízo, e a boca dos perversos devora a iniquidade.29 Preparados estão os juízos para os escarnecedores, e os açoites para as costas dos tolos.