1 A bölcs fiú [enged] atyja intésének; de a csúfoló semmi dorgálásnak helyt nem ád.2 A férfi az õ szájának gyümölcsébõl él jóval; a hitetlenek lelke pedig bosszúságtétellel.3 A ki megõrzi az õ száját, megtartja önmagát; a ki felnyitja száját, romlása az annak.4 Kivánsággal felindul, de hiába, a restnek lelke; a gyorsak lelke pedig megkövéredik.5 A hamis dolgot gyûlöli az igaz; az istentelen pedig gyûlölségessé tesz és megszégyenít.6 Az igazság megõrzi azt, a ki útjában tökéletes; az istentelenség pedig elveszíti a bûnöst.7 Van, a ki hányja gazdagságát, holott semmije sincsen; viszont tetteti magát szegénynek, holott sok marhája van.8 Az ember életének váltsága lehet az õ gazdagsága; a szegény pedig nem hallja a fenyegetést.9 Az igazak világossága vígassággal ég; de az istenteleneknek szövétneke kialszik.10 Csak háborúság lesz a kevélységbõl: azoknál pedig, a kik a tanácsot beveszik, bölcseség van.11 A hiábavalóságból keresett marha megkisebbül; a ki pedig kezével gyûjt, megõregbíti [azt.]12 A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadatott kivánság életnek fája.13 Az igének megútálója megrontatik; a ki pedig féli a parancsolatot, jutalmát veszi.14 A bölcsnek tanítása életnek kútfeje, a halál tõrének eltávoztatására.15 Jó értelem ád kedvességet; a hitetleneknek pedig útja kemény.16 Minden eszes cselekszik bölcseséggel; a bolond pedig kijelenti az õ bolondságát.17 Az istentelen követ bajba esik; a hívséges követ pedig gyógyulás.18 Szegénység és gyalázat lesz azon, a ki a fenyítéktõl magát elvonja; a ki pedig megfogadja a dorgálást, tiszteltetik.19 A megnyert kivánság gyönyörûséges a léleknek, és útálatosság a bolondoknak eltávozniok a gonosztól.20 A ki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; a ki pedig magát társul adja a bolondokhoz, megromol.21 A bûnösöket követi a gonosz; az igazaknak pedig jóval fizet [Isten.]22 A jó örökséget hágy unokáinak; a bûnösnek marhái pedig eltétetnek az igaz számára.23 Bõ étele lesz a szegényeknek az új törésen; de van olyan, a ki igazságtalansága által vész el.24 A ki megtartóztatja az õ vesszejét, gyûlöli az õ fiát; a ki pedig szereti azt, megkeresi õt fenyítékkel.25 Az igaz eszik az õ kivánságának megelégedéséig; az istentelenek hasa pedig szûkölködik.

1 O filho sábio atende à instrução do pai; mas o escarnecedor não ouve a repreensão.2 Do fruto da boca cada um comerá o bem, mas a alma dos prevaricadores comerá a violência.3 O que guarda a sua boca conserva a sua alma, mas o que abre muito os seus lábios se destrói.4 A alma do preguiçoso deseja, e coisa nenhuma alcança, mas a alma dos diligentes se farta.5 O justo odeia a palavra de mentira, mas o ímpio faz vergonha e se confunde.6 A justiça guarda ao que é de caminho certo, mas a impiedade transtornará o pecador.7 Há alguns que se fazem de ricos, e não têm coisa nenhuma, e outros que se fazem de pobres e têm muitas riquezas.8 O resgate da vida de cada um são as suas riquezas, mas o pobre não ouve ameaças.9 A luz dos justos alegra, mas a candeia dos ímpios se apagará.10 Da soberba só provém a contenda, mas com os que se aconselham se acha a sabedoria.11 A riqueza de procedência vã diminuirá, mas quem a ajunta com o próprio trabalho a aumentará.12 A esperança adiada desfalece o coração, mas o desejo atendido é árvore de vida.13 O que despreza a palavra perecerá, mas o que teme o mandamento será galardoado.14 A doutrina do sábio é uma fonte de vida para se desviar dos laços da morte.15 O bom entendimento favorece, mas o caminho dos prevaricadores é áspero.16 Todo prudente procede com conhecimento, mas o insensato espraia a sua loucura.17 O que prega a maldade cai no mal, mas o embaixador fiel é saúde.18 Pobreza e afronta virão ao que rejeita a instrução, mas o que guarda a repreensão será honrado.19 O desejo que se alcança deleita a alma, mas apartar-se do mal é abominável para os insensatos.20 O que anda com os sábios ficará sábio, mas o companheiro dos tolos será destruído.21 O mal perseguirá os pecadores, mas os justos serão galardoados com o bem.22 O homem de bem deixa uma herança aos filhos de seus filhos, mas a riqueza do pecador é depositada para o justo.23 O pobre, do sulco da terra, tira mantimento em abundância; mas há os que se consomem por falta de juízo.24 O que não faz uso da vara odeia seu filho, mas o que o ama, desde cedo o castiga.25 O justo come até saciar sua alma, mas o ventre dos ímpios passará necessidade.