1 A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól; de a gonosz embert kárhoztatja õ.2 Nem erõsül meg ember az istentelenséggel; az igazaknak pedig gyökerök ki nem mozdul.3 A derék asszony koronája az õ férjének; de mint az õ csontjaiban való rothadás, [olyan] a megszégyenítõ.4 Az igazaknak gondolatjaik igazak; az istentelenek tanácsa csalás.5 Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után; az igazaknak pedig szája megszabadítja azokat.6 Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll.7 Az õ értelme szerint dicsértetik a férfiú; de az elfordult elméjû útálatos lesz.8 Jobb, a kit kevésre tartanak, és szolgája van, mint a ki magát felmagasztalja, és szûk kenyerû.9 Az igaz az õ barmának érzését [is] ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen.10 A ki míveli az õ földét, megelégedik eledellel; a ki pedig követ hiábavalókat, bolond az.11 Kivánja az istentelen a gonoszok prédáját; de az igaznak gyökere ád [gyümölcsöt.]12 Az ajkaknak vétkében gonosz tõr van, de kimenekedik a nyomorúságból az igaz.13 Az õ szájának gyümölcsébõl elégedik meg a férfi jóval; és az õ cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának.14 A bolondnak úta helyes az õ szeme elõtt, de a ki tanácscsal él, bölcs az.15 A bolondnak haragja azon napon megismertetik; elfedezi pedig a szidalmat az eszes ember.16 A ki igazán szól, megjelenti az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot.17 Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tõrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság.18 Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig.19 Álnokság van a gonosz gondolóknak szívében; a békességnek tanácsosiban pedig vígasság.20 Nem vettetik az igaz semmi bántásba; az istentelenek pedig teljesek nyavalyával.21 Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek; a kik pedig cselekesznek hûségesen, kedvesek õ nála.22 Az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot.23 A gyorsaknak keze uralkodik; a rest pedig adófizetõ lesz.24 A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt.25 Útba igazítja az õ felebarátját az igaz; de az istentelenek útja eltévelyíti õket.26 Nem süti meg a rest, a mit vadászásával fogott; de drága marhája az embernek serénysége.27 Az igazságnak útjában van élet; és az õ ösvényének úta halhatatlanság.28

1 O que ama a instrução ama o conhecimento, mas o que odeia a repreensão é estúpido.2 O homem de bem alcançará o favor do Senhor, mas ao homem de intenções perversas ele condenará.3 O homem não se estabelecerá pela impiedade, mas a raiz dos justos não será removida.4 A mulher virtuosa é a coroa do seu marido, mas a que o envergonha é como podridão nos seus ossos.5 Os pensamentos dos justos são retos, mas os conselhos dos ímpios, engano.6 As palavras dos ímpios são ciladas para derramar sangue, mas a boca dos retos os livrará.7 Os ímpios serão transtornados e não subsistirão, mas a casa dos justos permanecerá.8 Cada qual será louvado segundo o seu entendimento, mas o perverso de coração estará em desprezo.9 Melhor é o que se estima em pouco, e tem servos, do que o que se vangloria e tem falta de pão.10 O justo tem consideração pela vida dos seus animais, mas as afeições dos ímpios são cruéis.11 O que lavra a sua terra se fartará de pão; mas o que segue os ociosos é falto de juízo.12 O ímpio deseja a rede dos maus, mas a raiz dos justos produz o seu fruto.13 O ímpio se enlaça na transgressão dos lábios, mas o justo sairá da angústia.14 O homem será saciado de bem pelo fruto da sua boca, e da obra das suas mãos o homem receberá a recompensa.15 O caminho do insensato é reto aos seus próprios olhos, mas o que dá ouvidos ao conselho é sábio.16 A ira do insensato se conhece no mesmo dia, mas o prudente encobre a afronta.17 O que diz a verdade manifesta a justiça, mas a falsa testemunha diz engano.18 Há alguns que falam como que espada penetrante, mas a língua dos sábios é saúde.19 O lábio da verdade permanece para sempre, mas a língua da falsidade, dura por um só momento.20 No coração dos que maquinam o mal há engano, mas os que aconselham a paz têm alegria.21 Nenhum agravo sobrevirá ao justo, mas os ímpios ficam cheios de mal.22 Os lábios mentirosos são abomináveis ao Senhor, mas os que agem fielmente são o seu deleite.23 O homem prudente encobre o conhecimento, mas o coração dos tolos proclama a estultícia.24 A mão dos diligentes dominará, mas os negligentes serão tributários.25 A ansiedade no coração deixa o homem abatido, mas uma boa palavra o alegra.26 O justo é mais excelente do que o seu próximo, mas o caminho dos ímpios faz errar.27 O preguiçoso deixa de assar a sua caça, mas ser diligente é o precioso bem do homem.28 Na vereda da justiça está a vida, e no caminho da sua carreira não há morte.