1 Ne irígykedjél a gonosztevõkre, se ne kivánj azokkal lenni.2 Mert pusztítást gondol az õ szívök, és bajt szólnak az õ ajkaik.3 Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erõsíttetik meg.4 És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörûséges marhával.5 A bölcs férfiú erõs, és a tudós ember nagy erejû.6 Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.7 Magas a bolondnak a bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az õ száját.8 A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövõnek hívják.9 A balgatag dolognak gondolása bûn; és a rágalmazó az ember elõtt útálatos.10 Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szûk a te erõd.11 Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg!12 Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, õ érti, és a ki õrzi a te lelkedet, õ tudja? és kinek-kinek az õ cselekedetei szerint fizet.13 Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek.14 Ilyennek ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész!15 Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az õ ágyasházát!16 Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig [csak egy] nyavalyával is elvesznek.17 Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved,18 Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az õ haragját [te reád.]19 Ne gerjedj haragra a gonosztevõk ellen, ne irígykedjél az istentelenekre;20 Mert a gonosznak nem lesz [jó] vége, az istentelenek szövétneke kialszik.21 Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütõk közé ne elegyedjél.22 Mert hirtelenséggel feltámad az õ nyomorúságok, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?23 Ezek is a bölcsek [szavai.] Személyt válogatni az ítéletben nem jó.24 A ki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megútálják a nemzetek.25 A kik pedig megfeddik [a bûnöst,] azoknak gyönyörûségökre lesz, és jó áldás száll reájok!26 Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel.27 Szerezd el kivül a te dolgodat, és készíts elõ a te mezõdben; annakutána építsd a házadat.28 Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-é [valakit] a te ajkaiddal?29 Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem õ vele; megfizetek az embernek az õ cselekedete szerint.30 A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szõleje mellett.31 És ímé, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kõgyepüje elromlott vala.32 Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, [ezt] a tanulságot vevém abból:33 Egy kis álom, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra,34 És így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos férfiú.

1 Não tenhas inveja dos homens malignos, nem desejes estar com eles.2 Porque o seu coração medita a rapina, e os seus lábios falam a malícia.3 Com a sabedoria se edifica a casa, e com o entendimento ela se estabelece;4 E pelo conhecimento se encherão as câmaras com todos os bens preciosos e agradáveis.5 O homem sábio é forte, e o homem de conhecimento consolida a força.6 Com conselhos prudentes tu farás a guerra; e há vitória na multidão dos conselheiros.7 A sabedoria é demasiadamente alta para o tolo, na porta não abrirá a sua boca.8 Àquele que cuida em fazer mal, chamá-lo-ão de pessoa danosa.9 O pensamento do tolo é pecado, e abominável aos homens é o escarnecedor.10 Se te mostrares fraco no dia da angústia, é que a tua força é pequena.11 Se tu deixares de livrar os que estão sendo levados para a morte, e aos que estão sendo levados para a matança;12 Se disseres: Eis que não o sabemos; porventura não o considerará aquele que pondera os corações? Não o saberá aquele que atenta para a tua alma? Não dará ele ao homem conforme a sua obra?13 Come mel, meu filho, porque é bom; o favo de mel é doce ao teu paladar.14 Assim será para a tua alma o conhecimento da sabedoria; se a achares, haverá galardão para ti e não será cortada a tua esperança.15 Não armes ciladas contra a habitação do justo, ó ímpio, nem assoles o seu lugar de repouso,16 Porque sete vezes cairá o justo, e se levantará; mas os ímpios tropeçarão no mal.17 Quando cair o teu inimigo, não te alegres, nem se regozije o teu coração quando ele tropeçar;18 Para que, vendo-o o Senhor, seja isso mau aos seus olhos, e desvie dele a sua ira.19 Não te indignes por causa dos malfeitores, nem tenhas inveja dos ímpios,20 Porque o homem maligno não terá galardão, e a lâmpada dos ímpios se apagará.21 Teme ao Senhor, filho meu, e ao rei, e não te ponhas com os que buscam mudanças,22 Porque de repente se levantará a sua destruição, e a ruína de ambos, quem o sabe?23 Também estes são provérbios dos sábios: Ter respeito a pessoas no julgamento não é bom.24 O que disser ao ímpio: Justo és, os povos o amaldiçoarão, as nações o detestarão.25 Mas para os que o repreenderem haverá delícias, e sobre eles virá a bênção do bem.26 Beijados serão os lábios do que responde com palavras retas.27 Prepara de fora a tua obra, e prepara-a no campo, e então edifica a tua casa.28 Não sejas testemunha sem causa contra o teu próximo; e não enganes com os teus lábios.29 Não digas: Como ele me fez a mim, assim o farei eu a ele; pagarei a cada um segundo a sua obra.30 Passei pelo campo do preguiçoso, e junto à vinha do homem falto de entendimento,31 Eis que estava toda cheia de cardos, e a sua superfície coberta de urtiga, e o seu muro de pedras estava derrubado.32 O que eu tenho visto, o guardarei no coração, e vendo-o recebi instrução.33 Um pouco a dormir, um pouco a cochilar; outro pouco deitado de mãos cruzadas, para dormir,34 Assim te sobrevirá a tua pobreza como um vagabundo, e a tua necessidade como um homem armado.