1 A maga kivánsága után megy az agyas ember, minden igaz bölcseség ellen dühösködik.2 Nem gyönyörködik a bolond az értelemben, hanem abban, hogy az õ elméje nyilvánvalóvá legyen.3 Mikor eljõ az istentelen, eljõ a megútálás; és a szidalommal a gyalázat.4 Mély víz az ember szájának beszéde, buzogó patak a bölcseségnek kútfeje.5 A gonosz személyének kedvezni nem jó, elfordítani az igazat az ítéletben.6 A bolondnak beszédei szereznek versengést, és az õ szája ütésekért kiált.7 A bolondnak szája az õ romlása, és az õ beszédei az õ életének tõre.8 A susárlónak beszédei hizelkedõk; és azok a szív belsejét áthatják.9 A ki lágyan viseli magát az õ dolgában, testvére annak, a ki tönkre tesz.10 Erõs torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen.11 A gazdagnak vagyona az õ erõs városa, és mint a magas kõfal, az õ gondolatja szerint.12 A megromlás elõtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség elõtt pedig alázatosság van.13 A ki felel valamit, míg meg nem hallja, ez bolondság és gyalázatos rá nézve.14 A férfiú lelke elviseli a maga erõtlenségét; de a megtört lelket ki viseli el?15 Az eszesnek elméje tudományt szerez, és a bölcseknek füle tudományt keres.16 Az embernek ajándéka szabad útat szerez néki, és a nagyoknak orczája elé viszi õt.17 Igaza van annak, a ki elsõ a perben; mígnem eljõ az õ peresfele, és megvizsgálja õt.18 A versengéseket megszünteti a sorsvetés, és az erõseket elválasztja.19 A felingerelt atyafiú [erõsb] az erõs városnál, és [az ilyen] versengések olyanok, mint a vár zárja.20 A férfi szájának hasznával elégedik meg az õ belseje; az õ beszédének jövedelmével lakik jól.21 Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában [van], és a [miképen] kiki szeret azzal élni, [úgy ]eszi annak gyümölcsét.22 Megnyerte a jót, a ki talált feleséget, és vett jóakaratot az Úrtól!23 Alázatos kérést szól a szegény; a gazdag pedig keményen felel.24 Az ember, a kinek [sok] barátja van, széttöretik; de van barát, a ki ragaszkodóbb a testvérnél.

1 Busca satisfazer seu próprio desejo aquele que se isola; ele se insurge contra toda sabedoria.2 O tolo não tem prazer na sabedoria, mas só em que se manifeste aquilo que agrada o seu coração.3 Vindo o ímpio, vem também o desprezo, e com a ignomínia a vergonha.4 Águas profundas são as palavras da boca do homem, e ribeiro transbordante é a fonte da sabedoria.5 Não é bom favorecer o ímpio, e com isso, fazer o justo perder a questão.6 Os lábios do tolo entram na contenda, e a sua boca brada por açoites.7 A boca do tolo é a sua própria destruição, e os seus lábios um laço para a sua alma.8 As palavras do intrigante são como feridas; elas descem ao íntimo do ventre.9 O que é negligente na sua obra é também irmão de um grande desperdiçador.10 Torre forte é o nome do Senhor; a ela correrá o justo, e estará em alto refúgio.11 Os bens do rico são a sua cidade forte, e como uma alta muralha na sua imaginação.12 O coração do homem se exalta antes de ser abatido e diante da honra vai a humildade.13 O que responde antes de ouvir comete estultícia que é para vergonha sua.14 O espírito do homem susterá a sua enfermidade, mas ao espírito abatido, quem o suportará?15 O coração do entendido adquire o conhecimento, e o ouvido dos sábios busca a sabedoria.16 Com presentes o homem alarga o seu caminho e o leva diante dos grandes.17 O que pleiteia por algo, a princípio parece justo, porém vem o seu próximo e o examina.18 A sorte faz cessar os pleitos, e faz separação entre os poderosos.19 O irmão ofendido é mais difícil de conquistar do que uma cidade forte; e as contendas são como os ferrolhos de um palácio.20 Do fruto da boca de cada um se fartará o seu ventre; dos renovos dos seus lábios ficará satisfeito.21 A morte e a vida estão no poder da língua; e aquele que a ama comerá do seu fruto.22 Aquele que encontra uma esposa, acha o bem, e alcança a benevolência do Senhor.23 O pobre fala com rogos, mas o rico responde com dureza.24 O homem de muitos amigos deve mostrar-se amigável, mas há um amigo mais chegado do que um irmão.