1 Akkor írástudók és farizeusok jõnek vala Jézushoz, Jeruzsálembõl, mondván:2 Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak.3 Õ pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által?4 Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.5 Ti pedig ezt mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, a mivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az õ atyját vagy anyját.6 És erõtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által.7 Képmutatók, igazán prófétált felõletek Ésaiás, mondván:8 Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tõlem.9 Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.10 És elõszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg:11 Nem az fertõzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertõzteti meg az embert.12 Akkor hozzájárulván az õ tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak?13 Õ pedig felelvén, monda: Minden plánta, a melyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik.14 Hagyjátok õket; vakoknak vak vezetõi õk: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.15 Péter pedig felelvén, monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot.16 Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még?17 Mégsem értitek-é, hogy minden, a mi a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik?18 A mik pedig a szájból jõnek ki, a szívbõl származnak, és azok fertõztetik meg az embert.19 Mert a szívbõl származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások.20 Ezek fertõztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertõzteti meg az embert.21 És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tére.22 És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtõl gonoszul gyötörtetik.23 Õ pedig egy szót sem felele néki. És az õ tanítványai hozzá menvén, kérik vala õt, mondván: Bocsásd el õt, mert utánunk kiált.24 Õ pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.25 Az asszony pedig odaérvén, leborula elõtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem!26 Õ pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.27 Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, a mik az õ uroknak asztaláról aláhullanak.28 Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az õ leánya attól a pillanattól fogva.29 És onnét távozva, méne Jézus a Galilea tengere mellé; és felmenvén a hegyre, ott leüle.30 És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magokkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék õket a Jézus lábai elé; és meggyógyítá õket,31 Úgy hogy a sokaság álmélkodik vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak: és dicsõíték Izráel Istenét.32 Jézus pedig elõszólítván az õ tanítványait, monda: Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniök. Éhen pedig nem akarom õket elbocsátani, hogy valamiképen ki ne dõljenek az úton.33 És mondának néki az õ tanítványai: Honnét volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ily nagy sokaságot?34 És monda nékik Jézus: Hány kenyeretek van? Õk pedig mondának: Hét, és néhány halunk.35 És parancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földön.36 És vevén a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván, megtöré, és adá az õ tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak.37 És mindnyájan evének, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat hét teli kosárral.38 A kik pedig ettek vala, négyezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.39 És elbocsátván a sokaságot, beszálla a hajóba, és elméne Magdala határaiba.

1 Então chegaram a Jesus uns escribas e fariseus de Jerusalém, dizendo:2 Por que transgridem os teus discípulos a tradição dos anciãos? Pois não lavam as mãos quando comem pão.3 Ele, porém, respondendo, disse-lhes: Por que transgredis vós, também, o mandamento de Deus pela vossa tradição?4 Porque Deus ordenou, dizendo: Honra a teu pai e a tua mãe; e: Quem maldisser ao pai ou à mãe, certamente morrerá.5 Mas vós dizeis: Qualquer que disser ao pai ou à mãe: É oferta ao Senhor o que poderias aproveitar de mim; esse não precisa honrar nem a seu pai nem a sua mãe,6 E assim invalidastes, pela vossa tradição, o mandamento de Deus.7 Hipócritas, bem profetizou Isaías a vosso respeito, dizendo:8 Este povo se aproxima de mim com a sua boca e me honra com os seus lábios, mas o seu coração está longe de mim.9 Mas, em vão me adoram, ensinando doutrinas que são preceitos dos homens.10 E, chamando a si a multidão, disse-lhes: Ouvi, e entendei:11 O que contamina o homem não é o que entra na boca, mas o que sai da boca, isso é o que contamina o homem.12 Então, acercando-se dele os seus discípulos, disseram-lhe: Sabes que os fariseus, ouvindo essas palavras, se escandalizaram?13 Ele, porém, respondendo, disse: Toda a planta, que meu Pai celestial não plantou, será arrancada.14 Deixai-os; são cegos condutores de cegos. Ora, se um cego guiar outro cego, ambos cairão na cova.15 E Pedro, respondendo, disse-lhe: Explica-nos essa parábola.16 Jesus, porém, disse: Até vós mesmos estais ainda sem entender?17 Ainda não compreendeis que tudo o que entra pela boca desce para o ventre, e é lançado fora no esgoto?18 Mas, o que sai da boca, procede do coração, e isso contamina o homem.19 Porque do coração procedem os maus pensamentos, mortes, adultérios, fornicação, furtos, falsos testemunhos e blasfêmias.20 São estas coisas que contaminam o homem; mas comer sem lavar as mãos, isso não contamina o homem.21 E, partindo Jesus dali, foi para as partes de Tiro e de Sidom.22 E eis que uma mulher cananeia, que saíra daquelas cercanias, clamou, dizendo: Senhor, Filho de Davi, tem misericórdia de mim, que minha filha está miseravelmente endemoninhada.23 Mas ele não lhe respondeu palavra. E os seus discípulos, chegando a ele, rogaram-lhe, dizendo: Despede-a, que vem gritando atrás de nós.24 E ele, respondendo, disse: Eu não fui enviado senão às ovelhas perdidas da casa de Israel.25 Então chegou ela, e adorou-o, dizendo: Senhor, socorre-me!26 Ele, porém, respondendo, disse: Não é bom pegar no pão dos filhos e deitá-lo aos cachorrinhos.27 E ela disse: Sim, Senhor, mas também os cachorrinhos comem das migalhas que caem da mesa dos seus senhores.28 Então respondeu Jesus, e disse-lhe: Ó mulher, grande é a tua fé! Seja isso feito para contigo como tu desejas. E desde aquela hora a sua filha ficou sã.29 Partindo Jesus dali, veio ao mar da Galileia, e, subindo a um monte, assentou-se lá.30 E vieram a ele grandes multidões, que traziam consigo coxos, cegos, mudos, aleijados, e outros muitos, e os lançaram aos pés de Jesus, e ele os sarou,31 De tal sorte, que a multidão se maravilhou vendo os mudos a falar, os aleijados sãos, os coxos a andar, e os cegos a ver; e glorificava o Deus de Israel.32 E Jesus, chamando os seus discípulos, disse: Tenho compaixão da multidão, porque já está comigo há três dias, e não tem o que comer; e não quero despedi-la em jejum, para que não desfaleça no caminho.33 E os seus discípulos disseram-lhe: De onde nos viriam, num deserto, tantos pães, para saciar tal multidão?34 E Jesus disse-lhes: Quantos pães tendes? E eles disseram: Sete, e uns poucos de peixinhos.35 Então mandou à multidão que se assentasse no chão,36 E, tomando os sete pães e os peixes, e dando graças, partiu-os, e deu-os aos seus discípulos, e os discípulos à multidão.37 E todos comeram e se saciaram; e levantaram, do que sobejou, sete cestos cheios de pedaços.38 Ora, os que tinham comido eram quatro mil homens, além de mulheres e crianças.39 E, tendo despedido a multidão, entrou no barco, e dirigiu-se ao território de Magadã.