1 És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:2 Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az õ fiának menyegzõt szerze.3 És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzõre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljõni.4 Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzõre.5 De azok nem törõdvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;6 A többiek pedig megfogván az õ szolgáit, bántalmazák és megölék õket.7 Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.8 Akkor monda az õ szolgáinak: A menyegzõ ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.9 Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzõbe.10 És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyûjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegzõ vendégekkel.11 Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzõi ruhája.12 És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzõi ruhád? Az pedig hallgata.13 Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek õt a külsõ sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.14 Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.15 Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék õt tõrbe.16 És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törõdöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.17 Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?18 Jézus pedig ismervén az õ álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?19 Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.20 És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?21 Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.22 És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván õt, elmenének.23 Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék õt,24 Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.25 Vala pedig minálunk hét testvér: és az elsõ feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;26 Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.27 Legutoljára pedig az asszony is meghala.28 A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.29 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.30 Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.31 A halottak feltámadása felõl pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:32 Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élõknek Istene.33 És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az õ tudományán.34 A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyûlének;35 És megkérdé õt közülök egy törvénytudó, kisértvén õt, és mondván:36 Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?37 Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl.38 Ez az elsõ és nagy parancsolat.39 A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.41 Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé õket Jézus,42 Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felõl? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.43 Monda nékik: Miképen hívja tehát õt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:44 Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felõl, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.45 Ha tehát Dávid Urának hívja õt, mi módon fia?46 És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala õt e naptól fogva többé senki megkérdezni.

1 Então Jesus, respondendo, tornou a falar-lhes em parábolas, dizendo:2 O reino dos céus é semelhante a um certo rei que celebrou as bodas de seu filho;3 E enviou os seus servos a chamar os convidados para as bodas, e estes não quiseram vir.4 Depois, enviou outros servos, dizendo: Dizei aos convidados: Eis que tenho o meu jantar preparado, os meus bois e cevados já mortos, e tudo já pronto; vinde às bodas.5 Eles, porém, não fazendo caso, foram, um para o seu campo, outro para o seu negócio;6 E os outros, apoderando-se dos servos, os ultrajaram e mataram.7 E o rei, tendo notícia disto, encolerizou-se e, enviando os seus exércitos, destruiu aqueles homicidas, e incendiou a sua cidade.8 Então diz aos servos: As bodas, na verdade, estão preparadas, mas os convidados não eram dignos.9 Ide, pois, às saídas dos caminhos, e convidai para as bodas a todos os que encontrardes.10 E os servos, saindo pelos caminhos, ajuntaram todos quantos encontraram, tanto maus como bons; e a festa nupcial foi cheia de convidados.11 E o rei, entrando para ver os convidados, viu ali um homem que não estava trajado com veste de núpcias.12 E disse-lhe: Amigo, como entraste aqui, não tendo veste nupcial? E ele emudeceu.13 Disse, então, o rei aos servos: Amarrai-o de pés e mãos, levai-o, e lançai-o nas trevas exteriores; ali haverá pranto e ranger de dentes.14 Porque muitos são chamados, mas poucos escolhidos.15 Então, retirando-se os fariseus, consultaram entre si como o surpreenderiam nalguma palavra;16 E enviaram-lhe os seus discípulos, com os herodianos, dizendo: Mestre, bem sabemos que és verdadeiro, e ensinas o caminho de Deus segundo a verdade, e de ninguém se te dá, porque não olhas a aparência dos homens.17 Dize-nos, pois, que te parece? É lícito pagar o tributo a César, ou não?18 Jesus, porém, conhecendo a sua malícia, disse: Por que me experimentais, hipócritas?19 Mostrai-me a moeda do tributo. E eles lhe apresentaram um dinheiro.20 E ele diz-lhes: De quem é esta efígie e esta inscrição?21 Dizem-lhe eles: De César. Então ele lhes disse: Dai pois a César o que é de César, e a Deus o que é de Deus.22 E eles, ouvindo isto, maravilharam-se, e, deixando-o, se retiraram.23 No mesmo dia chegaram junto dele os saduceus, que dizem não haver ressurreição, e o interrogaram,24 Dizendo: Mestre, Moisés disse: Se morrer alguém, não tendo filhos, casará o seu irmão com a mulher dele, e suscitará descendência a seu irmão.25 Ora, houve entre nós sete irmãos; e o primeiro, tendo casado, morreu e, não tendo descendência, deixou sua mulher a seu irmão.26 Da mesma sorte o segundo, e o terceiro, até ao sétimo;27 Por fim, depois de todos, morreu também a mulher.28 Portanto, na ressurreição, de qual dos sete será a mulher, visto que todos a possuíram?29 Jesus, porém, respondendo, disse-lhes: Errais, não conhecendo as Escrituras, nem o poder de Deus.30 Porque na ressurreição nem casam nem são dados em casamento; mas serão como os anjos de Deus no céu.31 E, acerca da ressurreição dos mortos, não tendes lido o que Deus vos declarou, dizendo:32 Eu sou o Deus de Abraão, o Deus de Isaque, e o Deus de Jacó? Ora, Deus não é Deus dos mortos, mas dos vivos.33 E, as multidões, ouvindo isto, ficaram maravilhadas da sua doutrina.34 E os fariseus, ouvindo que ele fizera emudecer os saduceus, reuniram-se no mesmo lugar.35 E um deles, doutor da lei, interrogou-o para o experimentar, dizendo:36 Mestre, qual é o grande mandamento na lei?37 E Jesus disse-lhe: Amarás o Senhor teu Deus de todo o teu coração, e de toda a tua alma, e de todo o teu pensamento.38 Este é o primeiro e grande mandamento.39 E o segundo, semelhante a este, é: Amarás o teu próximo como a ti mesmo.40 Destes dois mandamentos dependem toda a lei e os profetas.41 E, estando reunidos os fariseus, interrogou-os Jesus,42 Dizendo: Que pensais vós do Cristo? De quem é filho? Eles disseram-lhe: De Davi.43 Disse-lhes ele: Como é então que Davi, em espírito, lhe chama Senhor, dizendo:44 Disse o Senhor ao meu Senhor: Assenta-te à minha direita, até que eu ponha os teus inimigos por escabelo de teus pés?45 Se Davi, pois, lhe chama Senhor, como é seu filho?46 E ninguém podia responder-lhe uma palavra; nem desde aquele dia ousou mais alguém interrogá-lo.