1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy hozzanak néked tiszta faolajat, a melyet a világításhoz sajtoltak, hogy szünet nélkül égõ lámpákat gyújthassanak.

3 A bizonyság függönyén kivül, a gyülekezet sátorában úgy helyheztesse el [azokat] Áron, hogy estvétõl fogva reggelig az Úr elõtt legye[nek.] Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél.

4 A tiszta [arany] gyertyatartóra rakja fel a mécseket; az Úr elõtt legyenek szüntelen.

5 És végy lisztlángot, és süss abból tizenkét lepényt; két tized [efából] legyen egy lepény.

6 És helyheztesd el azokat két rendben; hatot egy rendbe, a tiszta [arany] asztalra az Úr elé.

7 És tégy mindenik rendhez tiszta tömjént, és legyen emlékeztetõül a kenyér mellett, tûzáldozatul az Úrnak.

8 Szombat napról szombat napra rakja fel azt [a] [pap] az Úr elé szüntelen; örök szövetség ez Izráel fiaival.

9 Azután legyen az Ároné és az õ fiaié, a kik egyék meg azokat szent helyen, mert mint igen szentséges, az övé az, az Úrnak tûzáldozataiból, örök rendelés szerint.

10 Kiméne pedig egy izráelbeli asszonynak fia, a ki égyiptomi férfiútól való vala, Izráel fiai közé, és versengének a táborban az izráelbeli asszonynak fia és egy izráelbeli férfi.

11 És káromlá az izráelbeli asszony fia az [Isten] nevét és átkozódék; elvivék azért azt Mózeshez. Az õ anyjának neve pedig Selomith vala, Dibrinek leánya, Dán nemzetségébõl.

12 És õrizet alá veték azt, míg kijelentést nyernének az Úr akarata felõl.

13 Szóla azért az Úr Mózesnek, mondván:

14 Vidd ki az átkozódót a táboron kivül, és mindazok, a kik hallották, tegyék kezeiket annak fejére és kövezze agyon azt az egész gyülekezet.

15 Izráel fiainak pedig szólj, ezt mondván: Ha valaki az õ Istenét átkozza, viselje az õ bûnének terhét.

16 És a ki szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon, kövezze azt agyon az egész gyülekezet; akár jövevény, akár benszülött, ha szidalmazza az [Úrnak] nevét, halállal lakoljon.

17 Ha valaki agyon üt valamely embert, halállal lakoljon.

18 Ha pedig barmot üt agyon valaki, fizesse meg azt: barmot baromért.

19 És ha valaki sérelmet ejt a felebarátján, a mint õ cselekedett, vele is úgy cselekedjenek:

20 Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért; a milyen sérelmet õ ejtett máson, olyan ejtessék rajta is.

21 A ki barmot üt agyon, fizesse meg azt, de a ki embert üt agyon, halállal lakoljon.

22 Egy törvény legyen nálatok: a jövevény olyan legyen, mint a benszülött, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

23 Szóla azért Mózes Izráel fiainak, és kivivék az átkozódót a táboron kivül, és agyonverék azt kõvel. És úgy cselekedének Izráel fiai, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek.

1 And Jehovah spake unto Moses, saying, 2 Command the children of Israel, that they bring unto thee pure olive oil beaten for the light, to cause a lamp to burn continually. 3 Without the veil of the testimony, in the tent of meeting, shall Aaron keep it in order from evening to morning before Jehovah continually: it shall be a statute for ever throughout your generations. 4 He shall keep in order the lamps upon the pure candlestick before Jehovah continually.

5 And thou shalt take fine flour, and bake twelve cakes thereof: two tenth parts of an ephah shall be in one cake. 6 And thou shalt set them in two rows, six on a row, upon the pure table before Jehovah. 7 And thou shalt put pure frankincense upon each row, that it may be to the bread for a memorial, even an offering made by fire unto Jehovah. 8 Every sabbath day he shall set it in order before Jehovah continually; it is on the behalf of the children of Israel, an everlasting covenant. 9 And it shall be for Aaron and his sons; and they shall eat it in a holy place: for it is most holy unto him of the offerings of Jehovah made by fire by a perpetual statute.

10 And the son of an Israelitish woman, whose father was an Egyptian, went out among the children of Israel; and the son of the Israelitish woman and a man of Israel strove together in the camp: 11 and the son of the Israelitish woman blasphemed the Name, and cursed; and they brought him unto Moses. And his mother’s name was Shelomith, the daughter of Dibri, of the tribe of Dan. 12 And they put him in ward, that it might be declared unto them at the mouth of Jehovah.

13 And Jehovah spake unto Moses, saying, 14 Bring forth him that hath cursed without the camp; and let all that heard him lay their hands upon his head, and let all the congregation stone him. 15 And thou shalt speak unto the children of Israel, saying, Whosoever curseth his God shall bear his sin. 16 And he that blasphemeth the name of Jehovah, he shall surely be put to death; all the congregation shall certainly stone him: as well the sojourner, as the home-born, when he blasphemeth the name of Jehovah, shall be put to death. 17 And he that smiteth any man mortally shall surely be put to death. 18 And he that smiteth a beast mortally shall make it good, life for life. 19 And if a man cause a blemish in his neighbor; as he hath done, so shall it be done to him: 20 breach for breach, eye for eye, tooth for tooth; as he hath caused a blemish in a man, so shall it be rendered unto him. 21 And he that killeth a beast shall make it good: and he that killeth a man shall be put to death. 22 Ye shall have one manner of law, as well for the sojourner, as for the home-born: for I am Jehovah your God. 23 And Moses spake to the children of Israel; and they brought forth him that had cursed out of the camp, and stoned him with stones. And the children of Israel did as Jehovah commanded Moses.