1 A Jézus Krisztus, az Isten Fia evangyéliomának kezdete,

2 A mint meg van írva a prófétáknál: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád elõtt, a ki megkészíti a te útadat elõtted;

3 Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek meg az õ ösvényeit:

4 Elõáll vala János, keresztelvén a pusztában és prédikálván a megtérésnek keresztségét a bûnöknek bocsánatára.

5 És kiméne hozzá Júdeának egész tartománya és a Jeruzsálembeliek is, és megkeresztelkedének mindnyájan õ általa a Jordán vizében, bûneikrõl vallást tévén.

6 János pedig teveszõrruhát és dereka körül bõrövet viselt vala, és sáskát és erdei mézet eszik vala.

7 És prédikála, mondván: Utánam jõ, a ki erõsebb nálam, a kinek nem vagyok méltó, hogy lehajolván, sarujának szíjját megoldjam.

8 Én vízzel kereszteltelek titeket, de õ Szent Lélekkel keresztel titeket.

9 És lõn azokban a napokban, eljöve Jézus a galileai Názáretbõl, és megkeresztelteték János által a Jordánban.

10 És azonnal feljõvén a vízbõl, látá az egeket megnyilatkozni, és a Lelket mint egy galambot õ reá leszállani;

11 És szózat lõn az égbõl: Te vagy az én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.

12 És a Lélek azonnal elragadá õt a pusztába.

13 És ott volt a pusztában negyven napig kísértetve a Sátántól, és a vad állatokkal vala együtt; és az angyalok szolgálnak vala néki.

14 Minekutána pedig János tömlöczbe vettetett, elméne Jézus Galileába, prédikálván az Isten országának evangyéliomát,

15 És mondván: Bétölt az idõ, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higyjetek az evangyéliomban.

16 Mikor pedig Galilea tengere mellett járt, látá Simont és Andrást, annak testvérét, a mint a tengerbe hálót vetének; mert halászok valának.

17 És monda nékik Jézus: Kövessetek engem, és én azt mívelem, hogy embereket halászszatok.

18 És azonnal elhagyván az õ hálóikat, követék õt.

19 És onnan egy kevéssé elébb menve, látá Jakabot, a Zebedeus fiát és annak testvérét, Jánost, a mint a hajóban azok is a hálókat kötözgetik vala.

20 És azonnal hívá õket. És õk atyjukat, Zebedeust a napszámosokkal a hajóban hagyva, utána menének.

21 És bemenének Kapernaumba; és mindjárt szombatnapon bemenvén a zsinagógába, tanít vala.

22 És elálmélkodának az õ tanításán; mert úgy tanítja vala õket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy mint az írástudók.

23 Vala pedig azok zsinagógájában egy ember, a kiben tisztátalan lélek volt, és felkiálta,

24 És monda: Ah! mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje.

25 És megdorgálá õt Jézus, mondván: Némulj meg, és menj ki belõle.

26 És a tisztátalan lélek megszaggatá õt, és fenszóval kiáltva, kiméne belõle.

27 És mindnyájan elálmélkodának, annyira, hogy egymás között kérdezgeték, mondván: Mi ez? Micsoda új tudomány ez, hogy hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is, és engedelmeskednek néki?

28 És azonnal elméne az õ híre Galilea egész környékére.

29 És a zsinagógából azonnal kimenvén, a Simon és András házához menének Jakabbal és Jánossal együtt.

30 A Simon napa pedig hideglelésben fekszik vala, és azonnal szólának néki felõle.

31 És õ odamenvén, fölemelé azt, annak kezét fogván; és elhagyá azt a hideglelés azonnal, és szolgál vala nékik.

32 Estefelé pedig, a mikor leszállt a nap, mind õ hozzá vivék a betegeseket és az ördöngõsöket;

33 És az egész város oda gyûlt vala az ajtó elé.

34 És meggyógyíta sokakat, a kik különféle betegségekben sínlõdnek vala; és sok ördögöt kiûze, és nem hagyja vala szólni az ördögöket, mivelhogy õt ismerék.

35 Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén, kiméne, és elméne egy puszta helyre és ott imádkozék.

36 Simon pedig és a vele lévõk utána sietének;

37 És a mikor megtalálák õt, mondának néki: Mindenki téged keres.

38 És õ monda nékik: Menjünk a közel való városokba, hogy ott is prédikáljak, mert azért jöttem.

39 És prédikál vala azoknak zsinagógáiban, egész Galileában, és ördögöket ûz vala.

40 És jöve hozzá egy bélpoklos, kérvén õt és leborulván elõtte és mondván néki: Ha akarod, megtisztíthatsz engem.

41 Jézus pedig könyörületességre indulván, kezét kinyújtva megérinté õt, és monda néki: Akarom, tisztulj meg.

42 És a mint ezt mondja vala, azonnal eltávozék tõle a poklosság és megtisztula.

43 És erõsen megfenyegetvén, azonnal elküldé õt,

44 És monda néki: Meglásd, hogy senkinek semmit ne szólj; hanem eredj el, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel a te tisztulásodért, a mit Mózes parancsolt, bizonyságul nékik.

45 Az pedig kimenvén, kezde sokat beszélni és terjeszteni a dolgot, annyira, hogy nyilvánosan immár be sem mehetett Jézus a városba, hanem künn puszta helyeken vala, és mennek vala hozzá mindenfelõl.

1 The beginning of the gospel of Jesus Christ, the Son of God.

2 Even as it is written in Isaiah the prophet,

Behold, I send my messenger before thy face,

Who shall prepare thy way;

3 The voice of one crying in the wilderness,

Make ye ready the way of the Lord,

Make his paths straight;

4 John came, who baptized in the wilderness and preached the baptism of repentance unto remission of sins. 5 And there went out unto him all the country of Judæa, and all they of Jerusalem; and they were baptized of him in the river Jordan, confessing their sins. 6 And John was clothed with camel’s hair, and had a leathern girdle about his loins, and did eat locusts and wild honey. 7 And he preached, saying, There cometh after me he that is mightier than I, the latchet of whose shoes I am not worthy to stoop down and unloose. 8 I baptized you in water; but he shall baptize you in the Holy Spirit.

9 And it came to pass in those days, that Jesus came from Nazareth of Galilee, and was baptized of John in the Jordan. 10 And straightway coming up out of the water, he saw the heavens rent asunder, and the Spirit as a dove descending upon him: 11 and a voice came out of the heavens, Thou art my beloved Son, in thee I am well pleased.

12 And straightway the Spirit driveth him forth into the wilderness. 13 And he was in the wilderness forty days tempted of Satan; and he was with the wild beasts; and the angels ministered unto him.

14 Now after John was delivered up, Jesus came into Galilee, preaching the gospel of God, 15 and saying, The time is fulfilled, and the kingdom of God is at hand: repent ye, and believe in the gospel.

16 And passing along by the sea of Galilee, he saw Simon and Andrew the brother of Simon casting a net in the sea; for they were fishers. 17 And Jesus said unto them, Come ye after me, and I will make you to become fishers of men. 18 And straightway they left the nets, and followed him. 19 And going on a little further, he saw James the son of Zebedee, and John his brother, who also were in the boat mending the nets. 20 And straightway he called them: and they left their father Zebedee in the boat with the hired servants, and went after him.

21 And they go into Capernaum; and straightway on the sabbath day he entered into the synagogue and taught. 22 And they were astonished at his teaching: for he taught them as having authority, and not as the scribes. 23 And straightway there was in their synagogue a man with an unclean spirit; and he cried out, 24 saying, What have we to do with thee, Jesus thou Nazarene? art thou come to destroy us? I know thee who thou art, the Holy One of God. 25 And Jesus rebuked him, saying, Hold thy peace, and come out of him. 26 And the unclean spirit, tearing him and crying with a loud voice, came out of him. 27 And they were all amazed, insomuch that they questioned among themselves, saying, What is this? a new teaching! with authority he commandeth even the unclean spirits, and they obey him. 28 And the report of him went out straightway everywhere into all the region of Galilee round about.

29 And straightway, when they were come out of the synagogue, they came into the house of Simon and Andrew, with James and John. 30 Now Simon’s wife’s mother lay sick of a fever; and straightway they tell him of her: 31 and he came and took her by the hand, and raised her up; and the fever left her, and she ministered unto them.

32 And at even, when the sun did set, they brought unto him all that were sick, and them that were possessed with demons. 33 And all the city was gathered together at the door. 34 And he healed many that were sick with divers diseases, and cast out many demons; and he suffered not the demons to speak, because they knew him.

35 And in the morning, a great while before day, he rose up and went out, and departed into a desert place, and there prayed. 36 And Simon and they that were with him followed after him; 37 and they found him, and say unto him, All are seeking thee. 38 And he saith unto them, Let us go elsewhere into the next towns, that I may preach there also; for to this end came I forth. 39 And he went into their synagogues throughout all Galilee, preaching and casting out demons.

40 And there cometh to him a leper, beseeching him, and kneeling down to him, and saying unto him, If thou wilt, thou canst make me clean. 41 And being moved with compassion, he stretched forth his hand, and touched him, and saith unto him, I will; be thou made clean. 42 And straightway the leprosy departed from him, and he was made clean. 43 And he strictly charged him, and straightway sent him out, 44 and saith unto him, See thou say nothing to any man: but go show thyself to the priest, and offer for thy cleansing the things which Moses commanded, for a testimony unto them. 45 But he went out, and began to publish it much, and to spread abroad the matter, insomuch that Jesus could no more openly enter into a city, but was without in desert places: and they came to him from every quarter.