1 Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.

2 És lõn mikor kelet felõl elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének.

3 És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lõn nékik a tégla kõ gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.

4 És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.

5 Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai.

6 És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban.

7 Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.

8 És elszéleszté õket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszûnének építeni a várost.

9 Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el õket az Úr az egész földnek színére.

10 Ez a Sém nemzetsége: Sém száz esztendõs korában nemzé Arpaksádot, két esztendõvel az özönvíz után.

11 És éle Sém, minekutánna nemzette Arpaksádot, ötszáz esztendeig és nemze fiakat és leányokat.

12 Arpaksád pedig harminczöt esztendõs vala, és nemzé Séláht.

13 És éle Arpaksád, minekutánna nemzette Séláht, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

14 Séláh pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Hébert.

15 És éle Séláh, minekutánna nemzé Hébert, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

16 Héber pedig harmincznégy esztendõs vala és nemzé Péleget.

17 És éle Héber, minekutánna nemzé Péleget, négyszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

18 Péleg pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Réut.

19 És éle Péleg, minekutánna nemzé Réut, kétszáz kilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

20 Réu pedig harminczkét esztendõs vala, és nemzé Sérugot.

21 És éle Réu, minekutánna nemzé Sérugot, kétszáz hét esztendeig és nemze fiakat és leányokat.

22 Sérug pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Nákhort.

23 És éle Sérug, minekutánna nemzé Nákhort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

24 Nákhor pedig huszonkilencz esztendõs vala, és nemzé Thárét.

25 És éle Nákhor, minekutánna nemzé Thárét, száz tizenkilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

26 Tháré pedig hetven esztendõs vala, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt.

27 Ez a Tháré nemzetsége: Tháré nemzé Ábrámot, Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot.

28 Meghala pedig Hárán, az õ atyjának Thárénak szemei elõtt, az õ születésének földjén, Úr-Kaszdimban.

29 Ábrám pedig és Nákhor võnek magoknak feleséget: az Ábrám feleségének neve Szárai; a Nákhor feleségének neve Milkhah, Háránnak Milkhah atyjának és Jiszkáh atyjának leánya.

30 Szárai pedig magtalan vala; nem vala néki gyermeke.

31 És felvevé Tháré Ábrámot az õ fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az õ unokáját, és Szárait, az õ menyét, Ábrámnak az õ fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének.

32 Vala pedig Tháré kétszáz öt esztendõs, és meghala Tháré Háránban.

1 Tot pămîntul avea o singură limbă şi aceleaşi cuvinte.

2 Pornind ei înspre răsărit, au dat peste o cîmpie în ţara Şinear; şi au descălecat acolo.

3 Şi au zis unul către altul: ,,Haidem! să facem cărămizi, şi să le ardem bine în foc.`` Şi cărămida le -a ţinut loc de piatră, iar smoala le -a ţinut loc de var.

4 Si au mai zis: ,,Haidem! să ne zidim o cetate şi un turn al cărui vîrf să atingă cerul, şi să ne facem un nume, ca să nu fim împrăştiaţi pe toată faţa pămîntului.``

5 Domnul S'a pogorît să vadă cetatea şi turnul, pe care -l zideau fiii oamenilor.

6 Şi Domnul a zis: ,,Iată, ei sînt un singur popor, şi toţi au aceeaş limbă; şi iacă de ce s'au apucat; acum nimic nu i-ar împedeca să facă tot ce şi-au pus în gînd.

7 Haidem! să Ne pogorîm şi să le încurcăm acolo limba, ca să nu-şi mai înţeleagă vorba unii altora.``

8 Şi Domnul i -a împrăştiat de acolo pe toată faţa pămîntului; aşa că au încetat să zidească cetatea.

9 De aceea cetatea a fost numită Babel, căci acolo a încurcat Domnul limba întregului pămînt, şi de acolo i -a împrăştiat Domnul pe toată faţa pămîntului.

10 Iată spiţa neamului lui Sem. La vîrsta de o sută de ani, Sem a născut pe Arpacşad, la doi ani după potop.

11 După naşterea lui Arpacşad, Sem a trăit cincisute de ani; şi a născut fii şi fiice.

12 La vrîsta de treizeci şi cinci de ani, Arpacşad a născut pe Şelah.

13 După naşterea lui Şelah, Arpacşad a mai trăit patrusute trei ani; şi a născut fii şi fiice.

14 La vrîsta de treizeci de ani, Şelah a născut pe Eber.

15 După naşterea lui Eber, Şelah a mai trăit patrusute trei ani; şi a născut fii şi fiice.

16 La vîrsta de treizeci şi patru de ani, Eber a născut pe Peleg.

17 După naşterea lui Peleg, Eber a mai trăit patrusute treizeci de ani; şi a născut fii şi fiice.

18 La vîrsta de treizeci de ani, Peleg a născut pe Reu.

19 După naşterea lui Reu, Peleg a mai trăit douăsute nouă ani; şi a născut fii şi fiice.

20 La vîrsta de treizeci şi doi de ani, Reu a născut pe Serug.

21 După naşterea lui Serug, Reu a mai trăit douăsute şapte ani; şi a născut fii şi fiice.

22 La vîrsta de treizeci de ani, Serug a născut pe Nahor.

23 După naşterea lui Nahor, Serug a mai trăit două sute de ani; şi a născut fii şi fiice.

24 La vîrsta de douăzeci şi nouă de ani, Nahor a născut pe Terah.

25 După naşterea lui Terah, Nahor a mai trăit o sută nouăsprezece ani; şi a născut fii şi fiice.

26 La vîrsta de şaptezeci de ani, Terah a născut pe Avram, pe Nahor şi pe Haran.

27 Iată spiţa neamului lui Terah. Terah a născut pe Avram, pe Nahor şi pe Haran. -Haran a născut pe Lot.

28 Şi Haran a murit în faţa tatălui său Terah, în ţara în care se născuse, în Ur în Haldea. -

29 Avram şi Nahor şi-au luat neveste. Numele nevestei lui Avram era Sarai, şi numele nevestei lui Nahor era Milca, fiica lui Haran, tatăl Milcăi şi Iscăi.

30 Sarai era stearpă: n'avea copii deloc.

31 Terah a luat pe fiul său Avram, şi pe Lot, fiul lui Haran, fiul fiului său, şi pe Sarai, noru-sa, nevasta fiului său Avram. Au ieşit împreună din Ur din Haldea, ca să meargă în ţara Canaan. Au venit pînăla Haran, şi s'au aşezat acolo.

32 Zilele lui Terah au fost de două sute cinci ani; şi Terah a murit în Haran.