1 Jákób pedig felemelé szemeit és látá, hogy ímé Ézsaú jõ vala, és négyszáz férfiú õ vele; megosztá azért a gyermekeket Lea mellé, Rákhel mellé, és két szolgálója mellé.

2 És elõreállítá a szolgálókat és azok gyermekeit, ezek után Leát és az õ gyermekeit, Rákhelt pedig és Józsefet leghátul.

3 Maga pedig elõttök megy vala, és hétszer hajtá meg magát a földig, a míg bátyjához juta.

4 Ézsaú pedig eleibe futamodék és megölelé õt, nyakába borúla, s megcsókolá õt, és sírának.

5 És felemelé szemeit s látá az asszonyokat és a gyermekeket, és monda: Kicsodák ezek teveled? Õ pedig monda: A gyermekek, kikkel Isten megajándékozta a te szolgádat.

6 És közelítének a szolgálók, õk és gyermekeik és meghajták magokat.

7 Elérkezék Lea is az õ gyermekeivel, és meghajták magokat; utoljára érkezék József és Rákhel, és õk is meghajták magokat.

8 És monda [Ézsaú:] Mire való ez az egész sereg, melyet elõltalálék? És felele: Hogy kedvet találjak az én uram szemei elõtt.

9 És monda Ézsaú: Van nekem elég, jó öcsém, legyen tiéd, a mi a tiéd.

10 Monda pedig Jákób: Ne úgy, kérlek, hanem ha kedvet találtam szemeid elõtt, fogadd el ajándékomat az én kezembõl; mert a te orczádat úgy néztem, mintha az Isten orczáját látnám, és te kegyesen fogadál engem.

11 Vedd el kérlek az én ajándékomat, melyet hoztam néked, mivelhogy az Isten kegyelmesen cselekedett én velem, és mindenem van nékem. És unszolá õt, és elvevé.

12 És monda: Induljunk, menjünk el, és én elõtted megyek.

13 Felele néki [Jákób]: Az én uram jól tudja, hogy e gyermekek gyengék, és hogy szoptatós juhokkal és barmokkal vagyok körûl, a melyeket ha csak egy napig zaklatnak is, a nyájak mind elhullanak.

14 Menjen el azért az én uram az õ szolgája elõtt, én is elballagok lassan, a jószág lépése szerint, a mely elõttem van, és a gyermekek lépése szerint, míg eljutok az én uramhoz Széirbe.

15 És monda Ézsaú: Hadd rendeljek melléd néhányat a nép közûl, mely velem van. S ez monda: Minek az? csak kedvet találjak az én uram szemei elõtt.

16 Visszatére tehát Ézsaú még az nap az õ útján Széir felé.

17 Jákób pedig méne Szukkóthba és építe magának házat, barmainak pedig hajlékokat csinála, s azért nevezé a hely nevét Szukkóthnak.

18 Annakutána minden bántás nélkül méne Jákób Mésopotámiából jövet Sekhem városába, mely vala a Kanaán földén, és letelepedék a város elõtt.

19 És megvevé a mezõnek azt a részét, a hol sátorát felvonta vala, Khámornak a Sekhem atyjának fiaitól száz pénzen.

20 És oltárt állíta ott, és nevezé azt [ily névvel:] Isten, Izráel Istene.

1 Iacov a ridicat ochii, şi s'a uitat; şi iată că Esau venea cu patru sute de oameni. Atunci a împărţit copiii între Lea, Rahela, şi cele două roabe.

2 A pus în frunte roabele cu copiii lor, apoi pe Lea cu copiii ei, şi la urmă pe Rahela cu Iosif.

3 El însuş a trecut înaintea lor; şi s'a aruncat cu faţa la pămînt de şapte ori, pînă ce s'a apropiat de tot de fratele său.

4 Esau a alergat înaintea lui; l -a îmbrăţişat, i s'a aruncat pe grumaz, şi l -a sărutat. Şi au plîns.

5 Esau, ridicînd ochii, a văzut femeile şi copiii, şi a zis: ,,Cine sînt aceia?`` Şi Iacov a răspuns: ,,Sînt copiii, pe cari i -a dat Dumnezeu robului tău.``

6 Roabele s'au apropiat, cu copiii lor, şi s'au aruncat cu faţa la pămînt;

7 Lea şi copiii ei deasemenea s'au apropiat, şi s'au aruncat cu faţa la pămînt; în urmă s'au apropiat Iosif şi Rahela şi s'au aruncat cu faţa la pămînt.

8 Esau a zis: ,,Ce ai de gînd să faci cu toată tabăra aceea pe care am întîlnit -o?`` Şi Iacov a răspuns: ,,Voiesc să capăt trecere cu ea înaintea domnului meu.``

9 Esau a zis: ,,Eu am din belşug, păstrează, frate, ce este al tău.``

10 Şi Iacov a răspuns: ,,Nu; te rog, dacă am căpătat trecere înaintea ta, primeşte darul acesta din mîna mea; căci m'am uitat la faţa ta cum se uită cineva la Faţa lui Dumnezeu, şi tu m'ai primit cu bunăvoinţă.

11 Primeşte deci darul meu, care ţi -a fost adus, fiindcă Dumnezeu m'a umplut de bunătăţi, şi am de toate.`` Astfel a stăruit de el, şi Esau a primit.

12 Esau a zis: ,,Haidem să plecăm şi să pornim la drum; eu voi merge înaintea ta.``

13 Iacov i -a răspuns: ,,Domnul meu vede că copiii sînt micşori, şi am oi şi vaci fătate; dacă le-am sili la drum o singură zi, toată turma va pieri.

14 Domnul meu s'o ia înaintea robului său; şi eu voi veni încet pe urmă, la pas cu turma, care va merge înaintea mea, şi la pas cu copiii, pînă voi ajunge la domnul meu în Seir.``

15 Esau a zis: ,,Vreau să las cu tine măcar o parte din oamenii mei.`` Şi Iacov a răspuns: ,,Pentruce aceasta? Mi-ajunge să capăt trecere înaintea ta, domnul meu!``

16 În aceeaş zi, Esau a luat drumul înapoi la Seir.

17 Iacov a plecat mai departe la Sucot. Şi -a zidit o casă, şi a făcut colibi pentru turme. Deaceea s'a dat locului aceluia numele Sucot (Colibi).

18 La întoarcerea lui din Padan-Aram, Iacov a ajuns cu bine în cetatea Sihem, în ţara Canaan, şi a tăbărît înaintea cetăţii.

19 Partea de ogor, pe care îşi întinsese cortul, a cumpărat -o dela fiii lui Hamor, tatăl lui Sihem, cu o sută de chesita.

20 Şi acolo, a ridicat un altar, pe care l -a numit El-Elohe-Israel (Domnul este Dumnezeul lui Israel).