1 Abban az órában menének a tanítványok Jézushoz, mondván: Vajjon ki nagyobb a mennyeknek országában?

2 És elõhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjök állítja vala azt,

3 És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába.

4 A ki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában.

5 És a ki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.

6 A ki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék.

7 Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, a ki által a botránkozás esik.

8 Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat és vesd el magadtól; jobb néked az életre sántán vagy csonkán bemenned, hogynem két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök tûzre.

9 És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az életre, hogynem két szemmel vettetned a gyehenna tüzére.

10 Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert mondom néktek, hogy az õ angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orczáját.

11 Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, a mi elveszett vala.

12 Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik: vajjon a kilenczvenkilenczet nem hagyja-é ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-é azt, a melyik eltévelyedett?

13 És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon, mint a kilenczvenkilenczen, a mely el nem tévelyedett.

14 Ekképen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elveszszen e kicsinyek közül.

15 Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg õt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát;

16 Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettõt, hogy két vagy három tanú vallomásával erõsíttessék minden szó.

17 Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen elõtted olyan, mint a pogány és a vámszedõ.

18 Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.

19 Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felõl, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.

20 Mert a hol ketten vagy hárman egybegyûlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.

21 Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is?

22 Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.

23 Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki számot akar vala vetni az õ szolgáival.

24 Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, a ki tízezer tálentommal vala adós.

25 Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, a mije vala, és fizessenek.

26 Leborulván azért a szolga elõtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.

27 Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá õt, és az adósságot is elengedé néki.

28 Kimenvén pedig az a szolga, találkozék egygyel az õ szolgatársai közül, a ki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, a mivel tartozol.

29 Leborulván azért az õ szolgatársa az õ lábai elé, könyörög vala néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.

30 De õ nem akará; hanem elmenvén, börtönbe veté õt, mígnem megfizeti, a mivel tartozik.

31 Látván pedig az õ szolgatársai, a mik történtek vala, felettébb megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az õ uroknak, a mik történtek vala.

32 Akkor elõhivatván õt az õ ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem:

33 Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, a miképen én is könyörültem te rajtad?

34 És megharagudván az õ ura, átadta õt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, a mivel tartozik.

35 Ekképen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekbõl meg nem bocsátjátok, kiki az õ atyjafiának, az õ vétkeiket.

1 當 時 、 門 徒 進 前 來 、 問 耶 穌 說 、 天 國 裡 誰 是 最 大 的 。

2 耶 穌 便 叫 一 個 小 孩 子 來 、 使 他 站 在 他 們 當 中 、

3 說 、 我 實 在 告 訴 你 們 、 你 們 若 不 回 轉 、 變 成 小 孩 子 的 樣 式 、 斷 不 得 進 天 國 。

4 所 以 凡 自 己 謙 卑 像 這 小 孩 子 的 、 他 在 天 國 裡 就 是 最 大 的 。

5 凡 為 我 的 名 、 接 待 一 個 像 這 小 孩 子 的 、 就 是 接 待 我 。

6 凡 使 這 信 我 的 一 個 小 子 跌 倒 的 、 倒 不 如 把 大 磨 石 拴 在 這 人 的 頸 項 上 、 沉 在 深 海 裡 。

7 這 世 界 有 禍 了 、 因 為 將 人 絆 倒 . 絆 倒 人 的 事 是 免 不 了 的 、 但 那 絆 倒 人 的 有 禍 了 。

8 倘 若 你 一 隻 手 、 或 是 一 隻 腳 、 叫 你 跌 倒 、 就 砍 下 來 丟 掉 . 你 缺 一 隻 手 、 或 是 一 隻 腳 、 進 入 永 生 、 強 如 有 兩 手 兩 腳 、 被 丟 在 永 火 裡 。

9 倘 若 你 一 隻 眼 叫 你 跌 倒 、 就 把 他 剜 出 來 丟 掉 . 你 只 有 一 隻 眼 進 入 永 生 、 強 如 有 兩 隻 眼 被 丟 在 地 獄 的 火 裡 。

10 你 們 要 小 心 、 不 可 輕 看 這 小 子 裡 的 一 個 . 我 告 訴 你 們 、 他 們 的 使 者 在 天 上 、 常 見 我 天 父 的 面 。 〔 有 古 卷 在 此 有 〕

11 〔 人 子 來 為 要 拯 救 失 喪 的 人 〕

12 一 個 人 若 有 一 百 隻 羊 、 一 隻 走 迷 了 路 、 你 們 的 意 思 如 何 . 他 豈 不 撇 下 這 九 十 九 隻 、 往 山 裡 去 找 那 隻 迷 路 的 羊 麼 。

13 若 是 找 著 了 、 我 實 在 告 訴 你 們 、 他 為 這 一 隻 羊 歡 喜 、 比 為 那 沒 有 迷 路 的 九 十 九 隻 歡 喜 還 大 呢 。

14 你 們 在 天 上 的 父 、 也 是 這 樣 不 願 意 這 小 子 裡 失 喪 一 個 。

15 倘 若 你 的 弟 兄 得 罪 你 、 你 就 去 趁 著 只 有 他 和 你 在 一 處 的 時 候 、 指 出 他 的 錯 來 . 他 若 聽 你 、 你 便 得 了 你 的 弟 兄 。

16 他 若 不 聽 、 你 就 另 外 帶 一 兩 個 人 同 去 、 要 憑 兩 三 個 人 的 口 作 見 證 、 句 句 都 可 定 準 。

17 若 是 不 聽 他 們 、 就 告 訴 教 會 . 若 是 不 聽 教 會 、 就 看 他 像 外 邦 人 和 稅 吏 一 樣 。

18 我 實 在 告 訴 你 們 、 凡 你 們 在 地 上 所 捆 綁 的 、 在 天 上 也 要 捆 綁 . 凡 你 們 在 地 上 所 釋 放 的 、 在 天 上 也 要 釋 放 。

19 我 又 告 訴 你 們 、 若 是 你 們 中 間 有 兩 個 人 在 地 上 、 同 心 合 意 的 求 甚 麼 事 、 我 在 天 上 的 父 、 必 為 他 們 成 全 。

20 因 為 無 論 在 那 裡 、 有 兩 三 個 人 奉 我 的 名 聚 會 、 那 裡 就 有 我 在 他 們 中 間 。

21 那 時 彼 得 進 前 來 、 對 耶 穌 說 、 主 阿 、 我 弟 兄 得 罪 我 、 我 當 饒 恕 他 幾 次 呢 。 到 七 次 可 以 麼 。

22 耶 穌 說 、 我 對 你 說 、 不 是 到 七 次 、 乃 是 到 七 十 個 七 次 。

23 天 國 好 像 一 個 王 、 要 和 他 僕 人 算 賬 。

24 纔 算 的 時 候 、 有 人 帶 了 一 個 欠 一 千 萬 銀 子 的 來 。

25 因 為 他 沒 有 甚 麼 償 還 之 物 、 主 人 吩 咐 把 他 和 他 妻 子 兒 女 、 並 一 切 所 有 的 都 賣 了 償 還 。

26 那 僕 人 就 俯 伏 拜 他 說 、 主 阿 、 寬 容 我 將 來 我 都 要 還 清 。

27 那 僕 人 的 主 人 、 就 動 了 慈 心 、 把 他 釋 放 了 、 並 且 免 了 他 的 債 。

28 那 僕 人 出 來 、 遇 見 他 的 一 個 同 伴 、 欠 他 十 兩 銀 子 、 便 揪 著 他 、 掐 住 他 的 喉 嚨 、 說 、 你 把 所 欠 的 還 我 。

29 他 的 同 伴 就 俯 伏 央 求 他 、 說 、 寬 容 我 罷 、 將 來 我 必 還 清 。

30 他 不 肯 、 竟 去 把 他 下 在 監 裡 、 等 他 還 了 所 欠 的 債 。

31 眾 同 伴 看 見 他 所 作 的 事 、 就 甚 憂 愁 、 去 把 這 事 都 告 訴 了 主 人 。

32 於 是 主 人 叫 了 他 來 、 對 他 說 、 你 這 惡 奴 才 、 你 央 求 我 、 我 就 把 你 所 欠 的 都 免 了 .

33 你 不 應 當 憐 恤 你 的 同 伴 、 像 我 憐 恤 你 麼 。

34 主 人 就 大 怒 、 把 他 交 給 掌 刑 的 、 等 他 還 清 了 所 欠 的 債 。

35 你 們 各 人 、 若 不 從 心 裡 饒 恕 你 的 弟 兄 、 我 天 父 也 要 這 樣 待 你 們 了 。