1 Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait.
2 A mi pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék.
3 Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy ti tõletek ítéltessem meg, vagy emberi [ítélet]naptól; sõt magam sem ítélem meg magamat.
4 Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; a ki ugyanis engem megítél, az Úr az.
5 Azért idõ elõtt semmit se ítéljetek, míg el nem jõ az Úr, a ki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentõl lészen a dícsérete.
6 Ezeket pedig, atyámfiai, példában szabtam magamra és Apollósra ti érettetek, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy annakfelette a mi írva van, nem kell bölcselkedni; hogy senki se fuvalkodjék fel az egyikért a másik ellen.
7 Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?
8 Immár beteltetek, immár meggazdagodtatok, nálunk nélkül uralkodásra jutottatok; vajha csakugyan uralkodásra jutottatok volna, hogy mi is veletek egybe uralkodhatnánk.
9 Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat, utolsókul állított, mintegy halálra szántakul: mert látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek.
10 Mi bolondok a Krisztusért, ti pedig bölcsek a Krisztusban; mi erõtlenek, ti pedig erõsek; ti dicsõségesek, mi pedig gyalázatosak.
11 Mindezideig éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, bujdosunk is,
12 Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván; ha szidalommal illettetünk, jót kívánunk; ha háborúságot szenvedünk, békességgel tûrjük;
13 Ha gyaláztatunk, könyörgünk: szinte a világ szemetjévé lettünk, mindeneknek söpredékévé egész mostanig.
14 Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szerelmes gyermekeimet intelek.
15 Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tõlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangyéliom által.
16 Kérlek azért titeket, legyetek az én követõim.
17 Azért küldtem hozzátok Timótheust, ki nékem szeretett és hû fiam az Úrban, a ki eszetekbe juttatja néktek az én útaimat a Krisztusban, a mint mindenütt, minden gyülekezetben tanítok.
18 De mintha el se mennék ti hozzátok, úgy felfuvalkodtak némelyek.
19 Pedig elmegyek hamarosan hozzátok, ha az Úr akarándja; és megismerem a felfuvalkodottaknak nem a beszédjét, hanem az erejét.
20 Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erõben.
21 Mit akartok? Vesszõvel menjek-é hozzátok, avagy szeretettel és szelídségnek lelkével?
1 这样, 人应该把我们看作基督的仆人, 神奥秘的事的管家。
2 对于管家的要求, 就是要他忠心。
3 我被你们论断, 或被人间法庭审判, 我都认为是极小的事, 连我自己也不论断自己。
4 我虽然问心无愧, 却不能因此自以为义, 因为判断我的是主。
5 所以时候还没有到, 你们不要批评, 直等到主来; 他要照出黑暗中的隐情, 显明人心里的动机。那时, 各人要从 神那里得着称赞。
6 弟兄们, 我为你们的缘故, 拿了这些事来比拟自己和亚波罗, 让你们在我们身上学到的, 不会超过圣经所记的, 免得你们中间有人自高自大, 看重这个轻视那个。
7 使你与人不同的是谁呢?你有什么不是领受的呢?既然是领受的, 为什么要自夸, 好像不是领受的呢?
8 你们已经满足了, 已经丰富了, 不需要我们, 自己作王了。我恨不得你们真的作了王, 让我们也可以跟你们一同作王!
9 我想 神是把我们作使徒的列在最后, 好像定了死刑的人, 因为我们成了一台戏给宇宙观看, 就是给天使和世人观看!
10 我们为基督的缘故, 成了愚笨的; 你们在基督里, 倒成了聪明的。我们软弱, 你们倒强壮; 你们受人尊敬, 我们倒被轻视。
11 直到现在, 我们还是又饥又渴, 衣不蔽体, 又挨打, 又没有栖身的地方,
12 并且劳苦, 亲手作工。被人咒骂, 我们就祝福; 遭受迫害, 我们就忍受;
13 被人毁谤, 我们却好好地劝导; 直到现在, 人还是把我们当作世上的垃圾, 万物的渣滓。
14 我写这些话, 不是要叫你们羞愧, 而是把你们当作我亲爱的儿女一样劝戒你们。
15 纵然你们在基督里有上万的启蒙教师, 可是父亲却不多, 因为是我在基督耶稣里借着福音生了你们。
16 所以我劝你们要效法我。
17 因此, 我打发提摩太到你们那里去。他是我在主里亲爱又忠心的儿子, 他要提醒你们我在基督里是怎样行事为人, 正如我在各处教会中所教导的一样。
18 有人以为我不会到你们那里去, 就自高自大。
19 然而主若愿意, 我很快就要到你们那里去; 到时我要知道的, 不是那些自高自大的人所讲的, 而是他们的能力。
20 因为 神的国不在乎言语, 而在乎权能。
21 你们愿意怎么样呢?要我带着刑杖到你们那里去, 还是以温柔的灵, 带着爱心去呢?