1 Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekbõl való megtérésnek és az Istenben való hitnek,

2 A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek.

3 És ezt megcselekeszszük, ha az Isten megengedi.

4 Mert lehetetlen dolog, hogy a kik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek,

5 És megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendõ világnak erõit,

6 És elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint a kik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák õt.

7 Mert a föld, a mely beiszsza a gyakorta reá hulló esõt és hasznos füvet terem azoknak, a kikért mûveltetik, áldást nyer Istentõl;

8 A mely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés.

9 De ti felõletek szerelmeseim, ezeknél jobb és idvességesebb dolgokról vagyunk meggyõzõdve, ha így szólunk is.

10 Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekrõl és a szeretetrõl, melyet tanúsítottatok az õ neve iránt, mint a kik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek.

11 Kívánjuk pedig, hogy közületek kiki ugyanazon buzgóságot tanusítsa a reménységnek bizonyossága iránt mindvégiglen.

12 Hogy ne legyetek restek, hanem követõi azoknak, a kik hit és békességes tûrés által öröklik az ígéreteket.

13 Mert az Isten, mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött.

14 Mondván: Bizony megáldván megáldalak téged, és megsokasítván megsokasítalak téged.

15 És ekképen, békességestûrõ lévén, megnyerte az ígéretet.

16 Mert az emberek nagyobbra esküsznek, és nálok minden versengésnek vége megerõsítésül az eskü;

17 Miért is az Isten, kiválóbban megakarván mutatni az ígéret örököseinek az õ végzése változhatatlan voltát, esküvéssel lépett közbe,

18 Hogy két változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erõs vígasztalásunk legyen minékünk, mint a kik oda menekültünk, hogy megragadjuk az elõttünk levõ reménységet,

19 Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erõs horgonya és beljebb hatol a kárpítnál,

20 A hová útnyitóul bement érettünk Jézus, a ki örökké való fõpap lett Melkisédek rendje szerint.

1 所以， 我们应当离开基督初步的道理， 努力进到成熟的地步， 不必在懊悔死行， 信靠 神， 洗礼， 按手礼， 死人复活， 和永远审判的教训上再立根基。

3 只要 神允许， 我们就这样作。

4 因为那些曾经蒙了光照， 尝过属天的恩赐的滋味， 与圣灵有分，

5 并且尝过 神美善的道和来世的权能的人，

6 如果偏离了正道， 就不可能再使他们重新悔改了。因为他们亲自把 神的儿子再钉在十字架上， 公然羞辱他。

7 这就像一块地， 吸收了常常下在它上面的雨水， 如果长出对种植的人有用的菜蔬， 就从 神那里得福。

8 但如果这块地长出荆棘和蒺藜来， 就被废弃， 近于咒诅， 结局就是焚烧。

9 不过， 亲爱的弟兄们， 我们虽然这样说， 但对于你们， 我们却深信你们有更好的表现， 结局就是得救。

10 因为 神并不是不公义， 以致忘记了你们的工作， 和你们为他的名所表现的爱心， 就是你们以前服事圣徒， 现在还是服事他们。

11 我们深愿你们各人都表现同样的热诚， 一直到底， 使你们的盼望可以完全实现，

12 并且不要懒惰， 却要效法那些凭着信心和忍耐承受应许的人。

13 神应许亚伯拉罕的时候， 因为没有比自己更大的可以指着起誓， 他就指着自己起誓，

14 说： "我必定赐福给你， 必定使你的后裔繁多。"

15 这样， 亚伯拉罕耐心等待， 终于获得了所应许的。

16 因为人起誓都是指着比自己大的起誓。这誓言就了结了他们中间的一切纠纷， 作为保证。

17 照样， 神定意向那些承受应许的人， 更清楚地表明他的旨意是不更改的， 就用起誓作保证。

18 这两件事是不能更改的， 因为 神是决不说谎的。因此， 我们这些逃进避难所的人， 就大得安慰， 抓紧那摆在我们面前的盼望。

19 我们有这盼望， 就像灵魂的锚， 又稳当又坚固， 通过幔子直进到里面。

20 耶稣已经为我们作先锋进入了幔子里面； 他是照着麦基洗德的体系， 成了永远的大祭司。