1 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

2 Embernek fia! prófétálj és mondd: Így szól az Úr Isten: Jajgassatok! Jaj annak a napnak!

3 Mert közel egy nap és közel az Úrnak napja, felhõnek napja, a pogányok ideje lesz az.

4 És bemegy a fegyver Égyiptomba, és lesz reszketés Szerecsenországban, mikor hullanak a sebesültek Égyiptomban, és elviszik gazdagságát, s elrontatnak fundamentomai.

5 A szerecsenek s a libiaiak s a lidiaiak és az egész gyülevész és Kúb és a frigy földének fiai velök együtt fegyver miatt hullnak el.

6 Így szól az Úr: És elessenek, a kik Égyiptomot támogatják, és alászálljon erõsségének kevélysége: Migdoltól fogva Siénéig fegyver miatt hullanak el benne, ezt mondja az Úr Isten.

7 És elpusztulnak elpusztult tartományok között, és városai elpusztult városoknak közepette lesznek.

8 És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor tüzet vetek Égyiptomra, és összetörik minden segítõje.

9 Azon a napon követek mennek ki elõttem hajókon a bátorságban [lakó] Szerecsenország elrémítésére, s lészen rettegés bennök Égyiptom ama napján; mert ímé jön!

10 Ezt mondja az Úr Isten: És megszüntetem Égyiptom lármáját Nabukodonozor, babiloni király keze által.

11 Õ és az õ népe õ vele együtt, a nemzetek legkegyetlenebbjei, elhozatnak a föld elvesztésére, és kivonszák fegyveröket Égyiptom ellen, és betöltik a földet megölettekkel.

12 És a folyóvizeket kiszárasztom, és eladom a földet gonoszok kezébe, és elpusztítom a földet s teljességét idegenek keze által, én, az Úr szólottam.

13 Így szól az Úr Isten: És elvesztem a bálványokat és megszüntetem a bálványképeket Nófból s a fejedelmet Égyiptom földjérõl, nem lészen többé, és bocsátok félelmet Égyiptom földjére.

14 És elpusztítom Pathróst, s vetek tüzet Zoánra, és teszek ítéleteket Nóban.

15 És kiöntöm haragomat Sinre, Égyiptom erõsségére, és kivágom a sokaságot Nóból.

16 És vetek tüzet Égyiptomra, kínok közt vergõdik Sin, és Nó megtörik és Nófba betörnek [fényes] nappal.

17 Aven és Fibéseth ifjai fegyver miatt hullanak el, és õk magok fogságra mennek.

18 És Tehafneheszben megsötétedik a nap, mikor ott összetöröm Égyiptom pálczáját, és megszünik benne erejének kevélysége, õt magát felhõ takarja el, és leányai fogságra mennek.

19 És cselekszem ítéleteket Égyiptomban, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.

20 És lõn a tizenegyedik esztendõben, az elsõ hónapban, a hónap hetedikén, lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

21 Embernek fia! A Faraónak, Égyiptom királyának karját eltörtem, és ímé be nem kötötték, hogy megorvosolják, hogy tegyenek körülkötést reá, hogy megerõsödjék fegyverfogásra.

22 Ennekokáért így szól az Úr Isten: Ímé, a Faraó ellen [megyek], Égyiptomnak királya ellen, és eltöröm mind a két karját, azt, amely [még] erõs, és azt, amely [már] eltörött, s elejtetem vele kezébõl a fegyvert.

23 És eloszlatom az Égyiptombelieket a nemzetek közé, és szétszórom õket a tartományokba.

24 És megerõsítem Babilon királyának karjait, és adom az én fegyveremet kezébe, és eltöröm a Faraó karjait, és nyögni fog elõtte, mint a megsebesültek szoktak.

25 Megerõsítem azért Babilon királyának karjait, a Faraó karjai pedig leessenek, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor adom fegyveremet Babilon királyának kezébe, hogy azt kinyújtsa Égyiptomnak földje ellen.

26 És eloszlatom az égyiptomiakat a nemzetek közé, és szétszórom õket a tartományokba, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.

1 Opět se stalo slovo Hospodinovo ke mně, řkoucí:

2 Synu člověčí, prorokuj a rci: Takto praví Panovník Hospodin: Kvělte: Ach, nastojte na tento den.

3 Nebo blízko jest den, blízko jest, pravím, den Hospodinův, den mrákoty, čas národů bude.

4 A přijde meč do Egypta, a bude přetěžká bolest v Mouřenínské zemi, když padati budou zbití v Egyptě, a poberou zboží jeho, a zbořeni budou základové jeho.

5 Mouřenínové a Putští i Ludští i všelijaká směsice, též Kubští i obyvatelé země smlouvy s nimi mečem padnou.

6 Takť praví Hospodin, že padnou podpůrcové Egypta, a snížena bude vyvýšenost síly jeho; od věže Sevéne mečem padati budou v ní, praví Panovník Hospodin.

7 I budou v pustinu obráceni nad jiné země pusté, a města jejich nad jiná města pustá budou.

8 I zvědí, že já jsem Hospodin, když zapálím oheň v Egyptě, a potříni budou všickni pomocníci jeho.

9 V ten den vyjdou poslové od tváři mé na lodech, aby přestrašili Mouřenínskou zemi ubezpečenou, i budou míti bolest přetěžkou, jakáž byla ve dni Egypta; nebo aj, přicházíť.

10 Takto praví panovník Hospodin: Učiním zajisté konec množství Egyptskému skrze ruku Nabuchodonozora krále Babylonského.

11 On i lid jeho s ním, nejukrutnější národové přivedeni budou, aby zkazili tu zemi; nebo vytrhnou meče své na Egypt, a naplní tu zemi zbitými.

12 A obrátě řeky v sucho, prodám tu zemi v ruku nešlechetných, a tak v pustinu uvedu zemi, i což v ní jest, skrze ruku cizozemců. Já Hospodin mluvil jsem.

13 Takto praví Panovník Hospodin: Zkazím i ukydané bohy, a konec učiním modlám v Nof, a knížete z země Egyptské nebude více, když pustím strach na zemi Egyptskou.

14 Nebo pohubím Patros, a zapálím oheň v Soan, a vykonám soudy v No.

15 Vyleji prchlivost svou i na Sin, pevnost Egyptskou, a vypléním množství No.

16 Když zapálím oheň v Egyptě, velikou bolest bude míti Sin, a No bude roztrháno, Nof pak nepřátely bude míti ve dne.

17 Mládenci On a Bubastští mečem padnou, panny pak v zajetí půjdou.

18 A v Tachpanches zatmí se den, když tam polámi závory Egypta, a přítrž se stane v něm vyvýšenosti síly jeho. Mrákota jej přikryje, dcery pak jeho v zajetí půjdou.

19 A tak vykonám soudy při Egyptu, i zvědí, že já jsem Hospodin.

20 Opět bylo jedenáctého léta, prvního měsíce, sedmého dne, že se stalo slovo Hospodinovo ke mně, řkoucí:

21 Synu člověčí, rámě Faraona krále Egyptského zlámal jsem, a aj, nebudeť uvázáno, ani přičiněno lékařství, aniž přiložen bude šat pro obvázání jeho a posilnění jeho k držení meče.

22 Protož takto praví panovník Hospodin: Aj, já jsem proti Faraonovi králi Egyptskému, a polámi ramena jeho, i sílu jeho, i budeť zlámané, a vyrazím meč z ruky jeho.

23 A rozptýlím Egyptské mezi národy, a rozženu je do zemí.

24 Posilním zajisté ramen krále Babylonského, a dám meč svůj v ruku jeho, i polámi ramena Faraonova, tak že stonati bude před ním, jakž stonává smrtelně raněný.

25 Posilním, pravím, ramen krále Babylonského, ramena pak Faraonova klesnou. I zvědí, že já jsem Hospodin, když dám meč svůj v ruku krále Babylonského, aby jej vztáhl na zemi Egyptskou.

26 A tak rozptýlím Egyptské mezi národy, a rozženu je do zemí, i zvědí, že já jsem Hospodin.