1 Péter és János pedig együtt mennek vala fel a templomba az imádkozásnak órájára, kilenczre.

2 És hoznak vala egy embert, ki az õ anyjának méhétõl fogva sánta vala, kit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek, hogy kérjen alamizsnát azoktól, a kik bemennek a temlomba.

3 Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, kére õ tõlük alamizsnát.

4 Péter pedig mikor szemeit reá vetette Jánossal egyben, monda: Nézz mi reánk!

5 Az annakokáért figyelmez vala reájok, remélvén, hogy valamit kap tõlük.

6 Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem a mim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!

7 És õt jobbkezénél fogva felemelé, és azonnal megerõsödének az õ lábai és bokái.

8 És felszökvén, megálla és jár vala és beméne õ velök a templomba, járkálva és szökdelve és dícsérve az Istent.

9 És látá õt az egész nép, hogy jár és dícséri az Istent:

10 És megismerék õt, hogy õ volt az, a ki alamizsnáért ült a templomnak Ékeskapujában; és megtelének csodálkozással és azon való álmélkodással, a mi történt vala õ vele.

1 And Peter and John went up together into the temple at the hour of prayer, {which is} the ninth {hour};

2 and a certain man who was lame from his mother's womb was being carried, whom they placed every day at the gate of the temple called Beautiful, to ask alms of those who were going into the temple;

3 who, seeing Peter and John about to enter into the temple, asked to receive alms.

4 And Peter, looking stedfastly upon him with John, said, Look on us.

5 And he gave heed to them, expecting to receive something from them.

6 But Peter said, Silver and gold I have not; but what I have, this give I to thee: In the name of Jesus Christ the Nazaraean rise up and walk.

7 And having taken hold of him {by} the right hand he raised him up, and immediately his feet and ankle bones were made strong.

8 And leaping up he stood and walked, and entered with them into the temple, walking, and leaping, and praising God.

9 And all the people saw him walking and praising God;

10 and they recognised him, that it was *he* who sat for alms at the Beautiful gate of the temple; and they were filled with wonder and amazement at what had happened to him.