1 Az Úr pedig meglátogatá Sárát, a mint mondotta vala, és akképen cselekedék az Úr Sárával, a miképen szólott vala.

2 Mert fogada Sára az õ méhében, és szûle fiat Ábrahámnak az õ vénségében, abban az idõben, melyet mondott vala néki az Isten.

3 És nevezé Ábrahám az õ fiának nevét, a ki néki született vala, a kit szûlt vala néki Sára, Izsáknak:

4 És körûlmetélé Ábrahám az õ fiát Izsákot, nyolcznapos korában, a mint parancsolta vala néki az Isten.

5 Ábrahám pedig száz esztendõs [vala], mikor születék néki az õ fia Izsák.

6 És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten, énnékem; a ki csak hallja, nevet rajtam.

7 Ismét monda: Ki mondotta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat? s ímé fiat szûltem vénségére.

8 És felnevekedék a gyermek, és elválasztaték; Ábrahám pedig nagy vendégséget szerze azon a napon, a melyen Izsák elválasztaték.

9 Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Égyiptombéli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szûlt vala,

10 Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az õ fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.

11 Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az õ fiáért.

12 De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék elõtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az õ szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod.

13 Mindazáltal a szolgálóleány fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod õ.

14 Felkele azért Ábrahám jó reggel, és võn kenyeret és egy tömlõ vizet, és adá Hágárnak, és feltevé azt és a gyermeket annak vállára s elbocsátá. Az pedig elméne, és bujdosék a Beérseba pusztájában.

15 Hogy elfogyott a víz a tömlõbõl, letevé a gyermeket egy bokor alá.

16 És elméne s leûle által ellenébe mintegy nyillövésnyi távolságra; mert azt mondja vala: Ne lássam mikor a gyermek meghal. Leûle tehát által ellenébe, és fölemelé szavát és síra.

17 Meghallá pedig Isten a gyermeknek szavát, és kiálta az Isten angyala az égbõl Hágárnak, és monda néki: Mi lelt téged Hágár? ne félj, mert az Isten meghallotta a gyermeknek szavát, ott a hol van.

18 Kelj fel, vedd fel a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy néppé teszem õt.

19 És megnyitá Isten az õ szemeit, és láta egy vízforrást, oda méne azért, és megtölté a tömlõt vízzel, és inni ada a gyermeknek.

20 És vala Isten a gyermekkel, s az felnövekedék, és lakik vala a pusztában, és lõn íjászszá.

21 Lakozék pedig Párán pusztájában, és võn néki anyja feleséget Égyiptom földérõl.

22 És lõn abban az idõben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel.

23 Mostan azért esküdj meg énnékem az Istenre itt, hogy sem én ellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekszel, hanem azzal a szeretettel, a melylyel én te irántad viseltettem, viseltetel te is én irántam és az ország iránt, a melyben jövevény voltál.

24 És monda Ábrahám: Én megesküszöm.

25 Megdorgálá pedig Ábrahám Abiméleket a kútért, melyet erõvel elvettek vala az Abimélek szolgái.

26 És monda Abimélek: Nem tudom kicsoda mívelte e dolgot; te sem jelentetted nekem, s én sem hallottam, hanem csak ma.

27 Vett azért Ábrahám juhokat, barmokat és adá Abiméleknek; és egymással szövetséget kötének.

28 És külön állíta Ábrahám a nyájból hét juhot.

29 És monda Abimélek Ábrahámnak: Mire való e hét juh, melyet külön állítál?

30 És felele [Ábrahám]: Ezt a hét juhot vedd tõlem, hogy bizonyságul legyenek nékem, hogy én ástam ezt a kútat.

31 Azért nevezék azt a helyet Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek vala meg mind a ketten.

32 Megköték tehát a szövetséget Beérsebában, és felkele Abimélek és Pikhól annak hadvezére és visszatérének a Filiszteusok földére.

33 [Ábrahám] pedig tamariskusfákat ültete Beérsebában, és segítségûl hívá ott az örökkévaló Úr Istennek nevét.

34 És sok ideig tartózkodék Ábrahám a Filiszteusok földén.

1 And Jehovah visited Sarah as he had said, and Jehovah did to Sarah as he had spoken.

2 And Sarah conceived, and bore Abraham a son in his old age, at the appointed time of which God had spoken to him.

3 And Abraham called the name of his son who was born to him, whom Sarah bore to him, Isaac.

4 And Abraham circumcised his son Isaac, being eight days old, as God had commanded him.

5 And Abraham was a hundred years old when his son Isaac was born to him.

6 And Sarah said, God has made me laugh: all that hear will laugh with me.

7 And she said, Who would have said to Abraham, Sarah will suckle children? For I have borne {him} a son in his old age.

8 And the child grew, and was weaned. And Abraham made a great feast on the day that Isaac was weaned.

9 And Sarah saw the son of Hagar the Egyptian, whom she had borne to Abraham, mocking.

10 And she said to Abraham, Cast out this handmaid and her son; for the son of this handmaid shall not inherit with my son-with Isaac.

11 And the thing was very grievous in Abraham's sight because of his son.

12 And God said to Abraham, Let it not be grievous in thy sight because of the lad and because of thy handmaid: {in} all that Sarah hath said to thee hearken to her voice, for in Isaac shall a seed be called to thee.

13 But also the son of the handmaid will I make a nation, because he is thy seed.

14 And Abraham rose up early in the morning, and took bread, and a flask of water, and gave {it} to Hagar, putting {it} on her shoulder-and the child, and sent her away. And she departed, and wandered about in the wilderness of Beer-sheba.

15 And the water was exhausted from the flask; and she cast the child under one of the shrubs,

16 and she went and sat down over against {him}, a bow-shot off; for she said, Let me not behold the death of the child. And she sat over against {him}, and lifted up her voice and wept.

17 And God heard the voice of the lad. And the Angel of God called to Hagar from the heavens, and said to her, What {aileth} thee, Hagar? Fear not; for God hath heard the voice of the lad there, where he is.

18 Arise, take the lad, and hold him in thy hand; for I will make of him a great nation.

19 And God opened her eyes, and she saw a well of water; and she went and filled the flask with water, and gave the lad drink.

20 And God was with the lad, and he grew; and he dwelt in the wilderness, and became an archer.

21 And he dwelt in the wilderness of Paran. And his mother took him a wife out of the land of Egypt.

22 And it came to pass at that time that Abimelech, and Phichol the captain of his host, spoke to Abraham, saying, God is with thee in all that thou doest.

23 And now swear to me here by God that thou wilt not deal deceitfully with me, nor with my son, nor with my grandson. According to the kindness that I have done to thee, thou shalt do to me, and to the land in which thou sojournest.

24 And Abraham said, I will swear.

25 And Abraham reproved Abimelech because of a well of water that Abimelech's servants had violently taken away.

26 And Abimelech said, I do not know who has done this, neither hast thou told me {of it}, neither have I heard {of it} but to-day.

27 And Abraham took sheep and oxen, and gave them to Abimelech; and both of them made a covenant.

28 And Abraham set seven ewe-lambs of the flock by themselves.

29 And Abimelech said to Abraham, What {mean} these seven ewe-lambs, these which thou hast set by themselves?

30 And he said, That thou take the seven ewe-lambs of my hand, that they may be a witness to me that I have dug this well.

31 Therefore he called that place Beer-sheba, because there they had sworn, both of them.

32 And they made a covenant at Beer-sheba. And Abimelech rose up, and Phichol the captain of his host, and returned into the land of the Philistines.

33 And {Abraham} planted a tamarisk in Beer-sheba, and called there on the name of Jehovah, the Eternal *God.

34 And Abraham sojourned in the Philistines' land many days.