1 Feljöve azért Ábrám Égyiptomból, õ és az õ felesége, és mindene valamije vala, és Lót is õ vele, a déli tartományba.

2 Ábrám pedig igen gazdag vala barmokkal, ezüsttel és aranynyal.

3 És méne helyrõl helyre délfelõl mind Béthelig, oda a hol elõször vala az õ sátora, Béthel és Hái között.

4 Annak az oltárnak helyére, melyet ott elsõben készített vala: és segítségûl hívá ott Ábrám az Úrnak nevét.

5 Lótnak is pedig, a ki Ábrámmal jár vala, valának juhai, ökrei és sátorai.

6 És nem bírá meg õket az a föld, hogy együtt lakjanak, mert sok jószáguk vala, és nem lakhatának együtt.

7 Versengés is támada az Ábrám barompásztorai között, és a Lót barompásztorai között; és a Kananeusok és a Perizeusok is ott laknak vala akkor azon a földön.

8 Monda azért Ábrám Lótnak: Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között: hiszen atyafiak vagyunk.

9 Avagy nincsen-é elõtted mind az egész föld? Válj el kérlek, tõlem; ha te balra tartasz, én jobbra megyek; ha te jobbra menéndesz, én balra térek.

10 Felemelé azért Lót az õ szemeit, és látá, hogy a Jordán egész melléke bõvizû föld; mert minekelõtte elvesztette volna az Úr Sodomát és Gomorát, mind Czoárig olyan vala az, mint az Úr kertje, mint Égyiptom földe.

11 És választá Lót magának a Jordán egész mellékét, és elköltözék Lót kelet felé: és elválának egymástól.

12 Ábrám lakozik vala a Kanaán földén, Lót pedig lakozik vala a [Jordán- ]melléki városokban, és sátoroz vala Sodomáig.

13 Sodoma lakosai pedig nagyon gonoszok és bûnösök valának az Úr elõtt.

14 Az Úr pedig monda Ábrámnak, minekutánna elválék tõle Lót: Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyrõl, a hol vagy, északra, délre, keletre és nyugotra.

15 Mert mind az egész földet, a melyet látsz, néked adom, és a te magodnak örökre.

16 És olyanná tészem a te magodat, mint a földnek pora, hogyha valaki megszámlálhatja a földnek porát, a te magod is megszámlálható lesz.

17 Kelj fel, járd be ez országot hosszában és széltében: mert néked adom azt.

18 Elébb mozdítá azért sátorát Ábrám, és elméne, és lakozék Mamré tölgyesében, mely Hebronban van, és oltárt építe ott az Úrnak.

1 And Abram went up out of Egypt, he, and his wife, and all that he had, and Lot with him, towards the south.

2 And Abram was very rich in cattle, in silver, and in gold.

3 And he went on his journeys from the south as far as Bethel; as far as the place where his tent had been at the beginning, between Bethel and Ai;

4 to the place of the altar that he had made there at the first. And there Abram called on the name of Jehovah.

5 And Lot also who went with Abram had flocks, and herds, and tents.

6 And the land could not support them, that they might dwell together, for their property was great; and they could not dwell together.

7 And there was strife between the herdsmen of Abram's cattle and the herdsmen of Lot's cattle. And the Canaanite and the Perizzite were dwelling then in the land.

8 And Abram said to Lot, I pray thee let there be no contention between me and thee, and between my herdsmen and thy herdsmen, for we are brethren.

9 Is not the whole land before thee? Separate thyself, I pray thee, from me: if to the left, then I will take the right; and if to the right, then I will take the left.

10 And Lot lifted up his eyes, and beheld all the plain of the Jordan that it was thoroughly watered, before Jehovah had destroyed Sodom and Gomorrah; as the garden of Jehovah, like the land of Egypt, as one goes to Zoar.

11 And Lot chose for himself all the plain of the Jordan; and Lot went toward the east. And they separated the one from the other:

12 Abram dwelt in the land of Canaan; and Lot dwelt in the cities of the plain, and pitched tents as far as Sodom.

13 And the people of Sodom were wicked, and great sinners before Jehovah.

14 And Jehovah said to Abram, after that Lot had separated himself from him, Lift up now thine eyes, and look from the place where thou art, northward and southward and eastward and westward;

15 for all the land that thou seest will I give to thee, and to thy seed for ever.

16 And I will make thy seed as the dust of the earth, so that if any one can number the dust of the earth, thy seed also will be numbered.

17 Arise, walk through the land according to the length of it and according to the breadth of it; for I will give it to thee.

18 Then Abram moved {his} tents, and came and dwelt by the oaks of Mamre, which are in Hebron. And he built there an altar to Jehovah.