1 És lõn azok közül a napok közül egyen, mikor õ a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, elõállának a fõpapok és az írástudók a vénekkel egybe,
2 És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?
3 Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tõletek; mondjátok meg azért nékem:
4 A János keresztsége mennybõl vala-é, vagy emberektõl?
5 Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha [ezt] mondjuk: Mennybõl; [azt] fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?
6 Ha pedig [ezt] mondjuk: Emberektõl; az egész nép megkövez minket: mert meg van gyõzõdve, hogy János próféta volt.
7 Felelének azért, hogy õk nem tudják, honnét [vala.]
8 És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
9 És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szõlõt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú idõre elutazék.
10 És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szõlõ gyümölcsébõl; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.
11 És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.
12 És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.
13 Monda azért a szõlõnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.
14 De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg õt, hogy a miénk legyen az örökség!
15 És kivetvén õt a szõlõbõl, megölék. Mit cselekszik azért a szõlõnek ura azokkal?
16 Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szõlõt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen [az]!
17 Õ pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építõk megvetettek, az lett a szegelet fejévé?
18 Valaki erre a kõre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.
19 És igyekeznek vala a fõpapok és az írástudók kezeiket õ reá vetni azon órában; de félének a néptõl; mert megérték, hogy õ ellenök mondta e példázatot.
20 Annakokáért vigyázván õ reá, leselkedõket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy õt megfogják beszédében; hogy átadják a felsõbbségnek és a helytartó hatalmának.
21 Kik megkérdezék õt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:
22 Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?
23 Õ pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?
24 Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.
25 Õ pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.
26 És nem tudták õt megfogni beszédében a nép elõtt; és csodálkozván az õ feleletén, elhallgatának.
27 Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék õt,
28 Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye [annak] feleségét, és támasszon magot az õ testvérének.
29 Hét testvér vala azért: és az elsõ feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;
30 A másik vevé el azért annak feleségét, és az [is] magzatok nélkül halt meg;
31 Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.
32 Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.
33 A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.
34 És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak:
35 De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak:
36 Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.
37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.
38 Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élõknek [Istene:] mert mindenek élnek õ néki.
39 Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!
40 És többé semmit sem mertek tõle kérdezni.
41 Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?
42 Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felõl,
43 Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
44 Dávid azért Urának mondja õt, mimódon fia tehát néki?
45 És az egész nép hallására monda az õ tanítványainak:
46 Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az elsõ ûlést, és a lakomákon a fõhelyeket;
47 Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színbõl hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.
1 And it came to pass on one of the days, as he was teaching the people in the temple, and announcing the glad tidings, the chief priests and the scribes with the elders came up,
2 and spoke to him saying, Tell us by what authority thou doest these things, or who is it who has given thee this authority?
3 And he answering said to them, *I* also will ask you {one} thing, and tell me:
4 The baptism of John, was it of heaven or of men?
5 And they reasoned among themselves, saying, If we should say, Of heaven, he will say, Why have ye not believed him?
6 but if we should say, Of men, the whole people will stone us, for they are persuaded that John was a prophet.
7 And they answered, they did not know whence.
8 And Jesus said to them, Neither do *I* tell you by what authority I do these things.
9 And he began to speak to the people this parable: A man planted a vineyard and let it out to husbandmen, and left the country for a long time.
10 And in the season he sent to the husbandmen a bondman, that they might give to him of the fruit of the vineyard; but the husbandmen, having beaten him, sent {him} away empty.
11 And again he sent another bondman; but they, having beaten him also, and cast insult upon him, sent {him} away empty.
12 And again he sent a third; and they, having wounded him also, cast {him} out.
13 And the lord of the vineyard said, What shall I do? I will send my beloved son: perhaps when they see him they will respect {him}.
14 But when the husbandmen saw him, they reasoned among themselves, saying, This is the heir; {come,} let us kill him, that the inheritance may become ours.
15 And having cast him forth out of the vineyard, they killed {him}. What therefore shall the lord of the vineyard do to them?
16 He will come and destroy those husbandmen, and will give the vineyard to others. And when they heard it they said, May it never be!
17 But he looking at them said, What then is this that is written, The stone which they that builded rejected, this has become the corner-stone?
18 Every one falling on this stone shall be broken, but on whomsoever it shall fall, it shall grind him to powder.
19 And the chief priests and the scribes sought the same hour to lay hands on him, and they feared the people; for they knew that he had spoken this parable of them.
20 And having watched {him}, they sent out suborned persons, pretending to be just men, that they might take hold of him in {his} language, so that they might deliver him up to the power and authority of the governor.
21 And they asked him saying, Teacher, we know that thou sayest and teachest rightly, and acceptest no {man's} person, but teachest with truth the way of God:
22 Is it lawful for us to give tribute to Caesar, or not?
23 But perceiving their deceit he said to them, Why do ye tempt me?
24 Shew me a denarius. Whose image and superscription has it? And answering they said, Caesar's.
25 And he said to them, Pay therefore what is Caesar's to Caesar, and what is God's to God.
26 And they were not able to take hold of him in {his} expressions before the people, and, wondering at his answer, they were silent.
27 And some of the Sadducees, who deny that there is any resurrection, coming up {to him},
28 demanded of him saying, Teacher, Moses wrote to us, If any one's brother, who has a wife, die, and he die childless, his brother shall take the wife and raise up seed to his brother.
29 There were then seven brethren: and the first, having taken a wife, died childless;
30 and the second {took the woman, and *he* died childless};
31 and the third took her: and in like manner also the seven left no children and died;
32 and last of all the woman also died.
33 In the resurrection therefore of which of them does she become wife, for the seven had her as wife?
34 And Jesus said to them, The sons of this world marry and are given in marriage,
35 but they who are counted worthy to have part in that world, and the resurrection from among {the} dead, neither marry nor are given in marriage;
36 for neither can they die any more, for they are equal to angels, and are sons of God, being sons of the resurrection.
37 But that the dead rise, even Moses shewed in {the section of} the bush, when he called {the} Lord the God of Abraham and the God of Isaac and the God of Jacob;
38 but he is not God of {the} dead but of {the} living; for all live for him.
39 And some of the scribes answering said, Teacher, thou hast well spoken.
40 For they did not dare any more to ask him anything.
41 And he said to them, How do they say that the Christ is David's son,
42 and David himself says in the book of Psalms, The Lord said to my Lord, Sit at my right hand
43 until I put thine enemies {as} footstool of thy feet?
44 David therefore calls him Lord, and how is he his son?
45 And, as all the people were listening, he said to his disciples,
46 Beware of the scribes, who like to walk about in long robes, and who love salutations in the market-places, and first seats in the synagogues, and first places at suppers;
47 who devour the houses of widows, and as a pretext make long prayers. These shall receive a severer judgment.